Fülszöveg: 

Mélysötét. A komor homály birodalma, ahol nincsenek árnyak, s ahová Drizzt Do 'Urden soha többé nem akar visszatérni. Mégis elindul a Drow városba, ahol hamarosan rádöbben, milyen hihetetlen veszedelmek fenyegetik barátait… Napfényt sosem látott szörnyekkel kell megküzdenie, olyan ellenségekkel találkozik, akiket rég elveszettnek hitt, ám végül ott lel szövetségesre, ahol a legkevésbé várta…

Szerintem: 

Most már van egy tippem, ez a

sorozatrész miért 4 részből áll, miért nem trilógia, mint a korábbiak. Azért, mert még ez sem hozza el a nagy konfliktust és összecsapást. Egy újabb epizód Mélysötét életéből, csak itt a másik fél a kezdeményező.

De, hogy érthetőbb legyen. Az előző részben a drow különítmény merészkedett fel, hogy látszólag Drizzt nyomába szegődjenek, valójában egy drow – törp háborút készítsenek elő. A mostani részben Drizzt indul lefelé, hogy elejét vegye a kitörni készülő háborúnak. Szinte pár regénye az előzőnek, ami a nagy cselekményt nem vitte előre.

Ez látszik abban is, hogy egy kisebb volumenű történetet kaptunk. Drizzt titokban elindul, Catti-Brie pedig a nyomába szegődik. Harcolnak külön, majd együtt, és Drizzt rádöbben, hogy rosszul gondolkodott, miközben Catti-Brie kezd felépülni a gyászából. Tulajdonképpen visszaérünk a rajtkőre, mire a történet végére érünk.

Amiért mégis volt értelme megírni: mert egy pörgős, szórakoztató kalandregény. Ugyan jobban szeretem, amikor a sima harcon túl egy epikus kalandot is kapunk, de adrenalin hajszolásra ez is megteszi. Izgalmas, változatos, ha a nagy képhez sokat nem is tett hozzá.
Másrészt, a szereplők kaptak egy pihenőt, hogy feldolgozzák a veszteségeiket. Gyászoltak, megtörtek, és leginkább abban vitt előre ez a kötet, hogy arról a mélypontról kilendítette a szereplőket. Így már más hangulatban lehet nekiindulni a háborúnak, mert abban biztos vagyok, hogy Lloth és Baenre Anya nem vesztette a kedvét, hogy megszerezzék a törp királyságot maguknak.

Ez a rész kevesebb szereplőt mozgat, Drizzt és Catti-Brie mellett Artemis Entreri és Jarlaxle kapott benne nagyobb szerepet. Az első kettő gyógyul akció közben, Entreri űzi a szokásos intrikáit. Jarlaxle, aki kezd izgalmasabb szereplővé válni. Ő kezd az lenni, amire korábban Drizzt bátyját gondoltam volna. Egy hím, az erőszakos és elnyomó női társadalomban, aki van akkora intrikus és harcos, hogy talpon maradjon. Mi több, egyre biztosabb vagyok abban, hogy jobban tudja befolyásolni az eseményeket, mint elsőre látszik. Attól messze van, hogy oldalt váltson és a fény embere legyen, de ő nem tűnik olyan sötétnek, mint a fajtársai. Annál sokkal önzőbb, és ez hatalmas különbség közte és Drizzt között, ha most a közös érdek egymás mellé is sodorta őket kis időre.

Könnyen olvastam ezt a történetet is, a stílusa is a szokott. Csak éppen az a gond, hogy ettől a sorozattól eddig többet kaptam, és egyelőre nincs meg ugyanaz az élmény, mint korábban. A nagy és hősi eposzi mese, a sok új lény és helyszín, az volt most kevesebb.