Fülszöveg: 

A férfi mindent akar a nőtől, de a nő csak egyetlen szenvedélyes alkalomra vágyik a férfitól. Aspermont gróf a szeretőjétől tart hazafelé egy hajnali órán. Pest-Buda kietlen utcáin bicegő lánnyal találkozik szembe, akinek szépséget titokzatosság lengi körül. A hölgy egy szempillantás alatt rabul ejti Andrást, ahogy hét évvel korábban Szalgháry Ella ejtette mindent elsöprő szerelembe, ám az a nő csak játszott vele és kiábrándult, csalódott a nőkben. Azóta csak használja a szebbik nem csinosabb képviselőit, miközben a nagy, mindent elsöprő, igaz szerelmet keresi. Csakhogy a huszonkét éves Linettet születési rendellenessége miatt a társaság végérvényesen beskatulyázta és a pesti úri körök elkönyvelték vénlánynak. És Linett sem tesz azért, hogy kitörjön a skatulyából. Bűntudattal és fájdalommal él. Szülei elvesztését követően Mátray Gábor könyvtárőr gyámsága alá került, majd helyzetéből adódóan önállósult. Daccal viseli a társaság rárótt ítéletét: testi hibája miatt magányra kárhoztatták, ám ő ennek ellenére teljes életre törekszik. Társas köröket szervez, rendezvényeken vesz részt, divatlapokba készít szabásmintákat, hódol a művészeteknek és tiltott könyvekkel üzérkedik, tudva, hogy az életével játszik. Viszont a férfiak hódolatában soha nem részesülhet. Amit tudomásul vesz és elfogad. Azonban egy másik hajnalon Aspermont András ismét felbukkan az életében, és találkozásaik feldúlják Linett tudatosan kialakított mindennapjait.

Szerintem: 

Ha jól számolom, ez a

negyedik B. Czakó Andrea történet, és ez visszakanyarodik az elsőhöz. A mostani férfi főszereplő abban kapott egy nagyon kis szerepet, annyira kicsit, én nem is emlékszem rá belőle. Viszonzásul ebben annak a főszereplő párosa tűnik fel egy rövid beszélgetés erejéig.

De nem is ez a lényeg. Nem kell a Hervadhatatlan, hogy értse az ember ezt a történet. Minden más: az aktív ellenállás, az erős Habsburgok elleni ellenszenv helyére a kiegyezés korszakának egészen más hangulata került a történelemben. Az új főszereplő nem hazafias érzületű magyar nemes, hanem egy olasz – magyar gróf lényegesen élvetegebb jellemmel. A hősnő sem egy család által kalitkába zárt szépség, hanem egy sok tekintetben feminista, magáról gondoskodó, különc örökösnő, akit a testi hibája terelt egy a rangjától, vagyonától eltérő útra.

Ők ketten találkoznak, és a történet ezen fele tipikusan romantikus. Megvan a kezdeti vonzalom, ahogy András udvarolni próbál, és Linett egy darabig kiélvezi, hogy a férfi némának hiszi. Majd, ahogy egyre jobban megismerik egymást, megnyílnak, és mélyen egymásba szeretnek. Mindketten sebzettek, mindketten más életet élnek, mint amit szántak nekik. Mindketten családi titkokat cipelnek. Passzolnak egymáshoz, és fejlődő kapcsolatot kaptak.
Majd kezdenek szappanoperába átcsúszni a történetszálak, de ezek ellensúlyozták a különben néhol szirupos szerelmi szálat. Kiderül, hogy mindkettejük tragédiája ugyanaz – Linett apja András nővérével csalta a feleségét, és tette tönkre mindkét családot. A poén az, hogy van egy közös testvérük is, akinek majd Linett vagyona és a családba fogadása teszi lehetővé, hogy feleségül is vegye a kedvesét, aki éppen Linett legjobb barátnője. A bonyodalom, vagyis a szereplőket elválasztó akadályon is csak mosolyogni tudtam – András Linett inkvizíciótól való megmentése közben súlyos sérülést szenved, megvágják az arcát, és nem akar így a nő szeme elé kerülni. Az fel sem merült benne, hogy Linett-tet annyira érdekelné a vágás, mint őt a nő torz csípője és sántikálása.

Érzelgősebb, lágyabb és szappanosabb, mint amit jól esik olvasni, de azért megvolt a maga szórakoztató volta. Az olyan kis plusz elemek, mint Linett modernebb viselkedése, dobtak rajta.

Ezen felül a szerző igyekezett a történelmi kort nem csak díszletként használni. Mellékszereplőként történelmi személyiségeket mozgat, szó van a korszak politikájáról, olyan eseményeket tesz a cselekmény részévé, mint Ferenc József és Sisi koronázása. Linett és András is műkedvelő, így rendszeresen téma a magyar irodalom, vagy a kor festőinek munkássága is.

A nyelvezetének is van egy régies jellege, amit elméletben jobban, gyakorlatban kevésbé szerettem. Nehezebben olvastam, de stíluseleme is egyben a történetnek.

Komolyabb, tartalmasabb, mint pl. egy Lisa Kleypas, de azért ebben is megvan az a szerelmi románc, ami az ízlésemnek többször sok is.

Idézet: 

– Szeretem, ha egy kép vagy egy könyv többet mond, mint ami látható rajta vagy olvasható benne.
– Ez a művészet lényege!

Az ember addig létezik, amíg emlékeznek rá. Az utolsó emlékező halálával távozunk az örök feledésbe.

Ugyanakkor minden szépben ott van a torz, és minden torzban találni szépet.