Fülszöveg: 

A ​történet a Kr. előtti első század Alexandriájába röpíti az Olvasót. A fáraók Egyiptomában Nagy Sándor halála óta a Ptolemaiosz dinasztia uralkodik. Róma ellenállhatatlanul tör Egyiptom felé, a birodalom azonban kemény diót jelent a hódítóknak. Maga Julius Caesar is belátja, okosabb velük barátságra törekedni és bölcs diplomáciával lassan Rómához kötni az ősi birodalmat. Talán könnyebb dolguk lett volna, ha nincs Kleopátra, aki jelentősen különbözött elődeitől. Ha Róma azt hitte, egy nővel könnyebb dolga lesz, hát súlyosan tévedett. Kevés olyan nő ismeretes e korból, aki ennyire értett a diplomáciai fondorlatokhoz, vagy ilyen eréllyel tudott volna egy világhatalommal szemben fellépni, mint Kleopátra.

Szerintem: 

Azért érdekes, hogy általában itt húzzák meg a

válaszvonalat Kleopátra életében. Caesar halála. Benkő László is ide tette a két kötet válaszvonalát – ugyan a fülszöveg többet ígér Kleopátra ifjúságából, azért csak itt van az a bizonyos pont, ami döntő hatású volt az egyiptomi uralkodó életére.

Viszont, valóban egy más szemléletet igyekszik hozni. Az ő történetében Kleopátra elsősorban uralkodó. Többször el is hangzik, hogy az igazi szerelme és kötelessége az életben Egyiptom, és ezt el kell fogadnia a férfiaknak is, akiket az életébe enged. Illetve, Caesar esetében elhiteti a férfival, hogy teljesen belebolondult, miközben az országa érdekeit nézve játszott a rómaival.
Tizenegy-két évesen látjuk először, amikor már fellép az erőszakos adószedők ellen, és teljesen tudtában van annak, hogy egyszer királynő lesz belőle. Nagyon ki van hangsúlyozva, hogy milyen erényekkel bírt – nem csak szép volt, de veszedelmesen okos és tanult is, jó stratéga, és a testét is fegyverként használta. Benkő módszeresen, a hősnője gyerekkorától a kötelességtudatot, az uralkodást emeli ki benne, és minden más csak utána jöhet.

Megírja az ismert történetet, a találkozását Caesarral, a közös idejüket, a fia születését és a római napokat is. Amiben más, hogy az elején többet szerepel a testvéreivel való kapcsolata. Regényesebb azzal, hogy az életébe helyez egy férfit, az Íjászt, aki nem csak harcosa és bizalmasa volt, de a szeretője és szerelme is. Még arra is van célzás, hogy a kisfia apja éppen annyira lehetett ez a férfi is, mint Caesar. Maga Kleopátra sem akarta tudni, rájönni, hogy a gyerek kitől származott. Mert a politikai érdek egy apát engedett, és az nem egy egykori rabszolga, ha előkelő felmenőkkel is.

Lineáris, viszi végig a hősnőt a történelem által ismert útján. Néha azonban megenged olyan ugrásokat, amelyek furának hatnak. Szinte, mintha egy-egy jelenet kimaradna. Látjuk egy ponton, majd hirtelen váltunk. Talán háromszor volt olyan érzésem, mintha egy fejezet kimaradt volna. Nem is annyira a cselekményben, inkább a nő gondolkozásban, reagálásában volt egy rés, ami zavart.

A központi szereplő egyértelműen Kleopátra, és köré rendeződnek a konfliktusok is. Alapvetően minden probléma oda kerül, ami Egyiptom helyzetét veszélyezteti. Kleopátra korán felismerte, hogy talán mesésen gazdag királynő, de a nyerő lapok Rómánál vannak. Ha nem akart provincia lenni, ha szabad országot akart, át kellett vernie Rómát. A fia azért annyira fontos – ő volt az összekötő kapocs Róma és Egyiptom között. És ezért kell Caesar halálának lenni a válaszútnak – másként alakult volna az asszony és a fia története is, ha március idusán másképpen alakul a történelem.
A történelem ismert szereplőit rendezi köré, és pár kitalált alakot, mint Íjász vagy a látónő, aki a jövőről érzett meg neki dolgokat. Páran több szerepet és színt kapnak, de alapvetően az határozza meg a mellékszereplőket is, hogy milyen a kapcsolatuk az asszonnyal.

A regény történelmi voltát erősíti, hogy beépül a szereplők beszédébe, a köröttük levő tárgyakba az egyiptomi világ. A festékek, a szokások, az isteniek és az ő történeteik. Sokkal erősebbek benne ezek a hatások, mint a rómaiakkal érkező másik kultúra. Onnan legfeljebb Vénuszt emlegetik többször, akit Caesar a felmenőjeként tisztel. Kleopátra sokkal közelebb áll a maga isteneihez, és téma is, hogy isteni eredetűnek tartja magát, ahogy a népe is.
Nem is mindig gördülékeny a szöveg, a beletett plusz elemek és beszédformák nehézkesebbé teszik, de ettől történelmi regényként erősebb.

Sok tekintetben modern női alakként lép elénk Benkő által Kleopátra. Amit egyelőre viszek belőle magammal, hogy uralkodónő volt elsősorban, és csak másodsorban nő.

Idézet: 

Minden vezér hiú, ha másra nem, hát a sikereire.