Fülszöveg: 

Kleopátra ​története folytatódik. Egyiptom királynője immár érett asszony, Julius Caesart meggyilkolták. Róma vegyes érzelmekkel kötődik Kleopátrához, és a birodalom erős emberei jobb szeretnék őt leigázva, megszégyenítve látni.
A Caesar utáni korszak vezéregyéniségei egymással is hadakoznak, indulatok és seregek feszülnek egymásnak. A Kleopátra hálószobájában Caesar helyére lépett Marcus Antonius, és a meggyilkolt imperátor utódja, Octavianus között egyre mélyül az ellentét, amelynek következményeivel Kleopátrának is számolnia kell.
Tanácsnokai között is egyre több hajlandó a királynő elárulására, így a belső politikai ellenfeleivel külön harcot folytat. Az intrika és ármánykodás odáig fajul, hogy a királynő élete és vele együtt Egyiptom Rómával szembeni függetlensége is komoly veszélybe kerül…

Szerintem: 

Egyiptom gazdagsága több okból

kellett Rómának: kellett a gabona az élelmezéshez, kellett az arany a háborúikhoz. Egyiptomot kényelmes lett volna provinciává tenni, és Caesar halálával ez az árny tovább nőtt. Benkő László ebben a kötetben azt meséli el, hogy Kleopátra ezt miképpen akadályozta meg, és álmodott valami másról.

Talán ez az egyik, ami miatt húztam az orrom. A korábban megrajzolt, fiatal Kleopátra okos volt, taktikus és reálisabban látta a dolgokat. A mostani királynő viszont komolyan abban a hitben volt, hogy a megfelelő rómaival az oldalán világhatalommá emelheti Egyiptomot. Már nem csak a szabadság volt a cél, hanem egy másokon uralkodó szuperállam, aminek ő van az élén, majd elosztva a gyerekeire hagyhatja. Pedig bőven volt tanácsadója, aki figyelmeztette, hogy ez álomnak is túl merész. Ez a nő már nem az az okos asszony, aki ezt felismeri.

Ebből jön az is, ami a magánélete ábrázolásában zavar. Vagyis, Marcus Antonius és Kleopátra házassága. Kleopátra ezt is üzletként fogja fel, mint Caesar szeretőjének szerepét. Csak éppen ez a római kedvesebb, fiatalabb és tüzesebb, nem csak az érdek köti őket össze. És nem éreztem megfogottnak, hogy mi is van közöttük. Egyszerre érdekkapcsolat is, meg nem is. Főleg Kleopátra esetében zavaros – egyik percben bizonygatja, hogy Egyiptomért engedte az ágyába, a másikban a szeretői erényeit ismeri el. Most már nyíltan játszik másokkal, és a szeretteit is bántja és megbántja. Nem volt szimpatikus anyaként, és kifejezetten undorító volt, ahogy Íjásszal bánt. Nagyon célt tévesztett, és nem is ismerte fel.

Amennyire elvesztett Kleopátra, annyira lett szimpatikus az ifjú Caesarion. Most benne voltak meg azok az erények, amelyek az anyjában már nem. Ő védte és szerette az övéit, fiatal korához képest meglepően bölcs volt, és még idealista is. Ha valakit lehetett ebben a kötetben sajnálni, az ő volt.

A többiek különösebben nem fogtak meg. Jól el van kapva Marcus Antonius jelleme, aki nőcsábász és élveteg figura. Akinek kell egy erős vezér, akit követhet. Caesar az volt korábban, sikeres is volt az ő embereként. Önállóan nincs meg benne az előrelátás, hogy merre és hogyan haladjon, és jó katonának lenni kevés. A 'mi lett volna, ha' játék fő kérdése, hogy ha hagyja Kleopátrát dönteni, más lett volna-e a végjátéknak. A nő még akkor is jobban látta nála a dolgokat, amikor a vakmerő álma elvakította.
Íjász elvakult szerelme és hűsége idegesített. Az már nem hősies, hanem jellemhibának tűnik, ahogy támogatja Kleopátrát mindenen keresztül. Pedig a nő sokféleképpen bántotta meg és dobta el, de Íjász kitartott mellette. Ez a fajta vak hűség nem volt jó egyiküknek sem, ha értem is, hogy ezzel miképpen teszi jellemmé a szereplőt Benkő.

A konfliktusrendszer alapja a történelemben van: Rómának kell Egyiptom, amely nem akar provinciává válni. Minden ebből jön – még a személyes konfliktusok is. Ezért tesznek olyasmiket, amivel a magánéletükben fontos embereket bántják.

Erre a kötetre is jellemző, hogy egy régiesebb nyelvhasználatot követ. Ettől nehezebb is olvasni. Csak az egyiptomi eszközök, istenek, ünnepek, stb. idegen alakjai indokoltak, a hangulatkeltés eszköze és a történelmi hitelt növelik.

Az viszont a javára írandó, hogy valóban történelmi regény kíván lenni, és annak is van megírva. Ugyan regényként van megírva, fejtegeti emberileg milyen a királynő, de a történelmi eseményeket követi. Történelmi személyeket mozgat a kitaláltak mellett. Megidézi a korszakot, és képet ad gazdaságról, vallásról, világpolitikai összefüggésekről. Azt tökéletesen elmagyarázza, miért kellett Rómának Egyiptom.

Az előző kötethez képest valami elveszett számomra, de megvolt a maga érdekessége is. Egynek elment, ha a kedvenceim közé nem is kerül.

Idézet: 

Emlékezz, te tanítottad, hogy a politikát csak addig érdekli a valóság, amíg önmaga fenntartását megoldja vele. A politika azért létezik, hogy aki műveli, zsíros állásokat tölthessen be.

Jegyezd meg örökre: csak akkor ölj, ha feltétlenül kell, és annak értelmét találod. És add meg a tiszteletet az áldozatodnak, akár ember volt, akár állat.