Fülszöveg: 

Edward ​de Raaf gyermekkorában elveszítette valamennyi szerettét: az Anglia-szerte pusztító pestisjárványt egyetlen családtagja sem élte túl. A haladó szellemű, művelt, de magányosan élő, mogorva gróf hosszú évek elteltével visszaköltözik gyermekkori otthonába: a Ravenhill-kastélyba, azzal a szándékkal, hogy megmenti az ősi fészket. Modern gazdálkodásba kezd a birtokon, és tapasztalatait tudományos munkában foglalja össze. Mivel Edward kiállhatatlan, lobbanékony természet, az alkalmazottai nem bírják sokáig mellette, ezért kénytelen újabb és újabb titkárt keresni.

Anna határozottsága, humora és szókimondása az első pillanattól lenyűgözi a férfit, ahogy az asszonyt is a gróf érzékenysége, ugyanakkor arroganciája is, amelyet egyszerre talál bosszantónak és izgatónak. Mivel azonban mindketten tisztában vannak társadalmi helyzetükkel és a konvenciókkal, kölcsönös vonzalmukat igyekeznek leplezni. A boldogtalan házasságának kudarcát és magányos sorsát évek óta példásan viselő, saját vágyait háttérbe szorító özvegy azonban fellázad a szigorú társadalmi kötöttségek és elvárások ellen, s mert jól tudja, hogy vonzalmát nem vallhatja meg nyíltan Edwardnak, különös, pajzán, ugyanakkor meglehetősen kockázatos megoldást választ…

Szerintem: 

Olvastam már rosszabbat is, így még

kicsit magamnak is fejtem, mi volt nekem ellenszenves. Mert azt vettem észre magamon, hogy nem szórakoztat a regény, én bosszankodtam, ahogy ment előre a cselekmény.

Ami elsőre nem tetszett, az a mű nyelvezet. Azzal akar történelmi lenni, hogy a szereplők nyakatekerten beszélnek. Körülményesek, néha egészen virágnyelv, nem életszerű. Az csak egy dolog, hogy akasztotta a történetbe mélyedésem és egy.egy mondat megtörte a lendületem. De idegesít is, hogy ez nem az adott kor nyelve, csak valami megjátszott stíl, hogy azzal korhűséget hamisítson. Ha történelmi nyelven akar írni valaki, írjon. De akkor tényleg azt használja, ne valami olyasmit, amit annak gondol.

Aztán, röhejesnek érzem, amit Anna kitalált, hogy Edwarddal lehessen. Miközben valahol értékelni is tudom Hoyt ötletét, hiszen szoktam azon bosszankodni, hogy a történelmi romantikusokba hogyan erőszakolják bele a házasság előtti szexet, teljesen feleslegesen. Itt van indoka is, meg egy eredetibb ötlet is. Anna álcázza magát, és kurtizánnak adja ki magát a bordélyban, ahova Edward jár. Az indokot is el lehet fogadni: akkora társadalmi szakadék van közöttük, hogy csak így kaphatja meg a férfit, akibe beleszeretett, és Edward sem tudja meg, hogy a szeretője lett, hiszen az álarc miatt nem ismerhet rá.

Valahol még azt is értékelem, hogy Hoyt egy mesés keretet igyekezett nyújtani. Anna a könyvtárban rábukkan egy tündérmesére, a Hollóhercegre. Tulajdonképpen Amor és Psyche története kicsit másképp, és ennek a motívumait ülteti át Edward és Anna történetébe is. Így adaptációként is olvasható, bár elsőre nem ugrana be a Szépség és a Szörnyeteg erről a történetről – de felfedezhető, ha irányítottan keresi az olvasó.

Hoyt frissíti a szokott szereplőket is: Edward nem divatból mogorva, és Anna sem a naiv szűz, akit megszédíthet. A nő itt egy özvegy, idősebb is a tizen- és fiatal huszonéveseknél. Két tapasztalt, szenvedéseket túlélt ember talál meg egymásban egy társat. Mert bizony ők beszélgetnek, együtt dolgoznak, mielőtt felmerülne bennük, hogy mit mozgat meg bennük a másik jelenléte és kanyarodnak az események a bordély felé.

Cselekmény nem sok van, de akad. Az érzelmek és a szerelem a lényeg, ami mesésen minden akadályt le is győz majd. Kissé tudom is sérelmezni, hogy milyen könnyen. Mert az nagyon nem mindennapi, hogy egy gróf ennyire rangon alul nősüljön, ráadásul egy özveggyel. Csodálom is, hogy a társadalom nem lökte ki őket.

De történelmi romantikus, nem is kell valóság alapokat keresnem benne. Ahogy oly sok hasonlóban, a történelem itt is csak háttér. Se a kor, se a történelem nem játszik lényeges szerepet.

Ha kicsit elemezgetem, átgondolom, megtalálom benne, miért szeretik sokan és miért nem rossz a zsánerben. De akkor sem szabadulok az ellenszenvemtől. Engem ez a könyv most bosszantott.