Fülszöveg: 

Amikor ​Lori nagymamája meghal, a lány világa fenekestül felfordul. Sheryl nagymama volt ugyanis a mindene Lorinak. Gyakorlatilag ő nevelte fel az unokáját, akinek szülei mindig rengeteget dolgoztak. Ráadásul egy másik veszteség is fenyegeti Lorit, édesanyja ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy költözzön el az ő szeretett városából, Bostonból. Az érettségi előtt álló főhősünk azonban legalább addig maradni akar, amíg teljesíti nagyanyja utolsó kérését: szétszórja a hamvakat azokban a kertekben, amelyeket Sheryl a legjobban szeretett. A gyönyörű helyeket Seth nagybátyjával, valamint legjobb barátjával, Chrisszel látogatja végig, akibe titokban fülig szerelmes. A búcsúzás nem könnyű, de Lori talán a természettől is tanulva, a különleges kaland végére már másként tekint az elmúlásra.

Szerintem: 

Ez a regény egyszerűen későn talált meg. Kamaszként

sokkal többre tudtam volna értékelni – mai fejjel a hősnő, Lori annyira az agyamra ment, hogy az sokat elvett az élvezetéből.

A történet alapja nagyon egyszerű: Sheryl nagyi meghal, és a család teljesíteni akarja az utolsó kívánságát. A zsidó szokásokkal ellentétben hamvasztást akart, és a maradványok elszórását kertekben. Még listát is írt, ötleteket, hol nyugodna szívesen. Lori és a nagybátyja pedig belevágnak.

Jó a hangulata, a keserédessége. Bár egy szomorú esemény indítja a történetet, Lori és a család gyászolnak és fáj nekik, de a kis kerti vadászatok morbid humort adnak hozzá. Olyan jelenetek vannak, mint a kiakadás azon, hogy milyen zacskóba kerülnek a hamvak. Vagy a lopakodás, hogy a kerti alkalmazottak ne vegyék észre, miben sántikálnak.

Az különben nekem új infó, hogy mennyire szigorúan veszik a hamvak szétszórását. Azt tudtam, hogy pl. nyilvános tereken nem lehet csak úgy hamvakat szétszórni, de az új volt, hogy egy arborétumban vagy parkban sem. Hogy hat a fákra, ha előttük a földbe elkaparnak némi hamut és csonttöredéket? Pedig figyelnek ezekre is, az egyik jelenetben egy kertész igazítja útba a hősnőt, hogy ne a védett fákhoz, a dombi virágokhoz menjen a zacskójával.

Tetszett, ahogy Goldstein egyre mélyebbre megy a család dinamikájába, és elmeséli a rejtett történeteket. Ahogy kiderül, hogy mi minden feszül a látszat alatt. Sok sérelem, el nem mondott fájdalom fogalmazódik meg. Szereplőket értékelünk át. Erre az egyik legjobb példa Sheryl nagyi, akit Lori valósággal bálványozott. Nem véletlenül akarja annyira teljesíteni a kívánságát. Mindig a nagyanyja volt a jó, az anyja a rossz a történetekben. De most kiderül, hogy egy más nézőpontból mennyire másnak tűnhetnek az emberek és a tetteik. Hogy mennyire lehet szeretni valakit, akivel ugyanaz a szenvedélyetek, ugyanakkor mennyire nehéz, ha ez annyira nem egyezik, hogy valaki folyton kitaszítottnak érzi magát a saját családjában.
Erre megint tudom hozni Goldstein keserédes világát – Lori anyja annyira vágyott arra, hogy az irodalmár családja vele is foglalkozzon, még ha nem is szeret olvasni, hogy annak is tudott örülni, amikor a lánya egy történetben gyerekek belső szerveit kiszaggató agresszív robotanyát mintázott róla. Mert legalább foglalkozott vele.

A stílusa az ifjúsági regényeké. Sok érzelem, sok belső világ. Némi leírás, több beszélgetés és belső monológ. Nem egy aforizma tár, de egy-egy velősebb gondolata akad.

Akkor, a végére hagytam a fekete levest. Lori. Miközben egyes dolgokban felnőttes és komolynak tűnik, van egy annyira gyerekes fele, hogy néha meg tudtam volna pofozni. Van benne kamaszos önzés, az még el is menne, de egyes esetekben ez annyira elfajul, hogy a fejéhez kellene kapnia. Simán elvárná, hogy a legjobb barátja szülei fogadják be és neveljék, mert nem akar az anyjával lakni. Igazságtalan tud lenni, és csak akkor érdekli más nézőpont, ha az a saját érdekét szolgálja.
A szerelmi szála meg kész katasztrófa. Lori szerelmes Chrisbe, a fiú meg belé. De mivel még fiatalok is, a barátságuk is féltik, inkább játsszák, hogy csak barátok. Amikor ebbe másokat is belevonnak, az nekem meg egyenesen taszító. Lori, 17 évesen úgy beszél az előző kapcsolatáról, hogy három hétig szexelt a fiúval. Ennyit jelentett neki. Nem fiatal még ahhoz, hogy a szerelem helyett egy dugópajtást válasszon, amikor lehetősége van többre is? Vagy legalább lennének következetesek. Nem bírom, amikor a happy end kényszere miatt így forognak a kapcsolatok, mint ebben a sztoriban.

Szinte azt tudnám írni, ha a történet nem ifjúsági lenne, hanem Lori egy huszonéves, esetleg harmincas és érettebb nő lenne, sokkal jobban szerettem volna. Plusz, a címe szuper. Történethez, hangzásban, működik.

Idézet:

Néha a legrosszabb tapasztalatokból lesznek a legjobb történetek. Jegyez meg a részleteket! Írd le!