Fülszöveg: 

A kozmosznak ezúttal minden eddiginél nagyobb szüksége van a Galaxis Őrzőire…
Thanos halott, méghozzá Gamorának köszönhetően, aki a megkaparintott Végtelen Kövek segítségével valóságos káoszt idézett elő. Thanos utódjának felkutatása már megkezdődött. A helyzet csak tovább kuszálódik, amikor az összetört szívű Űrlord és a csökönyös Groot által toborzott új Őrzők kiállnak Thanos Fekete Rendje ellen. De vajon képes lehet az őrült titán még a sírból is visszaküzdeni magát? És ha mindez még nem lenne elég, az Egyetemes Igazság Egyháza – egy gyilkos kozmikus szekta – is feltűnik a színen, méghozzá a legrosszabbkor: Mordály ugyanis haldoklik! Lenne még némi ereje küzdeni, csakhogy alig maradt szövetségese, miután a harcok során több Őrző is eltűnt. Vajon képes lesz-e kitartani a végsőkig?

Szerintem: 

Mivel bajban vagyok azzal, honnan is kezdjek neki, a legegyszerűbbel kezdem, aztán talán

rájövök arra is, egyebekről mit akarok írni. Vagyis, első a külcsín.

Már a borító hangulatos. Kicsit félhomályos, és sok ikonikus szereplőt meg lehet ismerni. Annak is, aki nem a képregényekből ismeri a szereplőket. Bár tény, hogy az azokat ismerőknek könnyebb dolga. Aztán az ember kinyitja, olvasni kezdi, és ezeket a rajzokat jó nézni. Kifejezőek az arcok, szépek az emberi és egyéb alakok. Az akciójelenetek, de a drámai pillanatok is jól megjelennek.

Mert ez a történet egyik varázsa: nem csak akciót kapunk, bár az is akad bőven benne. Thanos halott, de nem végleg. A végrendelete felfedett egy titkot, ami miatt Eros mozgósítja a hősöket. A Galaxis Őrzőit meg személyesen is érintik a történtek és amit Eros tenni készül, így ők is hamar az események sűrűjében találják magukat. Szövetségek alakulnak, csatákat vívnak, és végig megvan ez az akció vonal.
Közben viszont sokaknak megvan a személyes drámája. Peter és Gamora, akik között ott feszül a múltban történtek miatt nem kevés sérelem, elnyomott érzelmek. Mire elég a szerelem, vagy van, ami megbocsáthatatlan? Ott van Mordály, aki magára haragította választott családját, és most újabb leckét kap arról, hogy mit jelent egy család. Ahogy egy ponton azt mondja, hogy a halála nem csak a sajátja… annál szebben nehezen lehetne kifejezni, mit jelent másokhoz tartozni és szeretni.
Itt fejlődhetnek a szereplők, és tanulnak a velük történtekből. A Galaxis Őrzői nem szokványos hősök, mindig kicsit jobbá tudnak válni, miközben mindig van bennük kis antihős-érzet is, ettől szerethetők.

A történetben megvan az a humor, ami szintén ennek a csapatnak a sajátja. Nagy drámák vannak benne – a történet második felében pl. Peter kénytelen az apjával szembemenni és megküzdeni –, de mindig akadnak könnyedebb pillanatok, vagy egy-egy olyan szereplő, akinek jót lehet mosolyogni a beszólásain.
Vagyis, érzelmileg is sokszínűséget kapunk. Van egészen könnyező része, izgalmas, de mosolygós is.

Szerettem benne, hogy bár tényleg nagyon sok szereplőt mozgat, szinte mindenkinek tudtak olyan jelenetet írni, amelyben megmutatja magát, és nem csak egy-egy alak lesznek a háttérben. A Marvel animációs sorozatból nagy kedvencem Cosmo, akinek örültem itt. De új és szimpatikus hősökkel is találkoztam itt, mint Nova.

Végül, kifejezetten szerettem a kötet végére bekerült borítóvariánsokat, illetve azokat a nagy képeket, amiket akkor látunk, amikor Mordály rákérdez, a visszavonult haldoklása miatt milyen kalandokból maradt ki. Sejtem, hogy mind létezik külön is – van, amit meg is jelentettek nálunk, mert pl. az Ezüst Utazó történetre ráismertem. Még a grafika stílusa is idézte azt a másik képregényt.

Egyes képregények egy-egy akciótörténetet mesélnek csak el, másik többet tudnak annál. Ez az utóbbi kategóriába tartozik, szerettem is, és ettől újraolvasós is.

Idézet: 

Drax: Hogy… hogy tudsz harcolni ellene? Már halottnak kéne lenned…
Mordály: Nos hát… a halálom nem csak az enyém. A halálom akarod? Csak rajtuk keresztül kaphatod meg.

J'son: Fiam kérlek! Ne hagyj magunkra! Ha visszatérünk a saját időnkbe a pusztító nélkül, mind meghalunk. A jövő meghal! Nem lesz semmink!!!
Peter: De… lesz hitetek.