Fülszöveg: 

Vera Bark fejvesztve rohant el a Hjälmaren tó partján tartott leánybúcsújáról, beszállt egy csónakba, majd eltűnt. Öt év telt el azóta, és apja, Kristoffer Bark bűnügyi felügyelő még mindig fáradhatatlanul járja a tó környékét lányát keresve, nyomok után kutatva. Mindenki úgy véli, Vera vízbe fulladt, de a bizonytalanság nem hagyja nyugodni Kristoffert.

Három évvel Vera leánybúcsúja után egy fiatal ápolónőnek is nyoma veszett ugyanarról a településről, és a nyomozást ebben az esetben is megoldatlanul zárták le. Kristoffer Bark azonban előássa az ügyet a döglött akták közül. Az eltűnt nő ugyanis félelmetesen hasonlít saját lányára, és hamarosan ki is derül: nincsenek véletlenek. A két eset jóval szorosabban fonódik össze, mint azt eleinte gondolta…

Szerintem: 

A Nélkülük vérbeli

skandináv krimi, szépen hozza azokat az elemeket, amelyeket a zsánerben várunk. Talán, egy kivétellel.

Ami nekem az egyik legjellemzőbb bennük, az a nyomorult nyomozó alakja. Elképesztő, mennyi szomorú, depresszív és önpusztító rendőr akad a skandinávok irodalmában. Kristoffer Bark is tökéletesen illik a sorba – a szakmáját nagyon érti, elkötelezett, de a magánélete egy katasztrófa. Pár éve nyoma veszett a lányának, és Bark megszállottan követi Vera nyomát. Rendszeresen fésüli át a tavat, ahol utoljára látták. Még mindig beszél az emberekkel, vár egy új nyomra. A fájdalma meg közben kirobban belőle, ami miatt már bajba is keveredik. Lennének lehetőségei, de nem tud velük élni. Még mindig istápolja volt nejét, aki függő és még lejjebb van, mint a férfi.

A másik, a kellően sötét ügy. Itt eltűnt, fiatal nők vannak – mert kiderül, nem Vera az egyetlen eltűnt nő a tó körül. Most van egy újabb, Bark meg is szerzi magának az esetet, és elkezd végre rájönni összefüggésekre. Elsőre nem tűnik annyira sötét történetnek, mint a zsáner egyes darabjaiban. A vége már jól átértékeli, mert nem simán egy nagyon beteg elmével és elméletével találkozunk, de egy családdal is, amely olyan titkot őrzött meg, amely több ember életét is tönkretette. Hazugsággal börtönbe küldeni valakit 18 évre, aki csak segíteni akart, azért ahhoz gyomor kell. Az ilyen részek nagyon sötétek benne. Vagy, amikor Bark megköszöni a lánya gyilkosának a keresésben nyújtott segítséget – mi meg tudjuk, hogy éppen elterelte a keresőket a lány holttestétől.

A társadalmi téma, amit nem érzek teljesen érvényesülni benne. Ha akarom, a mentális betegséget tudnám ide tenni. Hogy már ott tart a társadalom, hogy komoly betegek élnek észrevétlenül a kinti világban, mert nincs elég hely intézetben a betegeknek. Hogy mennyire lyukas a szociális háló, és micsoda tragédiák történhetnek meg ezért. Jelen történetben több fiatal nőnek kell odavesznie, mert egy ilyen elme nem kapott orvosi segítséget és megélhette az őrületét.

Ha valamit nem szerettem benne, az a tempó. Nagyon lassú ez a regény, bár nem is olyan nagy az oldalszáma. Ám rettenetesen kényelmes, és alig-alig haladnak az események benne. A végére kicsit gyorsul, de az első felén szabályosan át kell szenvednie magát az olvasónak. Merülni Bark nyomorában, és a környéken élő, kiemelt szereplők hétköznapi harcaiban.

Jól fest jellemeket. Pl. a tó körüli férfiak alakja. Ha keveset is vannak jelen, erős a jelenlétük. Látjuk, ki a link alak, ki a túlaggódó, vagy éppen a gyerekkorát kompenzálni próbáló. Megjegyzem, skandináv krimihez méltón ez nem hősök története. Szenvedő, esendő és bűnös embereké annál inkább.

Jól éppen nem esett, de korrekten meg van írva. Ha meg skandináv krimit olvasok, nem is várom, hogy a végére napsugaras jó kedvem legyen.