Fülszöveg: 

A szeretetnek és a kedvességnek mágneses ereje van…

Az igazi csoda szívmelengető, megindító története világszerte olvasók és nézők millióinak szívét rabolta el. Auggie családja és szerettei örök barátaink lettek.

Ez a kötet egy újabb szeretni való szereplőt mutat be, Julian nagymamáját. A Fehér madár Nagymama története, akit zsidó kamasz lányként egy család bújtatott el a nácik által megszállt Franciaországban a II. világháború alatt.

Történetéből hamarosan újabb mozifilm várható.

Szerintem: 

Szívszorító, szomorú, de valahogy

felemelő is ez a történet. És erre is igaz, ami sok társára: el kell őket mesélni, hogy az emberiség ne felejtsen. Bár szkeptikus vagyok, mert az ember gyarló és túl sok az önzés, de szeretném hinni, hogy az ilyen történetek őrizhetik a fényt.

II. világháborús, zsidó történet. De keretet kapott: egy nagymama meséli el az unokájának, hogy mi történt vele kamaszkorában. Mit jelentett francia zsidónak lenni az 1940-es években, és a jó emberek hogyan segítettek neki életben maradni.
A cselekmény nagyját pedig ez adja: mi történt, hogyan élte túl, hogyan rejtegették, és hogyan alakultak a kapcsolatai, a személyisége. Hiszen Sara, saját bevallása szerint is elkényeztetett, önző kislány volt, de a helyzet, amibe került, megváltoztatta. Más a lány az elején, mint a végén, és elmeséli, mi okozta a változást.

Tele van emberséggel, és a mindennapi hősöket emeli ki. Julien, aki kiskamaszként hazaviszi a lányt és segít bújtatni a szüleinek. A szülők, akik az életük kockáztatásával elrejtik, és nem csak fizikai menedéket nyújtanak, de ahogy melléállnak, tartják benne a lelket, a személyét is megmentik. A partizán, aki 18 évesen pár gyereket akart biztonságba tudni, és megölték érte. De lehetne sorolni, mert a történet legalább annyira az övék, mint Saráé. Aki elég passzív helyzetben van a történetben: bujkál a padláson. A többiek az aktív cselekvők, akik ténylegesen viszik előre az eseményeket.

Tele van sok kis sorsszerű mozzanattal, amelyek egyszerre regényesek, meg mondanám azt is, hogy ilyen véletleneket az élet tud produkálni. Ahogy Julien családja meg van róla győződve, hogy a szomszéd idős házaspár náci. Ahogy az idős pár ugyanazt hiszi Julien szüleiről. Aztán kiderül, hogy ugyanazt titkokolták a másik elől: Julienék Sarát bújtatták, az idős pár meg a helyi rabbit és családját. És ez egy külön borzalmas darabkája annak, ami az 1940-es években zajlott: ahogy senki nem bízhatott senkiben, és még a jó emberek sem tudták közösen vinni a terhet. Mert gyanakodni kellett, paranoiásnak lenni, és tulajdonképpen ok nélkül nagyobbá tették egymásnak a terheket. De lehetne azt is mondani, hogy a lányok kedvence Vincent lesz az áruló, míg Julien, akinek a nevét se tudták és bántották, hősnek bizonyul. De Sara anyjának történetében is ott a sorsszerűség: ha hallgat a férjére, időben elmenekülnek, nem végezte volna Auschwitzban.

Akad a történetben némi misztikus elem is, de ez az elbeszélés miatt kellett. Ahogy Sara néha egy madár perspekívájából láttat dolgokat, azzal tud elmesélni olyasmiket, mi történt az anyjával, vagy Juliennel.
Az állatok különben is szimbolikus szerepet töltenek be: a madár jelentette a szabadságot, a tiszta lelket. A farkas sokáig ijesztő, negatív elem, amitől félni kell – de pont egy farkas lesz, amely Vincent vesztét hozza el, és így Sara életét menti meg. Ki van emelve a virágokkal borított erdő szépsége, ami befogadja Julient, vigaszt jelent Sarának. Vagyis, a természet és az állatok egyértelműen pozitív szerepet kapnak, és ezzel is alá van húzva, hogy a természetes rend szerint ki a jó és ki a rossz a történetben.

Megvannak a cselekmény ívei, a tanulsága. Nem bonyolult, nincsenek plusz csavarok, de ettől még hatásosabb is az üzenete. Hogy a jóság a csoda és az emberség kincse, amit a legrosszabb időkben is őrizni kell.

Képregény, és stílusosan lett megrajzolva is. Nem művészien szép, az alakok nincsenek túlszínezve vagy rajzolva. De erre is igaz, ami a cselekményre. A kevesebb néha több. Olyasmik vannak helyette, mint a családi hasonló vonások. A színezésben a típusok: Vincent külsőre a tipikus árja: szőke, kék szemekkel. Julien viszont barna hajat és szemet kapott.

Kellemes meglepetés volt ez a képregény, jók az arányai. Az üzenete, a cselekménye, a szereplői összeállnak és tartalmas is, értéket is közvetít.

Idézet: 

Nem Istenen múlik, hogy vége legyen, atyám. A gonoszt csak úgy lehet megállítani, ha a jó emberek elhatározzák, hogy pontot tesznek a végére. Ez a mi harcunk, nem Istené.

Csak tartsd észben: nem a hibáink határoznak meg bennünket…
…sokkal inkább az, amit azután teszünk, hogy tanultunk belőlük.

Tudod, Julian, mindig bátornak kell lenni a jósághoz. de az olyan időkben, amikor mindent jelenthet – a szabadságot, az életet –, a jóság csodaszámba megy. A jóság lesz az a fény a sötétben, amiről az apukám beszélt: az emberségünk magva. A remény.