Fülszöveg: 

Anthony ​Craven, Redcliff ifjú grófja fiatalon vette át apja helyét a családfői székben. Nyugodtan, már-már unalmasan élte úri hétköznapjait, amikor is illetéktelen behatolót talált a dolgozószobájában. Ezen tettéért mindenképpen meg akarta leckéztetni a hölgyet, akiről azt hitte, már nem okozhat meglepetést neki. De a lányt nem olyan fából faragták, hogy egykönnyen megadja magát egy élvhajhásznak, bármilyen ellenállhatatlan is legyen. A grófot nem elég, hogy kikosarazzák, de ráadásul olyan dologba keveredik, ami a legmerészebb álmait is felülmúlja.
Lady Elizabeth Dunn, Harington gróf idősebbik lánya már évek óta Redcliff gróf húgának a legjobb barátnője. Bár már a harmadik éve van a házasságszerző piacon, kérője mégsem akadt meglehetősen átlagos külső adottságai miatt. Ám egy délután, a szokásos látogatása alatt a Craven-házban oda téved be, ami számára tiltott terület. Holott beletörődni kényszerül a szülei által neki szánt sorsba, most mégis meginogni látszik a hite. Balszerencséjére pont abba az úriemberbe botlik bele lépten-nyomon, akit szíve szerint messziről elkerülne.
Vajon Anthony fel tudja adni léha életét, hogy megfelelő partnere legyen Elizabethnek, vagy a rosszakarói meg tudják akadályozni ebben? És a lány képes lesz hinni a férfiban, vagy a számára kijelölt úton indul majd el?

Szerintem: 

Meglepődtem. Fejben olyan szépen lezongoráztam magamban, hogy

Alexander – az 1. kötet férfi hőse – kémcsapatának szereplői jönnek majd szép sorban a folytatásokban. Ehhez képest más a tematika: a női hős családja következik. Vagyis, ez a sorozat a Craven testvérek és nem az angol nemesi származású kémcsapat szerelmi ügyeit tárgyalja.

De, Hart azért egy behúzó trükkel élt. Nem kifejezett folytatást írt. Az első kötetben elbeszéltekkel párhuzamosan mondja el Anthony történetét, és most is megjelennek a korábbi jelenetek, csak az ő szemszögéből. Így pl. a lánykérés, vagy Isabel visszaszerzése az elrablása után. Mindez pedig kiegészül azokkal a darabkákkal, aminél a korábbi szereplők nem voltak jelen. Így ad hozzá a korábban elbeszéltekhez, tovább színezi azt a kémmesét.

Igaz, még mindig nem egy komolyan vehető kémmese. Vannak a gonoszak, akik a franciák kezére játszanák az angol kémek személyazonosságát. Meg vannak a jó szereplők, akik ezt meg akarják akadályozni. Kis beépülés, kis elterelés, de továbbra sem ez a szál a vezető a történetben. Pláne, hogy Anthony nincs így benne az eseményekben, mint a sógora vagy az öccse. Ő is megteszi a hazáért, amit kell, de inkább szerencsés műkedvelő csak a katonaság világában.

Kicsit ehhez kötném, hogy történelmi hangulat se nagyon van. Ha nem lenne a kémes szál, meg nem mondanám, hogy Anglia éppen Napóleon ellen visel háborút. Báloznak, kényelmesen élnek, és az a fő kérdés, hogy ki kit vesz feleségül. Egy történelmi romantikusban is tudom értékelni, ha érdemben használja a korszakot, de ez nem tartozik ezek közé. A szokások, ruhák és bálok miatt kell a történelmi kor, de komolyabb szerepe nincs.

Tipikusan történelmi románc elemek jelennek meg a történetben is. Ahogy Elizabeth a társaság elől folyton menekül, de Anthony felfigyel rá és egymásba szeretnek. Ahogy nem lenne szabad, mert a lány már másnak a jegyese, ha ez érdekből köttetett egyezség is, nem szerelmi. És itt már megjelenik az is, hogy az élvhajhásznak nevezett férfi hős az előtt elcsábítja a kiszemelt lányt, hogy eljegyezné vagy elvenné. Mondjuk, ennek köszönhető a regény leginkább meglepő jelenete. Amikor azt ecsetelik a lánynak, hogy ha szerencséje van, akkor már terhes és a gyereket akaró leendő férjének könnyen ellehet majd adni, hogy tőle és még örülni is fog. És igen, megvannak a szokott bajaim azzal, hogy túl gyorsan mennek köztük a történések, de már zsánerjellemzőnek betudom. Azzal jobban szenvedtem, hogy mitől lesznek annyira szerelmesek. Anthony meglát merészséget és tüzet a lányban, amit a szerző Anthony szájába ad, de a lány viselkedése nem tükröt. Elizabeth meg kifejezetten gyorsan túl tud lendülni azon, hogy a kedvese közvetlen előtte is szeretőt tartott és komoly múltja van nők terén.

Szimpatikusra vannak írva, kedvelhetők a hősök, csak egyes mélyítő elemek különösen hatnak. Pl. Anthony bűntudata az apja miatt. Sokáig nyoma sincs, aztán a végén be lesz dobva, hogy mentséget nyújtson neki a korábbi viselkedéséért.
Viszont, még mindig bírom a mellékszereplőket, és egyre jobban sajnálom, hogy nem Alexander kémcsapata van a középpontban. Azokat a szereplőket kedvelem leginkább, bár Edward Craven is, így legalább ő kap majd saját történetet.

Ha már Edward – akkor zárásul. Ez a kötet már szépen elkezdi lejátszani, miről fognak szólni a következő részek. Már a másik két Craven is a saját cselekményének helyszínén van, ebben a kötetben is ott van mellette, akibe majd beleszeretnek. A 4 regényt egy kirakósként nézve ez még tetszik is, szerkesztettnek és átgondoltnak érzem tőle a koncepciót.

Idézet: 

Az ember általában nem azt bánja meg, amit megtett, hanem amit szeretett volna, de mégsem tette meg.

Nem az utolsó szavak számítanak, fiam, hanem az összes többi.