Fülszöveg:
2050-es évek közepe, Anglia.
A szigetország egy agresszív járvány utóhatásaival küzd, melynek egyike a drasztikusan csökkenő születésszám. A kormány bevezeti azt a házassági rendeletet, amit a tudós, Dr. Gilbert Barlow dolgozott ki, a férfit pedig kinevezi az újonnan alakult Népességgyarapítási Intézet élére. Az állami párválasztó azonban nem biztos, hogy jól működik. Furcsa baleset történik, amit további halálesetek követnek. Lehet, hogy a tudomány sem megoldás mindenre?
Gilbert a saját bőrén kénytelen megtapasztalni a rendelet hátulütőit. Vajon ő és újdonsült felesége, Alinda közelebb tudnak kerülni egymáshoz? Lehet boldog jövőjük egy olyan világban, ahol a házasság nem a kölcsönös szerelmen, hanem tudományos számításokon, orvosi vizsgálatokon múlik?
És rá tudnak jönni arra, mi áll a különös halálesetek mögött?
Szerintem:
Romantikus disztópia – nem
önellentmondás ez egy kicsit? Igaz, egy rossz rendszerben is lehet szerelmet lelni. Ebben a történetben ez történik.
De, nem bírom megállni, fontosnak tartom elválasztani a két irányt benne. Disztópiának ugyanis ez elég gyenge. Kb. két mondattal tudom vázolni az angol jövőbeli életet: Anglia bezárkózott, hiányzik a kétkezi munka és nagyon megcsappant a születések száma. A kötetben erre találják ki megoldásként, hogy a nők 25, a férfiak 30 felett kötelező jelleggel házasodniuk kell, és gyermeket vállalni. Az állam ezért fizet is, de nincs választás. Meleg vagy? Utálod a gyerekeket? Megszívtad. Egyetlen jelenség van kiragadva egy egész életmódból, a szülések csökkenése, és hogy a kötelező házasodási rendszerrel hogyan akarnak segíteni. Egy mondatnyi utalás van Európa más részeire, de az angol rendszerről se tudunk meg többet.
Még csak azt sem lehet mondani, hogy eredeti ötlet lenne. Hasonlóan kötelező házassági politika volt Wayward Pinesban, de ifjúsági disztópiákban is visszatérő elem, hogy valamely rendszer – MI vagy mágia – párosítja a fiatalokat több-kevesebb sikerrel.
Ez sokkal inkább egy románc. A fiatal, még a szerelemben is hívő Alinda kényszerből jelentkezik férjért. Kell a pénz, ami a házasoknak jár. Gilbert meg PR okokból kénytelen nősülni – a rendszer ötletgazdájaként fura lenne, hogy pont ő nem házas. Maga a választási folyamat egészen a Tindert idézi. Ott a három jelölt, elolvashatod az adatlapját, melyikkel állsz párba? Aztán szinte azonnal mehetnek is házasodni. A történet meg arról szól, hogy Alinda és Gilbert miképpen kezdik el megismerni egymást, vonzódni egymáshoz és szerelmesnek lenni. Mondhatni, övék a rendszer sikertörténete.
Hasonlóan vannak megformálva a karaktereik. Mindkettejük szenvedélyesen imádja a munkáját – Gilbertnek ez a biológiai kutatás, Alindának a festészet. Mindketten családi traumától szenvednek, és az is közös, hogy egyikük sem vágyott házasságra. Rossz tulajdonságként mindketten annyit tudnak csak felmutatni, hogy túlságosan törődnek másokkal. Vagyis, románcba illő páros, minden tekintetben.
Kevés mellékszereplő akad, akik kevesebbet szerepelnek, és valamiképpen a rendszeren kívül járnak. Van egy csoport, akik megdöntenék a házasodási törvényt. Van nő, akinek menekülnie kell, mert a férje meggyilkolásával gyanúsítják. Eleve kevesebbet is szerepelnek, és csak egy-egy jellemvonást kaptak. Arra viszont jó a jelenlétük, hogy kicsit más a történet. Nem csak románc. Abban annyira kevés a történet, még igazi konfliktus sincs, hogy valamivel meg kellett tölteni az oldalakat. Így jöttek a gyilkosságok és jött Nini, meg a barátai, akik titokban szervezkednek.
Furának is hat ez a két más színezet. Krimihez képest kevés a nyomozás, és kifejezetten amatőr a módszer, ahogy Alinda majd a barátnője nyomába ered. Nini és a rendszer ellenségei tevékenységéből meg keveset tudunk meg, és itt is felüti a fejét a romantika. Lesz a csoportban egy férfi, aki egyre többet jelent a nőnek. Vagyis, ez is éppen annyi, hogy ne csak romantikus legyen a kötet, de önállóan nem állna meg a lábán, csak a fő történetszálat tudja színezni.
A stílus is a románcoké, és nem a sci-fi vagy a krimi világot hozza. Sok az érzelem, sok a belső önmarcangolás, és ki vannak emelve a romantikus/szenvedélyes részek.
Vagyis, értékelhető, hogy próbál nem csak románc lenni és más szálakkal is dolgozni, de alapvetően megmaradt romantikus, szerelmes történetnek.
