Fülszöveg: 

Lily Bolton visszatért Londonba, újra minden idejét a munkája köti le. Próbál tudomást sem venni az Olaszországban történtekről és szívdöglesztő mostohabátyja, Raffaele iránt érzett vonzalmáról, de az igyekezete egy pillanat alatt dugába dől. Duplán is.
Kap egy levágott bőrdarabot, rajta tetoválással.
A tetoválás pedig szakasztott mása a Raffaele karján lévő egyik mintának.
Lily el sem tudja képzelni, ki és miért küldte neki a hátborzongató csomagot, csak abban biztos, hogy Raffaele élete veszélyben forog.

Szerintem: 

Pihekönnyű krimi, amit szinte

inkább románcnak olvastam. Ugyan Lily nyomoz, van gyilkosság és nyomok, de mégiscsak kiemelt helyen van, hogy a mostohatestvérek mennyire szorosra fűzik a viszonyukat.

A romantikus vonalat húzza alá, hogy már a nyitó helyzet – az előző rész után nem olyan sokkal időben – azt feszegeti, hogy Lily nagyon küzd azért, hogy elnyomja a vonzalmát a mostohatestvére iránt. Később is visszatérő elem lesz, hogy mennyire odáig vannak egymásért, és hol majdnem összejönnek, hol a közéjük álló dolgok vannak emlegetve. Itt meg is jegyezném, hogy nem tudtam beleélni magam a konfliktusukba. Mondjuk, a mostohatestvérek tabuban soha nem is értettem, mi a tabu. Pláne, ha már felnőttek, amikor a szülők összejönnek és mostohatestvérek lesznek. Ez egészen más, mint akik vérrokonok. Szóval, a romantikus vonal konfliktusa most sem nyűgözött le.

Viszont, a krimi és a tetoválások vonala erősen indít. Hatásos, pörög, gyorsan történnek az események. Szórakoztató és mozgalmas. Nem éppen olyan okos krimi, amiért igazán tudok rajongani, viszont szórakozásra kiváló. Fáradtan, amikor már nem akarom erőltetni a fejem, de mégiscsak valami könnyed bűnügyi olvasmányt keresek, ez szuper választás. Van kellő brutalitás a bűnügyben, Lily talpraesett nyomozó, és a végére a történet is összeáll.

Azzal talán tudnék kötekedni, hogy ki és miért ilyen módszert választ, de abba a bulváros, ponyva vonalba, amibe ezt a regényt sorolom, ez belefér. Kicsit szappanos, nem kicsit túlzás, de ez nem is egy komoly, inkább egy szórakoztató krimi.

A központi alak Lily, mellette Raffaele kap még több szerepet, már csak a szerelmi szál miatt is. Én nem bántam volna több, és érdemben mozgatott mellékszereplőt, de legalább van próbálkozás. Lily lelki szennyesét olyan személyek próbálnak segíteni mosni, mint az anyja. Több mindent kimondanak most, pár elfojtott érzelem és indíték is meg lesz beszélve. A kapcsolatok ezzel javulnak is, és Lily szocializálódik, de még így is erőteljesen kétszemélyes, elsősorban Lily-történet.

A konfliktus egyszerű: van egy gyilkos, el kell kapni.
Ehhez jön hozzá, hogy Lily és Raffaele lehetnek-e pár, ami szerintem Lily fejében sokkal nagyobb kérdés és feszengés, mint akárki máséban. Túl van ragozva kicsit, de ezt már fejtegettem feljebb.

A stílusához különösebben nincs hozzáfűznivalóm. Ahogy már írtam, ponyvás romantikus és krimis szórakoztató kötet. Így is van megírva.

Nem azt a vonalat képviseli, amit egy krimiben igazán szeretek, de a maga helyén és idején kedvelhető darab. Annyira biztosan, hogy elolvassam a folytatást is.