Fülszöveg: 

Thor méltatlanná vált arra, hogy felemelje pörölyét, ereje valaki másra szállt. Odin fia kétségbeesett küldetésre indul a kozmosz mélyére, hogy ismét méltóvá válhasson a legendás kalapácsra, útja során pedig a fülébe jut, hogy létezik egy másik, rejtélyes Mjölnir. Ez az elképesztő erejű fegyver nem csak egy halott univerzum ereklyéje, de egyben kulcs is Thor megváltásához – csakhogy a Marvel Univerzum gonosztevői is felfigyeltek rá és meg akarják kaparintani, többek közt a Gyűjtő, sőt, maga Thanos is. Thor legveszedelmesebb ellensége azonban valószínűleg még így is saját maga… Visszanyerheti-e még a becsületét Odin megcsonkított fia? Meg tudja akadályozni, hogy a mennydörgés ereje rossz kezekbe kerüljön?

Szerintem: 

Önálló kötet, van saját története is –

előzetes részek nélkül is érthető. Ugyanakkor, szervesen követi A mennydörgés istennőjének cselekményét, és annak a folytatása is egyben. Én mindenképpen úgy találtam, hogy jobb sorozatrészként olvasni, mint szólóban.

Eltelt egy kis idő, Thor átengedte a pörölyt, de nem adja fel, hogy újra méltó legyen és szerezzen magának egy másikat. Így tér vissza Asgardba, ami most a Gyűjtőé, ahova egy más világi Thor pörölye lezuhant. A kötet arról szól, hogy ezért küzd az isten, hogy a végére levonjon egy nagyobb tanulságot.

Így van benne akció, humor, és valami lelki tartalom is. Thor egy részről az izomember, aki átverekszi magát a célig. De már olyan jellem is, aki kérdéseket tesz fel és megkérdőjelez dolgokat. Nincs elszállva magától, ettől valahogy emberibb. Lekopott róla az istenek sérthetetlensége és saját tökéletességébe vetett hite.

Szerettem a kötet mellékszereplőit is. Beta Bill, a harcostárs és jó barát. Még valahol a Gyűjtő figurájában is látok fantáziát, ha egy fokkal több lehetőség nem ártott volna neki. Olyan butának tűnik az indoka, amiért a pörölyt és a világok leigázását akarja. Viszont, vannak jól elkapott állatok. Thor kecskéje és a pokolkutya határozottan jópofa színfoltok voltak a történetben.

Történet a történetben, ami Fury-val történt. Neki is van egy olyan dilemmája, vagy inkább ellentmondása, ami elgondolkoztató. Azt sajnálja, hogy a suttogásával méltatlanná tette Thort. De amit mondott, az igaz volt. Lehetetlen feloldást találni. A maga módján ténykedik tovább, és próbálkozik, de itt még nem születik megoldás.

Ahogy az sem feloldható, hogy az istenek nélkül az embereknek jobb lenne. De valahol nem az minden szuperhős végső dilemmája, hogy jobb lenne, ha nem lenne rá szükség, és az emberek maguk lennének képesek küzdeni? Nem véletlen, hogy a szuperhősök szupergonoszok ellen küzdenek. Nem olyan problémák ellen, mint a rasszizmus. Doctorow megírta, mi történne a rasszizmus ellen fellépő Supermannel – ufóként kiutálnák a Földről. Nesze neked rasszizmus… Elkalandoztam. A lényeg, hogy Thor kénytelen azon töprengeni, hogy a fajtája mennyire hasznos vagy káros. Ez adja a drámai színt, mert meg kellene látni a saját értékeit, ami jelenleg nagyon nem megy neki.

Van bőven ismert szereplő is benne, akár csak egy-egy jelenetre színre lépve is. Így férhet be a történetbe Thanos is, akinek szintén a másik világ pörölye a célja. Kissé videójáték gonosznak is hat, nem is kellene pont neki lennie, helyettesíthetné más Marvel-gonosz is.

Grafikában ugyanazt tudja, amit ez a sorozat képvisel. Igényes, jól néz ki, de azért nem az, amit szépnek neveznék.

A vége pedig nyitott – ez a kaland és a pöröly sorsa eldől, de Thor története folytatódik.