Fülszöveg: 

A balszerencse mindig is üldözte Olivia Marshallt…, vagy csak lehet, hogy ő tényleg az a csődtömeg, aminek a családja tartja. De amikor egy random telefonszámról érkező „mi van rajtad?” üzenetből élete legérzékibb, legszórakoztatóbb – ámbár névtelen – kapcsolata lesz, azt hiszi, hogy a dolgok talán felívelőben vannak…
Colin Beck mindig is a legjobb barátja idegesítő kishúgának tartotta Oliviát, ám amikor a lány élete egyik legdurvább pechszériája után hozzájuk költözik, rájön, hogy átalakult egy egészen más és izgatóbb figyelemeltereléssé. Biztos benne, hogy meg tudja tartani a távolságot, egészen addig a pillanatig, amíg rá nem jön, hogy a lány az ellenállhatatlan Miss Félretárcsázás, akivel hetek óta afféle szextinget folytat – és most el kell döntenie, hogy felpörgeti-e a hangulatot, vagy megszakítja a virtuális kapcsolatot, mielőtt a dolgok összekuszálódnak.

Szerintem: 

Újabb romantikus chick lit, ami

szépen követi a zsáner szabályait. Ettől nem rossz, sőt a műfajban korrekt is. Csak éppen számomra unalmas.

Az egyik bajom, hogy Painter két szereplőre szabta a regényét. Olivia Marshall és a bátyja legjobb barátjának, Colin Becknek a szerelmi története. Szinte meg se jelenik mellettük más szereplő, ők beszélgetnek élőben vagy telefonon, majd bonyolódnak viszonyba. Róluk több minden ki is derül, de másokról nem. Azt pl. nem is értem, hogyan lehetséges az, hogy hárman lesznek lakótársak – mert eredetileg Jack és Colin laknak együtt, Olivia csak bekéretőzik a báytjához –, mégis alig van jelen Jack. Olivia mindig Colinba botlik a lakásba, mintha csak ketten lennének.

Mindketten ráadásul tipikus romantikus regény alakok is. Beck az álompasi, de akár nagy betűkkel is írhatnám. Természetesen nagyon jóképű, pénzügyi fejeshez képest egy sportember testével, magas IQ-val és még gazdag is. A szíve is a helyén van, bár ez nem nagyon tud mikor kiderülni, mert a cselekményben leginkább azt látjuk tőle, hogy flörtöl Livvel.
Liv, aki jól néz ki, de olyan szerencsétlen, hogy arról komédiát lehetne forgatni. Halmozza a baleseteket és szerencsétlenkedik. Még Beck is nehezen veszi rá majd magát, hogy az sms-kből megismert szexi, elragadó nőt összeegyeztesse a barátja kétballábas húgával. És tudjuk, miért van így. Mert így Liv lehet a szomszéd lálny típus, akivel a női olvasók azonosulhatnak. Aki ugyan nem a tökéletes nő, de megszerezheti az álompasit és az álomállást is. Álmodozni jó, tudjuk, csak ez engem már inkább irritál, mint leköt.

Cselekmény akad benne, csak nem sok. Liv karrierjét is követjük, bár elsősorban a szerelmi élete van fókuszban. Az pedig a romantikus regények kliséit követi, a tipikus szerkezettel. Vagyis, lesz majd ostobaságon szakítás, nagy gesztussal békülés, és minden, ami ilyenkor lenni szokott.

Amivel Painter igyekszik feldobni, hogy a cselekmény egy jelentőr része sms-ben bontakozik ki. Olivia és Beck úgy, hogy nem tudják ki a másik, szenvedélyes SMS-barátságba kezdenek, és ezek bele is vannak emelve a szövegbe. Ettől más, mintha egy sima elbeszélést olvasnánk. Mondanám, hogy mai és modernebb forma, de azért az sms nem annyira új formátum, hogy ettől olyan mainak érezzem. Azt meg hagyjuk is, hogy éppen és teljesen véletlenül Liv számát üti be Beck a felcsípni kívánt nő helyett.

Szintén a plusz elemek közé megy a humor. Ahogy Liv szerencsétlenkedik, egyértelműen azt a célt szolgálja, hogy az olvasót megnevettesse. A zsáner szeretőinek szerintem passzol is, nekem inkább fekete a humorom, így ezt annyira nem tudtam átérezni.

Túl sokat nem tudok hozzátenni – zsánerében korrekt és kerek, de nekem kellene valami plusz elem, valami másság, hogy szeretni is tudjam.