Fülszöveg: 

Egy iskolában tíz éve elástak egy időkapszulát. A benne található fogalmazásokban a diákok leírták, milyennek képzelik a jövőt. Csakhogy a gyermeki elképzelések közé egy fenyegető üzenet is került, amely hat, monogrammal jelölt ember halálát jövendöli.

Huldar, aki elvesztette vezetői pozícióját a rendőrségnél, úgy véli, ezzel a piti üggyel akarják távol tartani a valódi nyomozói munkától. Ugyan valószínűtlennek tartja, hogy bárki valóra váltaná kamaszkori fantáziáit, a biztonság kedvéért a gyerekpszichológus Freyja segítségét kéri, hogy kideríthesse, valós-e a fenyegetés. Nemsokára döbbenetes dolgok történnek: levágott testrészeket találnak egy kertben, majd meghal egy férfi, akinek monogramja egyezik a fenyegető üzenetben található egyik monogrammal. Megkezdődik a versenyfutás az idővel: Huldarnak és Freyjának meg kell találnia az üzenet íróját, azonosítania kell a potenciális áldozatokat és a gyilkost, amíg nem késő.

Szerintem: 

Annyi ilyesmi történetet olvastam mostanában, hogy

el kellett gondolkoznom, ez miben más, mint a többi. Pedig mások a szereplők, az eset, még a körítés sem egyezik. A bűnügy jellege hasonló, és így feltettem a fejemben egy polcra.

Egyrészt, megint azt a tipikus skandináv rendőrt kapom, amelyikkel tele vannak ezek a történetek. Miben más Huldar, mint a többiek? Mondanom se kell, ő is boldogtalan. Pocsék a magánélete. Hoz meg döntéseket, amelyekről azonnal látja, hogy rosszak, aztán valamiféle kármentéssel próbálkozik, kisebb-nagyobb sikerrel. Huldar a jelen kötet nyitányában azzal szembesül, hogy lefokozták és értelmetlen munkát bíznak rá, míg a nő, akibe szerelmes, szóba sem akar állni vele. Mondanám, innen szép nyerni – de ez egy skandináv krimi. Ezek a nyomozók nem másznak ki a gödörből. Ha nagy szenvedés után mégis, akkor kerül elé egy másik, amibe majd nagyon és pofára esik. Huldar rendőrnek viszont nem rossz: kitartó, késztetése van igazságot szolgáltatni, és van annyi ereje, ötlete, hogy végig is vegye az eseteket. Még azokat is, amelyeket más érdekesnek sem találna.

Az Örvény is olyan esettel indul, hogy csak néztem, ehhez miért kellett a rendőrség. Egy iskolai időkapszulát ásnak ki, amelyben van egy lista olyan emberekről, akiknek most kell meghalnia. Ki veszi ezt komolyan? Huldar, ha már ezen kell dolgoznia, megteszi.
A regény szerencsére viszonylag rátér a tényleges bűnügyre. Mert bizony kezdenek előkerülni az eltűnt vagy halott emberek a listáról, és rávezetnek egy olyan történetre, ami már vérbeli skandináv krimihez méltóan borzalmas.

Nem fogom elmesélni, mert része a történet erejének, hogy mi történt a múltban, kik és hogyan vettek részt benne, és mennyire komoly az a bántalmazás, kik ellen irányult titokban, míg ügy lett belőle. Ez az, amire nem kellett emlékeztető sem, mert Sigurdardottir tudott olyan bűnesetet kitalálni, hogy fogjam a fejem és szörnyülködjem, hogy ilyen emberek vannak. Van csavar, okosan építkező cselekmény és súlyosak a tettek, ami át is van éreztetve a cselekményben.
Talán az építkezése lassabb, mint ami nekem jól esett volna, de látom a funkciót. Elő van készítve, hogy a kiderülő részletek, majd a lecsapás, hogy ki mit és miért tett, még nagyobb pofonként hasson. Ül is. Ha Huldar miatt kellett is törnöm a fejem, az megy azonnal, hogy milyen beteg eset volt a regényben.

Ha már vissza-visszatérek Huldar szerencsétlen voltához, meg kell említenem azt is, hogy van főszereplő társa. Freyja, aki szintén szánalmas a magánéletében, és aki ráadásul még ellenszenves is. Haragot tart, sértődékeny, van benne valami olyan felsőbbrendűség érzet, amit nem indokol semmi. Ennyi elég is volt, hogy nekem az agyamra menjen. Nem is értettem, Huldar miért fut utána. Legfeljebb annyi jót tudok róla elmondani, hogy erkölcsileg a jó oldalon áll, de most nem mutatta a szimpatikus arcát.

Mellettük van jó pár mellékszereplő, és nem mély vonásokkal, de tetteikkel jellemezve is vannak. Bár a fülemnek furcsa a nevük, de itt meg lehet jegyezni, kicsoda és milyen ember Jón Jónasson vagy Thröstur.

Társadalmi üzenetet és fekete tükröt sem kell mellőznünk. Nagyon leegyszerűsítve a pénz úr mindenek felett. De azt is ki lehet hozni belőle, hogy zárt ajtók mögött mennyi erőszak fér meg egy családban, és a családon belüli erőszakra mennyire nincsen gyógyszer.

Sigurdardottir jól is ír. Erőteljes jelenetei vannak, megragadja a szereplői hangulatát. Elfér a kötetben egy leíróbb rész ugyanannyira, mint egy kiélezett párbeszéd vagy valami izgalmasabb akció. Csak rá kell hangolódni, mert a tempója azért lassabb.

A bűntény borzalmasságán túl jól sikerült regény, emlékezetes. És, ha félreteszem a nem tetszésem Huldar és Freyja kapcsolata kapcsán, a maga módján szórakoztató is.