Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Bauermeister: Illatok őrzője

2023. augusztus 14. - BBerni86

Fülszöveg: illatok_orzoje.jpg

Emmeline egy mindentől elzárt szigeten tölti varázslatos gyermekkorát apjával, aki az érzékelés útján tanítja őt a világ megismerésére. Egy dologról azonban nem beszél neki: honnan származnak a házukat beborító, titokzatos illatokat tároló fiolák, és az ezeket előállító szerkezet? Az évek múltával Emmeline kíváncsisága egyre nő, míg egy nap a lányt váratlan események lökik a szerelemmel, árulással, ambícióval és bosszúval teli külvilágba. Múltja megértéséhez követnie kell a nyomokat, amelyek elvezetik a rejtélyes illatok eredetéhez.

Szerintem: 

Van valami egyedi

szín ebben a regényben, ami miatt bajban vagyok, hogy tetszett-e vagy sem, jó könyv vagy sem. Még nem tettem helyre magamban, azt hiszem.

Kicsit olyan, mintha két történetet olvasnék egyszerre. Van egy napjainkban elhelyezett, hihetőbb történet az egykor sikeres, tehetséges férfiról, aki elmenekült a civilizációból a kislányával. Megvan a maga drámája és tragédiája, egy tragikus életmese. Másrészt, az apa mesevilággá tette az életüket a lányával. Emmeline egy szigeten nő fel, ahol illatokat őriznek, sellők hozzák az ellátmányt és egy Jack nevű fiú az illatot keresi, amellyel megmenthetné szeretett királynőjét.
Emmeline feladata lesz majd, hogy ezt a két világot összeegyeztesse egymással. Fel kell majd fedeznie, hogy mi volt benne igaz, mi a mese és milyen ember is volt az apja.

Erőteljes lett a hangulata a regény első felének – a hétköznapi varázslat, meghittség, és a gyermeki hit a csodákban nagyon áthatja. Bauermeister ráadásul sikeresen elkapta, ahogy a valóság betör ebbe a világba és jön az összeomlás. A szigetre tévedt medve és annak pusztítása a fizikai megjelenése annak, ahogy Emmeline kérdései a mesevilág alapjait kezdik ki. Mintha a medve előképe lenne annak, ahogy majd a világuk talpazata is darabjaira hullik.

Emmeline kinti életének is megvannak a maga pillanatai, de az a mesterséges, elzárt világban megszületett idill már nem térhet vissza. Nem véletlen, hogy Fisherrel az első szerelem hevében a szigetre mennek ki, ott lesz pár felhőtlen napjuk, de erre az időszakra már nem lehet kizárni a világot, értük jönnek. Marad az, hogy új életet építsen, megismerje az apja és a maga igaz történetét, az anyja mellett egy más világot éljen meg. Kerek történet ez is, még értelmet is látok abban, ahogy a mese- és valódi világ egymásra épül. Az illatok ebben is szervesen jelen vannak, és itt is megvan ez a kettősség: a szigeten mesés történetbe illeszkedett, a civilizációban parfümöket és illatokat fejlesztenek az anyja cégében – tudományos és kapitalista szemlélettel.

Felvet több kérdést a kötet, és a sorok között nagyon is benne van az emberi kapzsiság, a siker hajszolásának kritikája. Tetszett, ahogy Victoria még illatban is megtestesítő a kegyetlen üzletasszonyt. Ahogy Emmeline kiérzi az illatában a pénzt. Beilleszkedik a lány az anyja világába is, de minél többet megért a múltjából, minél többet tud az apjáról, úgy látja meg, hogy mi a rossz az anyja életében.

Emmeline fejlődik és felnő a történetben, és ez a családja értelmezésében is nyomon követhető. Ahogy az apját megítéli, majd megérti. Ahogy az elveszett kislány az anyját akarja. Ahogy felismeri a szülei hibáit, és azt, hogyan ismételi meg a hibáikat. Ahogy ő egy más útra akar lépni, és dolgozni kezd magán. Ahogy még arra is van ereje, hogy az anyja nyelvére lefordítsa a történetét – nem harcol vele, hanem közös nyelvet keres, hogy igazi kapcsolatuk lehessen egymással.
Emmeline van legjobban megírva, ő a fejlődő szereplő, de szépen rendeli mellé a mellékszereplőket is. Erőteljes személyek, több tulajdonságból összerakva, hibákkal és küzdelmekkel. A szülei és Fisher emelkednek legjobban ki, de meg tudja mutatni, hogy pl. Fisher anyja miért nem képes elhagyni a bántalmazó férjét.

Sok érzelem van benne, és nagyon női megközelítésű is a regény. Talán egy fokkal 'szagosabb' lehetett volna, ha már illatok és parfümkészítés a téma – már több regényben is olvastam jobban megfogott ábrázolását a szaglásnak, de cserében ott van a két világ és Emmeline helyre találása a kettő között.

Különös/különleges mázba van bújtatva egy család és egy felnövéstörténet. Határozottan van benne plusz, valami emlékezetes, nem is tudom megfogalmazni, miért nem tudom rávágni, hogy tetszett. Ezen még gondolkozom.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr9918192377

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása