Fülszöveg: 
Steve Rogers, azaz Amerika Kapitány elvesztett társát gyászolja, és visszatekint az éjszakára, amikor barátságuknak egy minden addiginál nagyobb próbát kellett kiállnia egyik legelképesztőbb küldetésük előtt. Az a pillanat, amikor James Barnes felfedezte, hogy Steve Rogers azonos a Szabadság Őrével, örökre összekötötte kettejük sorsát.
1941-et írunk, Fury és csapata, a Süvöltő Kommandó éppen szorult helyzetbe került, amikor a Kapitány és hűséges társa, Bucky odaérkezett, hogy immár közösen tegyék kockára életüket az ellenséges állások mögött.
A nácik pedig a legkegyetlenebb katonáikat küldik ellenük. Az út végén a Vörös Koponya leselkedik rájuk – gonosz és félelmetes jelképeként mindannak, ami ellen harcolnak.
Vajon sikerül a Szabadság Őrének időben érkeznie, és megmentenie Párizst a szörnyeteg megátalkodott tervétől?
Szerintem:
Amikor rádöbbenek, hogy mennyire a Marvel filmek
határozzák meg, milyennek képzelem ezeket a szereplőket. A híres karakterek másként elmesélt eredettörténetei közül ez Amerika Kapitányé, és azon kapkodtam a fejem, hogy meglepett Fury fehér bőre – igen, nekem Samuel L. Jackson ugrik be –, ahogy Bucky kora is megcsapott. Itt gyerek, és messze nem Sebastian Stan korosztálya.
Pedig maga az alapötlet magvas. Kicsit a Batman lopása, de azt szeretem, úgyhogy nincs harag. Visszaemlékezés, a már kiolvasztott Steve néz szembe az emlékeivel és a kapcsolatával Bucky-val. Aki, ha úgy tetszik, az ő szuperhős felének volt a Robinja. Akit maga mellé vett, akivel együtt irtották a nácikat – ha már nekik nem jutott Gotham. De ismerős az a bűntudat is, amit Steve érez. Batman is ezen ment át, miután Joker elintézte Robint.
Ugyan a felszínen ez pár bevetés története, de hangsúlyosabbnak érzem benne azt, hogy az a kisfiú hogyan lett a barátja, hogyan keresett benne támaszt és minden különbség ellenére hogyan működtek csapatként. Emberek voltak, gyarlók, és voltak konfliktusok is – de ettől csak igazibb, és ez egy baráti viszony, annak ellenére hány év választja el a két szereplőt egymástól.
Közben meg akciójelenetekkel teli háborús történet, amiben fontos szerepe van Fury különleges csapatának. Igazi keményfiúk, tesztoszteron a köbön és sok akció. Ettől pasisnak is érzem a képregényt, de mivel háborús bevetésekről szól, lehet az.
Bár a borító félrevisz, a grafikájával is ki voltam békülve. Nem annyira giccses, mint az a kép. Ok, Kapitányunk egyenruhája nem az igazi, de nekem mindig is jobban tetszettek a SHIELD verziós, egyszerűbb és kevésbé amerikai zászlót idéző formák.
Szerethető alakokkal dolgoztak, és jól hozzák a típusokat. A kemény, menő katonák. De az emlékezetes része az, amivel ennél többek. Ahogy Bucky hasznos akar lenni, keresi a helyét. Ahogy Steve visszanézve látja, mit kellett volna másképpen intéznie. Az a fájdalom, az a gyász. Ez nem a győzedelmes, náciverő Kapitány narrációja. Ez egy sérült, bűntudatos ember története.
Hiszen ez a Fehér, nem a klasszikus Amerika Kapitány történet.
