Fülszöveg: 

Marion ​megpillantja a legjobb barátnője bátyját, a széles vállú, szőke, kék szemű Tomot, és azonnal beleszeret. Amikor a fiatalember leszerel a katonaságtól, úgy dönt, hogy rendőr lesz, Marion pedig, aki épp megszerezte pedagógusi diplomáját, eltökéli, hogy megszerzi magának a fiút. Képtelen elismerni, hogy bizonyos jelek szerint nincs minden rendben, belevág a házasságba, és biztosra veszi, hogy a szerelme mindkettejüket átsegíti a nehézségeken.

Csakhogy Tomnak van egy másik élete is, és akad egy másik személy, aki ugyanilyen ellenállhatatlanul vágyik a szerelmére. Patrick, a Brighton Museum kurátora szintén belebolondult az ő rendőrébe, és egy addig ismeretlen világot tár fel Tom előtt. Azonban egy olyan korszakban, amikor a „kisebbségeket” mind a társadalom, mint a törvény megbélyegezte, az a biztonságos megoldás, ha a rend őre elveszi a tanítónőt. A két szerelmesnek osztoznia kell Tomon, míg végül az egyikük nem bírja tovább, és mindhármuk élete tönkremegy.

Szerintem: 

Amit hamar leszögezek, ez nem olyan stílusú kötet, ami

nekem tetszeni szokott. Nagyon érzelmes, nagyon lelki és ebből fakadóan nagyon nem tudott lekötni.

Ami számomra érdekes volt benne, az a hazugság légköre, ami megmérgezett mindenkit. Anglia, amikor még törvényileg tiltott a homoszexualitás. Ezért is kerül majd Patrick börtönbe. Nehéz megérteni, hogy mi volt a megbélyegzés ilyen mértékének oka. Amiből már jön, hogy miért kellett olyan döntéseket meghozni, mint amivel Tom szembesült. Patrick volt a szerelem az életében, de nem vállalhatta fel. Hát elvette az érte rég rajongó Mariont, a húga barátnőjét. Titkok, hazugságok, tönkrement életek. Nem egy boldog történet.

Az egyik mozgatója a cselekménynek a titok. Mindenkinek van, és a kötet fokozatosan fedi fel őket. Mondjuk, Patrick titka nem nagy titok. Olvasóként az elejétől nyilvánvaló, hogy ő a saját neméhez vonzódik. Inkább az, amit Marion elkövet, amiért majd a kötet jelenében vezekelni akar, az a meghatározó a regényben. Csak az a baj vele, hogy ezen ki lepődik meg? Annyira adja magát a cselekményből, Marion elvakult szerelméből, hogy neki kellett lennie, aki Patrickot feljelentette és előidézte a bukást.

A tényleges cselekményt hiányoltam. A szereplők lelkében több minden zajlik, de a felszínen olyan semmilyen az egész. Tom és Marion nagyon unalmas kapcsolata, a titkos kapcsolat a klisék szerint, és az a drámai pont, ahonnan minden romlásnak indul. Bethan Roberts nagyon mélyre mászik a szereplői érzéseiben, a fordítás olvasmányos. Ez menti a menthetőt, de különben bennem csak az visszhangzik, hogy ez így unalmas volt.

3 alak, 3 teljesen más ember. A karakterábrázolás alapos. Patrick a művelt világpolgár, akiről ki is van mondva, hogy egy elit világ kapuit nyitja ki Tom előtt. Aki vágyik erre a többre – művészetre, szépségre, valami mélyebbre. Patrick, aki barátságos és pezsgő, aki vonzó, sikeres. Ő van leginkább a helyén a világban, és talán ezért akkora pofon, hogy pont ő lesz az, akit mindentől megfosztanak és aki a legtöbbet veszíti.
Tom, aki szerény, csendes, jóképű. Benne érzem azt, hogy több lehetett volna, ha más körötte a világ. De így be van szorulva a társadalom nyújtotta keretekbe, és elviseli csak, ami jut neki. Nehezen is látom bele, hogy miért bolondult bele annyira Patrick és Marion is. A külsején túl nem tudom, pl. Marion mit látott benne. Mert a szenvedélyes oldala csak a másik férfinak nyílt meg.
Marion, a szürke kisegér. Egy lányregényben ő lenne az átlag szomszédlány, aki megszerzi a könyves álompasit. Itt ennél bonyolultabb a helyzet, és Marion koppan is egy nagyot. A helyzet meg az, hogy igazán sajnálni se tudtam. Kb. 60 éves koráig hajszolt egy tévhitet, a sajátja mellett 2 másik életet is tönkretett és leélt egy életet csendesen és boldogtalanul. Mi volt ebben neki a jó? Ő egy naiv álmodozó, és így veszélyes. Ahogy megpróbál jóvátenni dolgokat, nálam már túl kevés és túl későn.

A konfliktus is nagyon egyszerű. Van egy tiltott szerelem, amit a társadalom elítél. És van két ember, akik ugyanazt a férfit szeretik. De itt nincs nyertes, csak feloldás. Nem happy end, nem tragédia, csak annak a drámája, hogy így alakultak az események.

Lehetne dicsérni, hogy a naplókkal és vallomásokkal mennyire személyes a hangneme. Hogy Patrick és Marion stílusa is más, nyelvileg is látni, hogy ők mennyire más emberek és ugyanabban a csapdában szenvednek, ha kicsit másképpen is. Egyikük sem kaphatja meg, akit szeretne – az egyiknek a törvény, a másiknak a szerelem az akadály.

De nem megy, mert felötlött bennem, hogy mennyire emlékeztet ez egész helyzet a Vágy és vezeklés alaphelyzetére. Ugyanúgy van egy naiv, ostoba kislány, aki tönkrezúzza a körötte levők életét, és vezekelni próbál. Csak míg az egyik mesteri, a másik nem. Talán nem nehéz kitalálni, ez melyik a kettő közül.