Fülszöveg: 

Hollywood. ​
A város, ahol az álmok születnek.
Egy véres keleti parti bandaháború veszteseként Danny Ryan menekülni kényszerül. A maffia, a zsaruk, az FBI mind holtan vagy rács mögött akarják látni. Kisfiával, idős apjával és hűséges csapatának megtépázott maradékával Kaliforniába utazik, hogy új életet kezdjen.
Csendes, békés életet.
De a szövetségiek a nyomára bukkannak, és kérnek tőle valamit – végre kell hajtania egy akciót, mellyel vagy milliós vagyont szerez, vagy otthagyja a fogát.
És amikor Hollywoodban filmet forgatnak a régi életéről, Danny úgy dönt, beszáll az üzletbe.
Aztán szerelmes lesz.
Egy gyönyörű filmsztárba, akinek szintén megvan a maga sötét múltja.
Amikor világuk összeütközik egy hatalmas robbanásban, mely mindkettőjüket elpusztíthatja, Danny Ryan kénytelen az életéért küzdeni a városban, ahol az álmok születnek.
Vagy meghalnak.

Szerintem: 

Winslow folytatja a történetet, és a trójai háború után megnézhetjük, milyen a

mai Amerikában, maffia körökben az újabb mítoszok átvétele.

Újfent nem győzöm hangsúlyozni, mennyire ötletes a szerző. Nagyon figyel a kis részletekre, és tényleg vadásznom kell, ha eltérést akarok az eredetihez képest. Egy van, aminek különben örülök: Hektor kisfiát a görögök megölték, Neoptolemosz meg rabnőt csinált a feleségéből. Itt a nők és a gyerekek békén lettek hagyva, Pat felesége gyászolhat és a kisfiát se bántotta senki. De, a sok egyezés.
Mivel a háborúnak vége, a hősök/antihősök/gonoszok szétszéledtek. Peter (Agamemnón) vezetné az olasz maffiát, de az anyagi gondokkal nem bír. A lánya halála, amiért a felesége őt hibáztatja, aztán a helyettese karjaiba löki a nőt (Klütaimnésztra) és együtt kitervelik a meggyilkolását. Vele hal szeretője, Cassie (Kasszandra) is. Majd a hazatérő ifjabb Peter (Oresztész) áll bosszút az apjáért, és nagyon szétesik tőle. De kiemelhetném bármelyik másik szálat, és meg lenne a mitológiai alap: ahogy Peter volt helyettese Odüsszeuszként bolyong, és kiköt egy wicca (Kirké) karjaiban. Ahogy Danny keres egy helyet, ahol újrakezdhetné, de nem tudja, hogyan tovább. Míg Hollywood (Karthágó) filmet nem forgat a történetükből, el nem kezdi pénzelni, és bele nem szeret Diane-be (Dido), Hollywood királynőjébe, egy nagyon tehetséges és gyönyörű, de problémás özvegy színésznőbe.
Nagy kedvem is lenne csak összevetni, hogy volt az ókorban, hogy van Winslow világában. Roppant jól ki van találva, és nagyon mai, nagyon működik, nagyon hihető most is. Hiszen csak az idő telik, az emberi természet nem változik.

Ebből már talán látszik is, hogy egy sok szálon vezetett, párhuzamosan elbeszélt, izgalmas regényt kaptunk. Cselekményközpontú, gyorsan zajlanak az események és végzetes szenvedélyek uralkodnak a szereplőkön. Akkor is pörög és feszült, körömrágós, ha az ókori egyezések miatt lehet sejteni, hogy kivel mi fog történni. Pl. Diane esetében. Mégis, hogy itt az hogyan valósul meg, újjá tudja varázsolni.

A próza szikár, Winslow nem beszél mellé és a lényegen van a fókusz. Ha épületről, ha egy életútról vagy a szereplője érzéseiről beszél, akkor is tömören, de frappánsan összegzi a tudnivalókat. Gyorsan is lehet haladni vele, kifejezetten könnyű olvasni.

A történetben még mindig fontos a maffia világa, de a konfliktusok már sokkal inkább személyesek. Pl. az FBI ügynök sem azért ered Danny nyomába, mert annyira igazságot akar szolgáltatni, vagy a cégen belüli korrupció zavarja, hanem mert feltehetően Danny végzett a szeretőjével - az előző rész végén, korrupt ügynök volt. De bizonyíték nincs.

A szereplőket is elkezdte árnyalni, szerethetőbbé tenni. Danny már nem a maffia jó katonája, hanem egy egyedülálló apa, aki a megmaradt családjának és az embereinek a biztonságot keresi. Aki képes tanulni a többiek hibájából – most ő van olyan helyzetben, mint az előző kötetben Liam. Neki ugyanaz Diane, mint a másiknak Pam volt. Emlékeztetik is rá, hogy ő maga is azt tanácsolta anno, hagyja a nőt. Most neki kell így tennie, és ő képes lesz szakítani és továbbállni. Lehetne sokkal kegyetlenebb, egy hidegvérű gyilkos, de neki még vannak elvei és erkölcsei.
Peter meg pl. megnyerte, amit akart, és mégis elveszett ember lett. Még szinte sajnálni is lehet, ahogy minden összeomlik körötte, és a szintén túl sok mindent és mindenkit Cassie lesz az egyetlen, aki némi vigaszt jelent neki.
Ifjabb Peter, aki nem akart maffia életet élni. Aki elment tengerészgyalogosnak, saját lábra állt. A helyén volt. Míg a nővére ki nem kotyogta, hogy az anyjuk miket is tett. Míg rá nem tették a súlyt, hogy neki kell bosszút állni, aztán ahogy megtette, mindenki jól magára is hagyta.
Talán nem is azt kellene írnom, hogy jó emberekké lettek írva, hanem tragikus alakokká. Sokat szenvednek, gyakran mások miatt és lefelé vezet a lejtő előttük, amiért sajnálom őket. Azzal vigasztalom magam, hogy mivel ennyire követi a görög mitológiát Winslow, feltehetően a következő részben oda vezeti a szereplőket, ahova az eredetiben is jutottak. Ott már azért nem ilyen sötét a kép, mint most.

De azért nem sírós könyv ez. Véres, botrányos történetek gyűjteménye egyben. Lehet sokkolódni, egy-egy szereplőről mi ki nem derül. Diane története a férjéről és a bátyjáról? Na, azon csak néztem.

Már több Winslow-regényt filmesítettek, nagyon drukkolni kezdtem, hogy ez is kerüljön sorra. Roppant jól össze van rakva, és még egy része biztosan lesz is.