Fülszöveg: 

Alwyn, a zsivány Albermaine viszály sújtotta királyságába született. Az éles eszű és a pengével is ügyesen bánó Alwyn nem is vágyik másra, csakis a szabadságra, amit az erdő nyújt neki tolvaj cimborái társaságában. Azonban elárulják, ezzel új mederbe terelik életét – egy vérrel és bosszúval kövezett útra, ami végül egészen a király seregéig vezeti őt.

Evadine Courlaine úrnőt démoni, az apokalipszisról szóló látomások kínozzák, ő pedig fegyvert ragad, hogy megküzdjön a fenyegetéssel. A harcos úrhölgy parancsnoksága alatt Alwynnak nem csak a háborút, hanem a nemesek veszedelmes intrikáit is túl kell élnie, ha be akarja teljesíteni bosszúját azokon, akik vétettek ellene. Azonban ahogy egyre csak gyülekeznek mind az evilági, mind a túlvilági sötét erők, hogy elejét vegyék Evadine felemelkedésének, Alwyn válaszút elé kerül: vajon válhat-e belőle harcos, vagy az a sorsa, hogy mindörökre egyszerű zsivány maradjon?

Szerintem: 

Mi is lenne a kifejező? Többet, jobbat, mást vártam? Olvastam már olyat, ami jobban

tetszett a szerzőtől. Pedig van benne ötlet, de valami nekem még hiányzik.

Az első, hogy találóbbnak érzem a sorozat, mint a kötet címét. Tényleg szentek és zsiványok ténykedéseit gyűjti össze. Főhősünk, Alwyn bordélyból kidobott fattyúból lett egy zsiványbanda tagja, majd némi kaland után egy leendő mártír írnoka. Ő hozza tehát a zsivány vonalat: neki nincsenek erkölcsi aggályai, ha valamit meg kell tenni – legyen az lopás, vagy gyilkosság. Van egy elég komoly bosszúvágya is, és egy hosszú listája is, ami majd a történet folyamán meglepően gyorsan ritkulni kezd.
Evadine hozza a szent vonalat, akit leginkább Szent Johannához tudnék hasonlítani, csak nemesi ősökkel és több anyagi háttérrel. Látomásai vannak, háborút hirdet, és Ryan egy olyan világról mesél, ahol a mártíroknak különösen nagy tisztelet jut. Evadine egyre inkább erre az útra lép, és mivel Alwyn az ő írnoka lesz, neki is döntéseket kell hoznia a nő miatt.
Ők ketten tehát már képviselik is a sorozat címét.
Viszont, A pária. Azzal már bajban vagyok, ha rá kellene böknöm egy szereplőre, akire ezzel utal a szerző. Mivel a borítón szerintem Alwyn van, gyanítom, hogy ez is lehet Alwyn, és a társadalom számára tényleg pária, de valahogy mégse passzol.

Építkezik a történet, és fokozatosan vezet egyre magasabbra. Alwyn az elején csak egy banda tagja, semmi országosra nincs rálátása vagy hatása. Aztán ez majd változni fog, és a végére meg is lepett, hogy olyan titkokat őriz, amelyek egy királyság sorsát is eldönthetik. Ahogy Írnokként majd helyezkedik, amilyen harcokba bonyolódnak, azok túlmutatnak rajta. Még mindig nem ő az, aki alakítja az eseményeket, sőt, gyakran nagyon passzív is, de már ott van a magasban és rálátása lesz a nagyobb játszmára.

Kapunk egy birodalmat, egy háborút a trónért, és egy nép hitének alapjait is. Azt nem állítom, hogy értem, miért vannak oda annyira a Mártírokért, és a Szövetség mit is akar elérni, de az tetszett, ahogy Ryan egyre többet ismertet meg ebből a világából. Középkori hangulata van, nem véletlenül emlegettem Szent Johannát is. A mágia még nem nagyon van benne jelen, inkább udvari ármányok, árulások és csaták szerepelnek.

Sok szereplőt mozgat, és egy-egy emlékezetes figura is akad közöttük. Nem túl mélyen ábrázoltak, és a rajtuk kívülálló események nagyon meghatározzák, mit tudnak tenni. Nem hősök.
Talán azért sem tetszett annyira ez a történet, mert még nem leltem rá arra a karakterre, akit tudnék benne szeretni. Alwyn a bandában még ígéretesen indult, de aztán Írnokként már nem bírtam annyira. Furán van kezelve, hogy most akkor szerelmes Evadine-be, vagy mi köti hozzá. De a legtöbb kapcsolatára igaz, hogy nem nagyon értem az alapjait. Kihez és miért kötődik? Ryan nem törekszik arra, hogy a szereplői belső mozgatóit átéltesse. Néha van egy monológ – Lorine-é és Wilhumé is ilyen –, ami elmondja, miért tették, amit, de különben csak haladunk velük és találgathatunk.

De az is lehet, hogy ez a történet még nem elég epikus nekem. Nincs se jó se rossz, nincsenek hősök. Még csak azt sem tudnám megmondani, hogy a háborúban melyik oldalra érdemes állni, mert övék az erkölcsi fölény.

Elsősorban cselekményközpontú ez a rész, és így is lett megírva. Dinamikus, haladnak az események, és éppen csak annyi leírás van benne, amennyi szükséges. A szereplők beszéde tükrözi a jellemük is, és itt indokolt, ha egy-egy szereplő mocskosabban beszél, az is része a karakternek.
De nem sodort magával, de ennek okai lehetnek a fentiek is. Nincs még se hősöm, se ügyem, amiért szorítanék.

Nyitány, van még benne bőven lehetőség. Az húzza is az agyam, hogy a nagyobb egységek közti beékelések Alwyn későbbi munkájából vannak, és az Igaz Király szavait közvetítik. Hogy jutunk majd oda? De gondolom, maga a sorozat is ennek a története.

Idézet: 

Minden született gyilkos zsiványnak áll, de nem minden zsivány született gyilkos.

…nincs olyan nő, aki ne lenne tisztában a szépségével, de számtalan férfi esett már úgy egy nő szépségének a csapdájába, hogy erre csak akkor eszmélt rá, amikor már túl késő volt.