Fülszöveg:
Frida Liu nem boldogul. Munkahelyi előmenetele nem méltó azokhoz az áldozatokhoz, amelyeket kínai bevándorló szülei hoztak érte. Férjét nem tudja rávenni, hogy szakítson fiatalabb szeretőjével. Frida csak az anya-lánya kapcsolatban tud kiteljesedni, hozni a tőle elvárt tökéletességet. Lehet, hogy a lányán kívül nincs senkije, de neki így is megfelel.
De aztán egyszer nagyon rossz napja van. Az állam rajta tartja a szemét az olyan anyákon, mint Frida. Akik a telefonjukat nyomogatják, miközben a gyereket baleset éri a játszótéren, akik hagyják, hogy a gyerek egyedül menjen haza. Elég egy pillanatnyi kihagyás, máris állami hivatalnokok sokasága fog dönteni arról, Fridát is alá kell-e vetni a Nagy Testvér-jellegű intézmény programjának, amely megállapítja, elég odaadó-e a szóbanforgó anya.
Fridának szembe kell nézni azzal: elvehetik tőle a lányát. És be kell bizonyítania: a rossz anya is jó útra térhet. Megtanulhatja, hogyan legyen jó.
Még keresem a szavakat. Van ebben a könyvben valami
annyira beteg, hogy meg kell még emésztenem, amit olvastam. Bár, jó értelemben. Csak azt nem tudom, most hogyan is érzem magam. Általában meg a regénnyel kapcsolatban.
Az biztos, hogy tetszett. Végig lekötött, és valami perverz érdeklődéssel vártam, hogy még milyen kreténségre kényszerítik nyomorult anyákat. Mert a történet a nem túl távoli jövőben játszódik, ahol az állam elveheti a gyereket a szülőtől, ha úgy látja, hogy nem megfelelően gondoskodnak róla. Kb. mint a sztálinista rendszerben, mindenki lesi is nyomorultakat, és nagyban megy a feljelentés is. Fridától is elveszik a lányát, és hogy visszakapja a láthatást és esetleg közös felügyeletet a volt férje mellett, el kell végeznie egy évet a címbéli iskolában. Ezt az évet ismerjük meg részleteiben és borzalmaiban.
Abszurd, groteszk, elmebeteg, amire kényszerítik őket. Nem mesélem el, mert vannak olyan dolgok, hogy akkor lesz az igazi, ha valakit olvasáskor csap arcon, hogy konkrétan milyen tantárgyaik, vizsgáik és elvárások vannak. Channek van képzelőereje, és a végletekig ki van forgatva, hogy milyen egy ideális anya. Hogy egy rendszer hogy tesz mindent betegessé, eltúlzottá és fájdalmassá. Zavarban is vagyok azzal, hogy ezen nevetnem kellene, mert nevetséges az egész, vagy sírnom, hogy ebben a regényvilágban ezt komolyan gondolják. Amiről meg az ugrik be, hogy szatírát keressek benne, mert általában az van rám ilyen kettős hatással. Egy anya mit meg nem tesz a gyerekéért…
Az anyaság témáján túl lehetne nézni benne, hogy miképpen válik Big Brother világuralommá, és miképpen kényszeríti az embereket egy normára. Aki kicsit is kilóg, nincs kegyelem. Ahogy már írtam, teljes a megfigyelés, félelemkeltés és az emberek egymás között is ilyenek. Több anya történetét elmondják az iskolában, és sokuknál közös pont, hogy működött, jól funkcionáló családjuk volt, csak valaki kotnyeles tett egy feljelentés és állam bácsi élvezettel vette fel a büntetőpálcát.
Anyaság, Big Brother világ mellett benne van a könyvben a nemi előítéltek taglalása is. Egy ponton nagyobb rálátásunk lesz arra, hogy a szomszédos Apák Iskolájában mi folyik, és mennyire más a légkör, az apák lehetőségei, mint az anyáké. Mintha azon lenne a program, és mindenki, hogy az anya szüljön, aztán menjen át házi robotba vagy tűnjön le. Komolyan olyan érzésem volt, hogy az iskolának nem is célja, hogy jó anyákat neveljen. Csak megaláz, büntet és elhiteti az alkalmatlanságot. Egy diliházban kellemesebb lehet, mint abban az intézményben. És a nők vannak csak ennek kitéve – miért annyival könnyebb az apáknak, amikor technikailag amúgy is az anyának nehezebb?
Anyaság, Big Brother, feminista téma mellett még a rasszizmus is felvehető a listára. Frida kínai, és állandó téma, hogy a rassza miatt milyen előítéletekkel szembesül, vagy maga miket tart fontosnak. Mert pl. a kislánya kerek arca azért fontos neki, mert ebben őrződnek a kínai vonások. Benne van abban is, hogy a lánya vegyes házasságból született. Hogy a nő, akire lecserélte a férje, szintén fehér. Fridának fáj is, hogy a lánya vele együtt az ázsiai gyökereit is elveszti. Két fehér neveli majd fehérnek, noha nem az. És nagy a különbség abban, ahogy a világ és a rendszer a két nővel bánik: az idősebb kínaival és a fiatalabb, fehérrel.
Sok a női téma benne. Anyaság, szexualitás, öregedés, szerelem. Frida nem csak anya, ha a kötet elsősorban ezt a vetületet is emeli ki belőle. Benne van a férfiakkal, szüleivel, a testével és a munkájával való viszonya is.
Az alapvető konfliktus az egyén és a társadalmi normák között van. Nincs feloldás, nincs megoldás, ettől is annyira nyugtalanító.
Belülről megfogott, érzelmekkel teli, de mellette cselekménye is. Nagyon emberire sikerültek a szereplői. Hibáznak, igyekeznek, könnyű belelátni magát az embernek egy-egy alakba. Még akkor is, ha valaki nem anya vagy apa.
Jól is van megírva. Hozza a hangulatokat, a különféle szereplők más stílusúak. Miközben helyenként mesélős és szinte akekdotás, mégis tömörnek érzem, ahol helye van annak, amit a szerző elbeszél.
Nem is lehet gyorsan olvasni, ezt a könyvet át kell rágni. Pedig a tanórák és a vizsgák húzzák a cselekményt, a maguk módján izgalmasak. Nekem az is mutatta, mennyire beette magát a fejembe, hogy úgy éreztem, nagyon lassan haladok vele. Megfogott, nem engedett végigfutni a cselekményen.
