Fülszöveg: 

1526 – Kínát a Ming dinasztia uralja. Bár a birodalom egészen eddig virágzott, az új császár politikai tisztogatásainak nyomán az országon végigsöpör a káosz szele. Miután minden bajtársa elesett a templomos renddel vívott örök háború frontján, Sao Jün lett Kína utolsó orgyilkosa. A vérengzés után Európába menekült, ahol a testvériség mentora, Ezio Auditore kemény kiképzésnek vetette alá. A lány most azonban visszatér szülőföldjére. Szeme előtt csak egyetlen cél lebeg: a bosszú. Hiszen jól ismeri az orgyilkosok krédóját: semmi sem igaz, minden megengedett!

A jelenben Sao Jün leszármazottján, Lisán keresztül pont az ősi ellenség igyekszik kikutatni az orgyilkos legféltettebb titkát. Ha pedig sikerül nekik, az beláthatatlan következményekkel járhat az egész világ számára…

Szerintem: 

Az Assassin's Creed világa annak ellenére tetszik és szívesen olvasok róla, hogy

a játékokkal sosem játszottam. Az univerzuma különben egyre nő, és ezzel a nyitánnyal mangaként is ismerkedhetünk vele.

Az első benyomásaim a külcsín adta. Fekete-fehér, hátulról előre olvasandó a kötet, az eredeti mangákat idézve. Mindig kell ilyenkor egy kis idő, leginkább arra, hogy megszokja a szemem, hogy egy adott oldalon milyen sorrendbe olvassam a képkockákat és felirataikat. Színesben különben jobban tetszene, de manga, megszoktam már azt is, hogy ezek fekete-fehérek. Maguk a rajzok igényesek, profin össze van rakva. Részletes hátterek, jellegzetes és szép házak, a mangákat idéző arcok – pl. nagy szemek –, és érzelmeket kifejező arcvonások. A belenézés tehát pozitív eredményt hoz.

A történetet magát két részre lehet osztani. A történet nagyja a múltban játszódik, amikor egy fiatal orgyilkos igyekszik bosszút állni a klánjáért. Van minimális utalás Velencére, de alapvetően ez ázsiai történet. Klasszikus bosszútörténet: a túlélő megerősödve a gyilkosok nyomába ered, és egyesével levadássza őket. Nem is úgymond okos történetet kapunk, hanem akciósort. Osonás, sok harc és hasonlók. Ezzel együtt ez a fele tetszett jobban, noha a sima ölés-történetek és verekedések kevésbé kötnek le.
A jelenben pedig egy fiatal lányt látunk, akit a templomosok beraknak a gépükbe, és az őse emlékei alapján ereklyét keresnek. Alapvetően keretként használják, kevés eseménnyel és visszacsatolásként az univerzumba. Van olyan regénysorozat, amire pontosan ráilleszkedik. Talán ez is volt a baj – aki azt ismeri, ismétel csak. Maga a történet jól működne a jelen nélkül is, én szívesebben olvastam volna úgy.

A világképe is egyszerű. Van két harcban álló szervezet. A hősnő oldala a jó, a másik rossz. Más történetek, főleg a regények ennél bonyolultabbak tudnak lenni, de a képregény ennyivel dolgozik.

A személyek sem jelennek meg igazén személyként. Van egy céljuk, egy küldetésük a szervezetüktől, és ennek vannak alárendelve a dolgaik. Bátorság, jó harcosok, ilyesmit lehet csak elmondani róluk.

Nem agyalós, könnyed kikapcsolódásnak megteszi. Nem igazán építi az univerzumot, de annak egy fejezetét kifejti, és jól néz ki.