Fülszöveg: 

Az ​örök álmodozó Liz Buxbaum szíve már gyerekkora óta Michaelért dobog. Azonban szerelme mindig hűvös és távolságtartó volt vele, idővel pedig elköltözött egy másik városba. Amikor a fiú visszatér, Liz mindent megtesz, hogy az áhított szerelem végre beteljesüljön, és Michael legyen a partnere a szalagavató bálon. Célja elérése érdekében még a szomszéd sráccal, Wesszel is összehaverkodik, akivel pedig gyerekkoruk óta folyton csak borsot törnek egymás orra alá. Liz abban bízik, hogy Wes jóbarátja Michaelnek, és majd segít összehozni vele a régóta vágyott, romantikus randevút.

Miközben mindent elkövetnek, hogy Michael felfigyeljen Lizre, a lány azon kapja magát, hogy egyre jobban megkedveli West, és egyre közelebb kerülnek egymáshoz a fiúval. Bár Liz azt hiszi, mindent tud a tökéletes randiról és a romantikus szerelemről – hiszen nincs olyan romantikus film, amelyet ne látott volna legalább százszor –, egy idő után úgy érzi, át kell értékelnie mindent, amit korábban gondolt a boldogságról. Mert hiába Bridget Jones minden jótanácsa, hiába a 10 dolog, amit utálok benned humoros pillanatai vagy a Kate és Leopold tündérmesébe illő története, a valóság mindig sokkal fordulatosabb és emlékezetesebb, mint a filmek. És persze igazabb is.

Szerintem: 

Lynn Painter azért elég magas labdát adott az olvasóknak. Pláne, ha

valaki ismeri is azokat a romantikus komédiákat, amelyeket beidéz a szövegben vagy a szereplők beszélnek róluk. Tényleg jobb lenne, mint a filmeken?

Mielőtt a költői kérdésre választ keresünk, azért megjegyzem, hogy a címnek van egy szimpatikusabb értelmezése is. Simán benne van az is, hogy a valóságban történt dolgok mindig jobban, mint amiket a tévén nézünk és csak fantázia. Vagyis, megélni jobb dolgokat, mint csak álmodozni róluk. A hősnő, Liz ezt konkrétan meg is tapasztalja majd. Van a romantikus filmek ihlette álma, benne a helyes sráccal, Michaellel. Csak éppen annak elérése közben több mindent megél Wesszel, a szomszéd és idegesítő sráccal. Vajon melyik ér többet: a megélt vagy az elképzelt? És ez volt az igazi költői kérdés.

De, akkor nézzük a filmeket. Liz filmbolond, amely az egyik módja annak, hogy az anyja emlékét életben tartsa, aki rajongott ezekért a történetekért. Így mindent egy-egy filmes románchoz mér, onnan meríti az ötleteit és az elvárásait. De van olyan jó a cselekmény, mint egy filmen? Nem merném kijelenteni, de egy tini romkom szintjét hozza. Ha a történethez igazítom a címet, amit persze igazából nem tehetnék meg: Olyan, mint a filmeken. Vagyis túlzott eredetiséggel nem vádolnám, de a kliséket és elvárt fordulatokat szépen hozza.

Aki szereti a műfajt, jól fog szórakozni. Hiszen több típusú filmből hozza az ismerős jeleneteket és fordulatokat. Megvan a romantikusok jellegzetes elemei mellett a szomszédokból szerelmesek és az ellenségeskedőkből szerelmesek alap is. Nem is véletlen, hogy Liz pont ilyen filmeket nem nézett, pedig az is akadna bőven. Hello, Lelkes testcsere – csak lélekvándorlás nélkül.

Elég cselekményt tett bele, hogy történjenek is benne a dolgok, ne csak Liz lelki világába merüljünk bele. Nem is száll el, nagyon sok minden teljesen hihető benne, akár történhetne így is.

Mégis, inkább a lélektan lesz benne a lényeg. Liz egy fokkal összetettebb, mint elsőre látszik. A kis különc, helyeske lány, aki mintha nem is a mában élne. Romantikus, álmodozó, különc. Ami kifejezetten tetszett benne, hogy miképpen kényszerül arra, hogy magába nézzen és saját magát is alakítsa. Ugyanis van benne nem kevés elfojtás, gyász és megfelelési kényszer. Saját maga észre sem veszi, és mivel az olvasó őt kapja fókuszban, akkor jön a más látószög, a mélyítés, amikor majd Wes kimondja azokat a dolgokat, amiket. Különben ő kapta az egyik leginkább szimpatikus jövőképet és karriertervet, amit ifjúságiban olvastam. Az azért mutatja, hogy nem annyira reménytelenül romantikus, mint aminek elsőre tűnik.

A többiek hozzá képest egyszerűek, egy-egy fő motívummal a karakterükben. Még Wes az az egyszerűbb szereplők között van, akinek mindössze annyi a titka, hogy rég szerelmes a szomszéd lányba, csak éppen mivel Liz úgy nem nézett rá, inkább bosszantotta, csak hogy valamiféle kapcsolatuk legyen. Liz első álomsráca, Michael is üres alak. Mit tudunk meg róla azon túl, hogy helyes? Legfeljebb annyit, hogy mellette kedves is. Nem éppen egy mély lélekrajz. De mondhatnám a lány mostohaanyját, vagy a kevés barátját is. Asszisztálnak csak Liz történetéhez.

A konfliktus is túl egyszerű, és könnyű a megoldás. De ezt a zsáner adja is. Felismeri vajon Liz, hogy ki a hozzá való, és szövődik-e a szereplők között szerelem? Mondanom se kell, ismét csak költői kérdés volt.

Viszont, jól van megírva. Hangulatos, humoros, a szükséges helyeken hozva a drámát. Liz világát megragadja, és érthetően tudja hozni, ahogy gyászol, ahogy és amiért viselkedik a többiekkel.

Már csak az mozgatja az agyam, hogy miért sorozatnyitány. Az ő történetük le van zárva. Csak nem a baráti kör kap majd saját történeteket? Annyira azért nem mozgatja az agyam, hogy ennek utána is nézzek. Ha jön a folytatás, majd úgy is megtudom.