Fülszöveg: 

Furcsa dolog történik Helsinki partjainál, egy hatalmas teherkonténert sodor partra a víz, amelyben egy fiatal fekete nő hullájára bukkannak. A vízzel teli tartály egy bizonyos Juhana Lehumsoja cégének tulajdonában áll, családja a finn felső tízezer közé tartozik. Az ügyet Paula Pihlaja rendőrfelügyelő kapja, és a nyomozás szálai a Lehumsoja klán évekkel korábbi afrikai ügyleteihez és örökbe fogadott gyerekeihez vezetnek…
Eközben Paula magánéletében is kihívások elé néz. Fiatalon szült kisbabáját kénytelen volt örökbe adni, és a most húszas éveiben járó fiút emberölés vádjával börtönbe zárják. Az ügyben a nő maga is nyomozott. Paula bűntudatot érez a fiú sorsa miatt, és a média figyelmét is magával ragadó konténeres gyilkosság, valamint saját életének fordulatai egyre nagyobb nyomás alá helyezik.

Szerintem: 

A populárisabb skandináv krimik közé tartozik a Cargo, de azért

megvannak a maga pillanatai. Vagyis, most úgy vagyok vele, hogy egynek elment, de nem vagyok benne biztos, hogy jövőre puska nélkül visszamesélném, ki kit és miért ölt meg benne.

Ami skandináv krimiben kötelező, az a borús nyomozó. Itt ez egy nő lesz, Paula. Jó rendőr, de magányos és érezni, hogy van egy lyuk az életében. Ahogy megy előre a történet, egyre inkább lehet tudni, mi okozza, de a végére nyíltan ki is lesz írva. Fiatalon terhes lett, és az apja hatására örökbe adta a fiát. Megbánta, és nem lett rossz élete különben, de boldog sem. De ez különben is igaz Paula életére és kapcsolataira – pl. az öccsét egyszerre szereti is, meg gyűlöli is. A testvére, fontos neki, de nem tudja neki megbocsátani, hogy az anyjuk akkor szenvedett halálos autóbalesetet, amikor a kisfiú fuvarozásából tartott hazafelé. Vagyis, nincsenek rosszban, van köztük kapcsolat, de nem sok és nem sokat adnak hozzá egymás életéhez.
Azt hiszem, leginkább sajnáltam a nőt. Érték csapások, amikbe nem pusztult bele, de semmire nem mondanám, hogy túl egészségesen kezelte volna.

A másik fontos összetevő az ügy. Az tetszett benne, hogy már a nyitánya művészettel kevert. Az afrikai nő teste egy konténerben lebegett, amelyet művészeti tárgyként is használni kezdett egy kortárs művész. A nyomozás egyik, bár nem a legfontosabb irányvonala is lesz, hogy maga a gyilkosság nem értelmezhető-e politikai tartamú művészeti tettként. A szálak pedig folyamatosan bonyolódnak: egy gazdag család sötét titkai és a rasszizmus is jön a témák közé.

A regény több szálon halad, és bár alapvetően Paula van a fókuszban, egy-egy fejezetre mást is követünk, vagy más történetét olvashatjuk sajátságos monológként. A végére áll össze, addig csak nyomokat hagy, hogy milyen ember igazából a gazdag Juhana Lehmusoja, vagy a nevelt fia, Jerry igazából kinek a gyermeke.

Érdekesnek találtam a nevek rendszerét is a történetben. Finn regény, és ezt hozza is az olyan nevekkel, mint a Lehmusoja. Mondjuk úgy, egy idő után, ha láttam leírva, tudtam, kiről van szó. De megjegyezni nem bírtam, nem is akartam, teszem hozzá. Mellettük meg vannak az olyan nevek, mint a Paula és a Jerry. Próbáltam rendszert találni benne, kinek miért az angolszász, kinek a finn név jut, de még nem találtam meg.

Némileg lassabb, leíró regény. Nem száguldunk az eseményekkel, inkább hangulatokat és élethelyzeteket, traumákat árnyal. Ettől némileg belemerülő érzetet is keltett bennem, csak sajnos ahhoz túl sok benne a szerencsétlen, sajnálható szereplő, hogy igazán bele is tudjak mélyedni. Annyira senkit nem utáltam, hogy elvigyen abba az irányba, de meg sem kedveltem igazán egy szereplőt sem.

Ez az ügy kereken zárt, de a főszereplő esetében maradt nyitott kérdés. Vagyis, nem lepne meg, ha Paula sorozathőssé lépne elő.