Fülszöveg:

Vasilisa egyszerű kamasz lány, átlagos élettel. Ám egy nap megtudja, hogy létezik egy titkos, elrejtett világ, melyben óramágusok, tündérek és más varázslények élnek. Mire felocsúdik, már egy életre-halálra menő játszma kellős közepén találja magát, és szerepet kell vállalnia a Nagy Idővarázslatban. Veszélyesnél veszélyesebb akadályokat kell legyőznie, miközben szép lassan rájön, ki áll teljes szívből mellette, és ki az, akitől óvakodnia kell.

Szerintem: 

Kezdjük talán azzal, hogy ez egy

szuper sorozatnyitány. Bevezeti a világot, a főszereplőket, és indítja a kalandot. Rajongani viszont még nem kezdtem.

Ha a történetet nézem – azt kifejezetten szerettem, hogy Vasilisa nyomában járunk, aki a mi Földünkön nőtt fel és fogalma sincs az óramágusokról, az erejükről vagy az ő világukról. De belecsöppen, és vele együtt az olvasó is tanulja, hogy mi minden rejlik azon a párhuzamos síkon. Gyorsan is haladunk, kalandok során bontja ki a tudnivalókat.

Kicsit inkább az a bajom, hogy egyelőre nehezemre esik elképzelni, hogy milyen ennek a világnak a mágiája. A jóslat, és hogy mit kellene a kulcshordozóknak elérni, egyértelműnek tűnik. A kívánsággal elérni, hogy a két világ ne ütközzön és ne kebelezze be egymást. Ugyanakkor, hogy mit és hogyan tudnak varázsolni, az egy nagy kérdőjel. Egy-egy dolog meg van ugyan magyarázva, és Sherba részleteiben kitalálta a dolgot, de fent tudok olyanokon akadni, hogy miképpen képes egy műszerész mágikus tárgyat készíteni, miközben ő maga nem rendelkezik óramágiával. Akinek meg van, az miért szorul ilyen tárgyakra?
Egyelőre bízom abban, hogy menet közben majd egyre több minden kiderül és a helyére kerül, mert ez még nagyon a sorozat eleje. 6 kötetből az első.

Ahogy a cselekménye pörgős és izgalmas, csak van egy ki bajom a világépítésével, úgy vagyok a főszereplővel is. Vasilisa Ognev – ok, 12 éves és tulajdonképpen még gyerek. Ennek ellenére annyira tudott idegesíteni, amikor gyerekesen viselkedik. A többiek körötte koravén gyerekeknek tűnnek, egyáltalán nem ilyen fiatalnak, és Vasilisa megkapta a korára jellemző hisztiket is, vagy pl. amikor csak azért csinál valamit, mert azt mondják neki, hogy azt neki nem szabad. Ha erre még rátesszük, hogy már van célozgatás arra, hogy melyik fiú tetszik neki…
Akkor miért 12 éves? Értem, így lesz gyerekkönyv. Ha 16-17 éves lenne, már más lenne a besorolás. Csak nehezen békülök meg azzal, hogy egyszerre van jelen a tényleges gyerekesség és olyasmi, amihez szerintem idősebbnek kellene lennie.
Pedig különben nem egy rossz hősnő Vasilisa. Ő cselekvő szereplő, jót akar, nyílt és barátságos. Bátor, ügyes, bele is mer vágni különféle dolgokba. Hű a barátaihoz. Tényleg csak azok a gyerekes hisztik, amit egy-egy ponton levág, azok nem tetszettek.

Ráadásul nem csak rá van kihegyezve a történet. Sok szereplőt mozgat mellette, és többeknek lesz fontos szerepe. Kulcshordozóból is több van, testvére is van, és szövetségesei is. Azt ugyan érdekesnek találom, hogy miért nem felnőttek, hanem gyerekek a kulcsok hordozói, de ismétlem magam. Gyerekkönyv. Nem lenne történet, és nem lenne Vasilisa különleges, ha nem nála kötne ki a legerősebb kulcs, a Fekete.
Tetszett az is, hogy nem tudom egy-egy szereplőről tisztán eldönteni, hogy jó vagy rossz figura. Természetesen megvannak az egyértelmű szereplők is – Elen a gyilkolási késztetéseivel kifejezetten sötétre sikerült, de Vasilisa apját nem könyvelném még el egyértelműen gonosznak. Majd kiderül.

Kellően olvasmányos és szórakoztató is. Érthető, van humora. Még olyan egyedi varázstárgyai vagy szavai nincsenek, mint a HP világnak, de még akár az is lehet később. Felnőttként is szórakoztató volt, és nem érződött rajta, hogy annyira nagyon gyerekekre lenne szabva.

Tehát, kis fenntartásaim ugyan vannak, de ez egy jó kezdet volt, lehet olvasni tovább a sorozatot. :)

Idézet: 

Aha… legjobbnak lenni vagy a kedvencnek lenni az két különböző dolog