Fülszöveg: 

A kulcshordozókra minden korábbinál nagyobb feladat vár: meg kell találniuk Eflarus legendás várát az Időszakadásban. Az ifjú mágusok megpróbáltatásokkal teli útra indulnak, melyen még Astragor cselszövéseivel is szembe kell nézniük.
Vasilisának eközben be kell bizonyítania, hogy van helye az óramágus-iskola tanulói között, sőt egy lehetetlen küldetés is áll előtte: meg kell mentenie Diana tündért a halál torkából. De képes lesz-e élni a váratlan segítséggel, miközben a legerősebb óramágusok esküdtek össze ellene? Vajon megbízhat-e újra az apjában, és hihet-e Fesh ígéretének?

Szerintem: 

Az előző résznél jobban tetszett, de

a nyitánynak a közelében sincs, még most sem. Egyre inkább nő az érzésem, hogy ez a sorozat nem a nekem tetsző irányba halad.

A legnagyobb gond megint az, hogy a tényleges, előre vivő cselekmény alig szerepel. Most a nagy feladat, hogy megtalálják Eflarus elveszett várát. Ehhez képest mit csinálnak? Iskolába járnak, órákra. De nem úgy, mint a Harry Potterben, ahol az órák mellett tudtak mással is foglalkozni. Ebben a történetben vagy-vagy az állás. Vagy a várat keresik és a kulcsőri feladataikat teljesítik, vagy sima iskolások. Itt sima iskolások, kb.. 85%-ban.

Az iskola valamennyire tudott érdekelni, a mágia és a gépek miatt jobban le is kötött, mint a 2. kötetben a sima táborozás. Viszont, ahogy osztályba kerülnek, nagyon hasonlít arra a folyamatra, amikor azt mérték fel, van-e óramágusi képességük. Az órák meg nem lettek túl izgalmasra vagy informatívra megírva.
Még az benne a legjobban sikerült, ahogy Elen igyekszik Vasilisa előmenetelét gáncsolni. Ugyan nem értem, hogy milyen alapon tud ennyire szembe menni a világuk szabályaival, miért nem koppint rá senki a sok korrupcióért, de ez legalább adott valami pluszt.

Egyre jobban zavarnak az éretlen szereplők. A durva az, nem csak a gyerekek, mert ők még mindig 12-13-14 éves kiskamaszok, hanem a felnőttek is kicsinyesek, hisztisek és gyerekesek. Mindenki inkább bonyolult játszmákat talál ki, és feleslegesen nehezíti a maga életét, minthogy egyenesen rendezzék a dolgaikat. Ilyen szempontból Elen a mélypont, de Vasilisa szülei és a nagyanyja is a listára fér. Rossz belegondolni, hogy világukban ők fontos és meghatározó emberek, mert akkor ez a viselkedés a norma. Nem is csoda, hogy ez már a 3. kötet, de a kulcsok őrzői még mindig előbb ölnék meg egymást, minthogy összefogjanak.

Ha már mágia és világépítés vs. szereplők. Vasilisa még mindig a történet csodagyereke, de most is alig ismer valamit a mágiából. Egyszerűen nincs meg benne az a különlegesség, amire minden mutat vele kapcsolatban. Alig érezni a különbséget azok között, akik tehetségesek és akiknek alig van csak képességük. Mivel tud többet egy Mark, mint egy Nick?

És igen, a lényeg megint a kötet utolsó hatodában volt benne. Nem is tudom, minek szenvedjem át magam a teljes köteten, ha igazából az utolsó fejezetek is elegek lennének?
De ok, a varázsiskola tényleg jobb, mint a 2. kötet tábora, amire nagyon haragudtam.

Féltáv, veszek egy mély levegőt és olvasom tovább, de egyre kevesebb a kedvem.