Fülszöveg: 

Miután a kulcshordozók meglelték Eflarus legendás várát az Időszakadásban, és Vasilisa kimentette az óramágia sújtotta Dianát a Vénóravirágok Mezejéről, az Ostalán felnőtt kislány nagyanyjánál, a vérmek uralkodónőjénél képzi magát óramágussá – ebben legnagyobb segítségére a Sötét Gondolatok tündére mellett a Fekete Királynő műszerészének unokája, Maar van, akiről kiderül: ő volt eredetileg a Fekete Kulcs hordózója. Ez a küldetés azonban már Vasilisa vállát nyomja, miután apja barátjával, a rejtélyes időkonstruktőrrel behatolnak a Széthasadt Vár termeibe. Vajon Vasilisa megfejti a Fekete Kulcs rejtélyét? Megtudja végre az igazságot az anyjáról? Van-e lelkük a szolgaként tartott mechanikus clockereknek, és kinek a testébe fog beköltözni Ostala hatalmas Szelleme, Astragor?

Szerintem: 

Lassan már kifogyok az

érvekből és ellenérvekből is a könyv kapcsán.
Mégis, mit mondjak arra, ha a 4. rész lesz csak az, amiben már látszik, hogy ki a kötet fő ellensége és nagyjából látjuk, hogy mire játszik? Megint olyan érzésem volt, hogy tiszta feleslegesen olvastam már el 3 részt, amikor itt a lényeg.

Vagyis, ez a kötet Astragor dolgait húzza előre, és kezdi rendezni, hozzá képest hol állnak a többiek. Egyre inkább az dönti majd el, ki a jó és ki a rossz, hogy ki szövetsége vagy ellensége a nagy mágusnak. Megjegyzem, az igazából még mindig nincs leírva, hogy mit akar elérni. Mert nem simán annyi, hogy hatalmat akar. Már most ő a világuk egyik, ha nem a leghatalmasabb óramágusa. Élet – erre is van már egy módszere. Elég kegyetlen varázslat, de láthatóan nem állította még le senki.

Vasilisa Fesh miatt kerül szembe vele – a virág miatt már volt egy csörtéjük, de szó szerint nem estek egymásnak. Viszont, Astragor megkezdi Fesh megszállását, és Vasilisa ellen használná a fiút. A lány pedig meg akarja menteni a barátját, és nyíltabban szembeszállnak egymással, a végén már egy párbajra is sor kerül többek bevonásával.

Még mindig találok a történetben olyan elemeket, amiket nem tudok hova tenni. Ok, hogy az időt manipulálják, de olyan esetekben is észreveszem az idő nem megfelelő múlását, ahol elvben nem nyúltak bele a mágusok. Pl. Vasilisa holdmadara. Éppen csak kikelt, a lelkére is kötötték, hogy nagyon vigyázzon rá és hogyan kell gondoznia, most meg már ráül és együtt versenyeznek? Mégis, milyen gyorsan nő meg ez a madár?

Elen is tud olyanokat tenni, hogy egyszerűen nem értem, mit is akar. Könnyen rávágnám, hogy Norton felesége akar lenni. Most meg kiderül, hogy ő hozta össze Nort anyjával? Hogy jön össze ez? Úgy akarja megszerezni, hogy mással hozza össze?

De a világot is bővíteni kezdi Sherba, és nem feltétlenül szimpatikus irányba. Most behozza, hogy az óramágusok párhuzamos világok között képesek mozogni. Így új életeket kezdhetnek. Így lehet Vasilisának annyi testvére is, mert az apja világokat váltott, és hazahozta a más életben született gyerekeit is. De melyik a fő világ? Több énje is van a világokban? Ad ezzel némi választ, de bennem még több kérdést is szült ezzel a verzióval.

Viszont, ez egy kalandosabb rész. Vasilisa egyik akcióból megy a másikba, és történnek dolgok, ha a fő szál megint a végére is marad. Most aktívabb, fontosabb események történnek. Versenyeznek, megmenti a barátját, próbál zöld ágra vergődni Fesh-sel.

Érkezik a történetbe Maar, a Fekete Kulcs eredeti őrzője. Szimpatikus szereplő, ad magyarázatokat és hála égnek neki nem lettek szerelmi szálai sem. Még mindig nagyon húzom az orrom arra a vonzalomra, ami Fesh és Vasilisa között megvan. Pláne, amikor a baráti kör célozgat, meg irulnak-pirulnak a szereplők. Annyira felesleges a történetbe…

A stílusa teljesen a megszokott. Szerintem túl van írva, gyakran gyerekesebb a kelleténél. De van egy-egy jobban elkapott jelenete is. Tud filmszerű is lenne, csak nem hosszan.

És már csak 2 kötet van vissza. Csak remélem, hogy elkezdi a mellékágakat levágni, és célirányosan, pörgetve haladhatunk majd a végjáték felé.