Fülszöveg: 

A két bolygó, az Ostala és az Eflara feltartóztathatatlanul sodródik egymás felé. Csak a rejtélyes Skarlát Virág segítségével lehet újra kitágítani az Időszakadást, és megmenteni az óramágusok világát.
Az Órakört alkotó fiatalok útra kelnek, hogy végrehajtsák küldetésüket, s ennek során Vasilisára és barátaira újabb kalandok, örömteli és baljós események, a mágia újabb csodái, barátság, árulás és szerelem újabb fordulatai várnak…

Szerintem: 

Ok, most kérdezem meg, mi volt ez?

Volt pár elképzelésem, hogyan keresik majd a gyerekek a virágot, milyen kalandokba keveredhetnek a hétköznapi Földön. Ehhez képest most

komolyan egy tornász táborban kötöttek ki, és csak vártak, hogy mikor nyílik ki a virág? Kb. számháborúznak, meg edzésre járnak. Most már csak abban reménykedem, hogy a normál világot maguk mögött hagyják ezzel a résszel, mert ez így borzalmas volt. Vasilisa is kapott kb. 1 varázsleckét, aztán ő a Kiválasztott. Nem is írok semmit.

Unatkoztam. A gyerekeknek nem jutott kaland, összeesküvés, valami érdekesebb. Az esetleg jobb lehetett volna, ha látjuk, hogy hova mennek a kulccsal, és milyen információkat és hogyan gyűjtenek be. De az sincs benne, Vasilisa vár a sorára, aztán elindul a maga kulcsával. És ez a legizgalmasabb az egész könyvben, körülbelül.

Még mindig nem tudom, miért ő a Kiválasztott. Annyi kiderül, hogy a bonyolult óramágia is könnyen megy neki. De alig van szó a rejtélyes és erős képességéről, senki nem töri magát, hogy mágiára tanítsa. Hol az ereje? Mert hiszti és a többiekre nem figyelés akad, de több nem nagyon. Az olyan jellemző rá, amikor egy múltbeli jelenetet néz, figyelmeztetik, hogy csak megfigyelő legyen, erre berohan a történetbe és próbál segíteni, amikor az a múlt, már megtörtént. Mégis, mit akart? Igen, jót akar és van benne bátorság, de még mindig annyira tudatlan és buta.

Ha már ennyi idő volt, legalább a többieket lehetett volna építeni. Ez egyedül Fesh esetében valósult meg, akinek megismerhetjük a tragikus múltját. Látjuk, hogy vonzódnak Vasilisával egymáshoz. Amit újfent megjegyzek, hogy 12-13 éves szereplőkkel nem kellene erőltetni. Nem véletlenül kellett több kötetet várni a Harry Potterben is, hogy a gyerekek kamaszodni kezdjenek. Nem azzal indultunk, hogy Ron és Harry is beleszeretnek Hermionéba. De mondhatnám a Percy Jacksont is, a Narniát. Gyerekkönyvbe kaland legyen, az ifjúságiban már jöhet a szerelem is.

Ahhoz képest, amennyire nem történnek dolgok ebben a kötetben, hosszú. Nekem most annyira hiányzott az ötlet, valami kaland. Egyedül a vége, amikor konkrétan a virág kapcsán csapnak össze a kulcsőrzők és az utána jövő jelenet, amiben volt valami. Különben mi értelme volt az ő szálukon az eseményeknek? Nem sok. Mert az, hogy Vasilisa újfent kinyilatkoztatja, ezúttal az edzőjének, hogy a mágiát – bár ezt nem nevezi meg, csak utal rá, hogy más pályára lép – választja a sport helyett, már eldőlt. Amikor kijelentette, hogy óramágus akar lenni, már választott.

A történetben az sokkal érdekesebb volt, ami a felnőttek kapcsán merült fel. Derülnek ki történetek Norton múltjából, a tündérkirálynőkről, de még a Szellemről is. A múltban volt a nagy döntés, ott voltak az összeesküvések és nagy drámák. Azon kaptam magam, hogy sokkal szívesebben olvasnám azt, amikor az a generáció volt tanuló. Az nem tűnik ilyen… semmilyennek. Még akkor is, ha azért vannak zavaros pontok benne. Most úgy tűnt, mintha Norton és Vasilisa anyja annyira nagy szerelemben éltek volna, fiatalon és meggondolatlanul, csak a férfi inkább az ambícióit választott a lány és a kislányuk helyett. De Vasilisának idősebb testvérei vannak, más anyától. Akkor Norton mégsem lehetett az a kamaszfiú, esetleg fiatal felnőtt, akinek itt be van állítva. De az is zavaros, hogy ki és miért áldozott fel dolgokat. Egyik percben a nő azért, hogy tündér lehessen, eladja a gyerekét, hogy méltó legyen és hozzámehessen a szerelméhez. A másikban meg a férfi majdnem megöli az anyját, mert azt hiszi, miatta lett a szerelméből tündér, és lesz így mindennek vége köztük. Most akkor ki akart mit? Vagy ennyire nem tudta senki, mire vágyik a másik, vagy melyik lénynek mit szabad és mit nem?

Kevés volt a világépítés is, hiszen a gyerekek egy normál táborban ütötték el az időt. Ami volt, inkább a felnőttek miatt derült ki. Azt meg hagyjuk is, hogy korábban az időmágusok óramutató helyett pálcákat használtak. Magamban meg is jegyeztem, már csak az kellene, hogy kimondják, belőlük származik a Földön a varázslók és varázspálcák mítosza.

Pedig Sherba/a fordítója nem mesélnek rosszul. Könnyen olvasható, vannak kifejezetten megkapó ötletek és jelenetek is benne. A holdmadarak annak ellenére a kedvenc új lényeim a kötetben, hogy madárfóbiám van. Őket leírni is jól sikerült.

Még érdekel is, mire megy ki a játék. Csak, ez így ennyiben kevés. Nem érzem, hogy haladnánk, pedig már megmentették a világukat és megvolt a virágos kaland. Hogy lehet egy világmentést ilyen kis semminek megírni?