Fülszöveg: 

Az ​illangók kicsinálnak!

Mark és Patrick megjárták Pokolsárt. Vagy mégsem?

Fél év eltelt a kaland óta, és semmilyen bizonyíték nincs az illangók létezésére. Most azonban dühös garabonciások támadnak a fiúkra, és felbukkan Firtos is, aki szerint csak a másik világban lehetnek biztonságban.

Csakhogy amikor megérkeznek, egyáltalán nem azt találják, amire számítottak.

Patrick Tartodot akarja, bármi áron, de ő mintha újra az emberek ellen fordult volna.

Vajon létezhet mindent elsöprő szerelem?

Át lehet hidalni ezeréves ellentéteket és akár világokat is? Mekkora árat kell fizetni azért, ha valaki szembe megy minden szabállyal?

Mark keményen küzdött, hogy elfelejtse a Macskarévben történteket. Most rájön, becsapták, és a feladata még korántsem ért véget… Ha a tét hatalmas, megteheti, hogy közben magára is gondol? Mi lenne a jobb, ha Firtos megmaradna eszményi álomképnek, vagy ha kiderülne, ő is lehet gyarló és esendő?

Kitört a háború és az illangók földjén semmi sem az, aminek látszik.

Szerintem: 

Mit gondolkodtam, miért olyan ismerős az 'illangók' kifejezés. Aztán beugrott. A villangók. Ég és föld a kettő, de azért most hajlamos lennék az illangókat is olyasminek képzelni, mint a villangókat. Mindegy is, ez külön történet, más mitológia.

Az Illangók folytatásában

nagyon gyorsan újfent ott tartunk, hogy az ikreknek vissza kell térni a tündéri világba, ahol háború dúl. A végkimenetel pedig nem csak a varázslényekre, de az emberekre is hatással lehet. Rabsonné nem tett le róla, hogy visszahozza az életbe a családját és ezért hatalmas árat hajlandó fizettetni a világgal.

A szerző viszi tovább a megkezdett világot, ami érdekes is attól, hogy hazai, nem az angolszász vagy skandináv vagy görög mitológiában gyökerezik. A várak, a képességek, a különféle helyszínek is erre a sorozatra jellemzők.
Sajnos, a nevek is. Már régen olvastam az elsőt, de nem szerettem meg jobban a neveket. Firtos, Tartod – ha nem lenne körötte a cselekmény/környezet, meg nem mondanám, hogy ezek férfi vagy női nevek. Patrick és Mark az ír gyökereik miatt meg angolosan írják a nevüket. Értem, de attól még az egyik olyan tényező, ami rendszeresen meg tudott akasztani olvasás közben.

Ez kiegészül azzal, hogy az ikrek megkülönböztetésével különben is bajom van. Firtos és Tartod annyira mások, hogy ott nincs ilyesmi gond. Az egyik szelíd gyógyító, a másik rendíthetetlen harcos. De Mark és Patrick? Mindketten a maguk illangója után ácsingóznak, próbálnak túlélni. Legfeljebb abban van különbség, hogy az egyik kiélvezné a mostot és nem gondol azzal, milyen jövőjük lehetne. A másik pedig reális próbál lenni. De nem érzem, hogy igazán meg lennének különböztetve vagy fejlődnének. Simán egybe tudom mosni őket.

Aztán, ami szintén zavart. Sokkal erősebb a szerelmi szál, vagy inkább a szerelem miatti problémázás, mint amit elviselhetőnek tartanék. A 4 főszereplő közül mindegyik azzal küzd, hogy együtt legyen-e a másikkal, mit csináljanak vagy ne egymással. Hiába a világaik sorsa a tét, mintha az lenne a legnagyobb dilemma, hogy szerelmes párok lehetnek vagy sem.
Ok, azzal is bajom van, hogy Patrick mennyire megszállott. Tartod nekem nem szimpatikus, így a párosnak se drukkoltam és egyszerűen nem szerettem a szálukat.

A vége is – elvben trilógia lett volna. Ugyan a jelen kötet konfliktusa úgy, ahogy kisimul, de bőven maradnak kérdések és el van indítva az is, merre haladna a 3. rész. Ami annyi ideje nincs, hogy talán már nem is lesz.

Vagyis: szerettem a világát, a mienknek érezhető a mitológiáját és a háborút. Nem szerettem a szerelmi témát és a viszonylagos befejezetlenségét. Sajnos, az utóbbi kettő erősebben hat rám, mint amit bírtam benne.

Idézet: 

A legtöbb, amit adhatunk azoknak, akiket szeretünk, az időnk -