Fülszöveg:

Jessica Shaw magánnyomozó megszokta már, hogy névtelen füleseket kap, de miután kézhez kapja egy huszonöt évvel ezelőtt Los Angelesből eltűnt hároméves gyermek fényképét, elképedve ismeri fel magát a kislányban.

A válaszokra szomjazó nő elindul L. A. sötét rejtekei felé. Amikor megtudja, hogy biológiai anyját megölték azon az éjszakán, amikor őt elrabolták, Jessica elhatározza, hogy megoldja az elfeledett rendőrségi ügyet. Eközben a Los Angeles-i rendőrség veterán nyomozója, Jason Pryce éppen egy borzalmas nyomozás közepén jár, amit egy utcalányként dolgozó egyetemi hallgató ügyében folytat. Egy véletlen találkozás folytán útjaik keresztezik egymást, de Jessica hamar rájön, hogy Pryce rejteget valamit anyja haláláról és apja tarka múltjáról.

Ahhoz, hogy Jessica megoldja anyja meggyilkolásának és saját eltűnésének ügyét, le kell ásnia a múltba, hogy meglelje az eltemetett titkokat. Azonban ahogy egyre közelebb araszol az igazsághoz, egyre fogy körülötte az oxigén, és egyre nehezebben kap levegőt.

Szerintem: 

Volt valami újszerű ebben a regényben, ha még

igyekszem is megtalálni, pontosan mit is érzek annyira frissnek benne. Le is kötött, ha azért nem ebből a történetből kerekedik ki az évszázad bűnügye.

Talán az egyik vonzereje, hogy elindít két ügyet, ami tulajdonképpen három, és csak kettő között nyilvánvaló a kapcsolat. Jessica kap egy üzenetet, amiből rá kell döbbennie, hogy máig fent van az eltűnt gyerekek adatbázisában. Lehet, hogy elrabolták? Lehet, hogy a férfi, akivel rajongva szerették egymást, nem is az apja volt? Ahogy pedig az ügy nyomába ered, arra is rá kell jönnie, hogy az édesanyját meggyilkolták. De ki? Máig nincs meg a gyilkos, és a nő válaszokat akar. Jessica nyomozásával párhuzamosan a jelenben dolgozik a rendőrség egy gyilkossági eseten: feltűnően csinos, ázsiai származású lány agyonvert tetemét találták meg a motelben. Nagyon sokáig tippem sem volt, mi köti össze a két szálat, azt leszámítva, hogy Jessica ügyében is megjelent a nyomozó, aki Amy gyilkosát is kereste.

Húzta az agyam, és a végére szépen össze tudott fésülni mindent. Logikusnak éreztem, mi és miért történt, hogyan függenek össze távlatban is az események. Minden kis kockának meglesz a helye, és ezeket én szeretem. Kisebb csavarok, a végéig húzva, hogy ki is volt a gyilkos.

Más kérdés, hogy egyéb meglepetések nem éppen azok. Hogy mi is volt Amy másodállása. Hogy milyen ember volt Eleanor, Jessica anyja. Ezeket is úgy tálalja, mintha a tények kiderülésekor le kellene esnie az állunknak, de ezekre olyan erős ráutalások voltak, hogy nem volt meglepetés. Különösebben ezzel nem is volt bajom – amúgy olyan jó ütemben, és összeillően kapcsolódnak össze a részletek, hogy az bőven többet ért, mint egy nagyobb meglepetés. Pláne, ha nem is sikerült volna logikusnak, és az előzményekből következően megírni. De itt ez nem áll fent, szerencsére.

Más abban is, hogy egyedi hőnője van. Hamar kattan arra az agyam, hogy ki kire emlékeztet, de Jessica Shaw ilyen téren feladta a leckét. Lehetne, feltűnő szőke szépség, helyette fiús és túlzásba esett a tetoválásokkal. Eléggé antiszociális is. De azért nem ő a tetovált lány amerikai változata – neki több szociális készsége van, és nem is olyan zseni a maga területén, mint Salander. De okos, független, merész. Nehéz eldönteni, hogy szimpatikus vagy sem. Vannak irigylésre méltó vonásai, mások viszont nehéz emberré teszik. Meg lehet nézni, milyen kapcsolatot alakít ki – vagy éppen nem – Holliday-jel is.

Könnyen lehetne akár úgy is csoportosítani a szereplőket, hogy ki segít Jessicának és ki akadályozza. A jelen síkon működik is, a múlt kapcsán vannak érdekesebb esetek. Eleanor Lavelle, akinek nehéz gyerekkora volt, feltűnően szép lett – akinek voltak okai, miért lett olyan, amilyen, de akkor is szemét dolgokat művelt. A belé szerelmes férfit rávette, hogy más férfiakkal fotózza intim helyzetben, hogy a képekkel zsarolhasson. Ahogy el akart menni, Robbie-t hátrahagyva, aki apaként nevelte a lányát. De az is sokat mond a nőről, hogy még csak azt sem tudta jól, ki a gyereke apja. De ott van Amy is, ha az ő esete tisztább is. Az tükrözi, hogy egy más sorsra érdemes ember is milyen könnyen találja magát a prostitúció mocsarában. Mindkét nő áldozat, aki nem érdemelte meg, ami történt vele, de Eleanor volt az, aki nem vétlen a saját halálában.
Sok a titok és a megbánás, amit majd Jessica sorra fel is fed.

De az is lehet, hogy a női főszereplő ellenére szikárabb stílus, a nem érzelmekre koncentrálás nyert meg magának. Jessica nem él hosszas lelki életet, gyorsan dönt és lép tovább – kevés, a pillanatban éppen intenzív érzelmet közvetít Gray, de az ügy marad a középpontban. Nem az érzelmek.

Nem lett túlírva, feldobja a nézőpontok és az ügyek váltása is. Filmszerűnek azért nem mondanám, de néha egészen olyan érzetet keltett, mint egy noir történet. Van leírás, de nem sok. Párbeszéd több. Lényegre törő.

Sorozatnyitány is, ha minden igaz. El is tudom képzelni, hogy Jessica miképpen vándorol és vállal el egy-egy megbízást. Majd kiderül, magyarul olvasható lesz-e.