Fülszöveg: 

Phoebe élete legnehezebb döntése előtt áll: menjen férjhez kamaszkori szerelméhez, és alapítson családot, vagy térjen vissza a francia Alpokba, hogy a szenvedélyének, a hegymászásnak hódolhasson?
Eliza szerelmes egy férfiba, aki már rég nem az övé. Tulajdonképpen valószínűleg soha nem is volt az. Ráadásul az álma, hogy egyszer sikeres zenész lesz belőle, egyre elérhetetlenebbé válik.
Rose-nak nincs munkája, és a kapcsolata is épp véget ért a barátjával. És ha ez mind nem lenne elég, arra kényszerül, hogy visszaköltözzön az anyjához.
Ebben a három igen különböző lányban azonban van egyvalami, ami közös: Angus, a férfi, akit mind szerettek…

Szerintem: 

Nem a könyvvel van a baj, szubjektíven nem szerettem a témát. Eleve a szerelmi háromszögek irritálnak, ebben a történetben meg a

hármas ikrek szeretnek bele ugyanabba a fiúba. Hát igen, nem az én zsánerem.

Pedig, Toon tett bele ötletet. Az egyik, hogy részletekből rakjuk ki, mikor és mi történt. A jelenben a középső iker, Phoebe és a srác, Angus házasodni készülnek. Csak éppen a lány még elutazik egy nyaralásra, ahol az életét veszti. Majd követjük, mi történik a többiekkel, és a legidősebb lány, Rose, közben elolvassa a kamaszkori naplóikat. Nem az a szokványos, nyálas lányregényes, és mégsem volt az én történetem.

Talán azért is, mert az a nagy Angus-imádat, ami megvan a lányokban, sokszor nekem minden alapot nélkülöző volt. Miért kell annyira Phoebe-nek? Kamaszként a szeme miatt – amíg nem nézett a szemébe, össze akarta ismertetni a legkisebb testvérrel, Elizával. Miért kell Rose-nak? Mert jóképű volt, jól nézett ki, stb. Ő különben is olyan alkat volt, aki inkább a szerelembe volt szerelmes, nem egy konkrét személybe. Kamaszkorukban Eliza volt az, aki tényleg passzolt volna. Nekik voltak közös pontjaik, még Phoebe szerint is illettek egymáshoz. Ugyan a lányok apja halála után, ahogy Phoebe támaszt keresett az első szerelménél, azt még meg tudom érteni. Amikor minden ingatag lett körötte, Angus volt a biztos pont, és nem a lángoló szerelem, hanem a stabilitás kellett neki.
Olyan fura is, hogy annyira mások a lányok, mégis ugyanaz lett a 'nagy' szerelmük.

Nagyon női, nagyon érzelmeket veséző kötet is. Mit éreztek a lányok? Talán azért is voltak szimpatikusabbak a fiúk, mert ők nem érzelegtek annyit. A lányok viszont mind úgy ki vannak tálalva, hogy az már sok. Agyon vissza van ragozva az egymás iránti érzelmeik, az Angus iránti vonzalmuk, majd a gyász és a harag, végül a megbocsátás is.

Sikerült minden ikerben találnom valamit, amivel az agyamra ment. De eleve azzal nehezen birkóztam meg, hogy Phoebe az arany gyermekként mindent megkap. Ő volt a szerencsés, őt szerette mindenki, és a testvérei folyamatosan mondanak le dolgokról az ő javára. Ő meg tudta is magáról, hogy ilyen téren önző, de nem tudott tenni ellene. Szerette, hogy minden az övé lehet és el is vette. Rose és Eliza feladásai már csak azért is idegesítettek, mert mindketten boldogtalanok is lettek. Nem értem, legalább a fontos dolgokért miért nem harcoltak. Mindig engedtek, mindig csendben maradtak. Mennyire csúnya azt mondani, hogy ők felszabadultak a testvérük halálával? Mert, ha a cselekményt nézem, ha Phoebe nem hal meg hegymászó balesetben, mind boldogtalanok lettek volna, miközben a ki nem mondott sérelmek miatt még el is idegenednek egymástól.
Onnantól lehetett elkezdeni kedvelni a lányokat, hogy Phoebe árnyéka lekerül róluk.

Bajban voltam azzal is, hogy Toon nagyon kerekíteni akart a végére mindenkinek boldog befejezést és megnyugvást, szerelmet. Volt, ami adta magát. Angus és Eliza volt kezdettől egymásnak írva, ha Phoebe évekig közéjül is állt, szóval az ő történetük nem volt nagy meglepetés a gyász múltával. Rose története egy fokkal nagyobb kihívás a szereplőknek, de szépen fel van építve ott is, hogy Toby miképpen lesz egyre fontosabb a nőnek. Még ezzel együtt is az utolsó jelenetet erősen eltúlzottnak és színpadiasnak érzem, túlzottan benne van, hogy mindenki megkapja a boldog befejezést. Nekem jobban tetszett volna, ha Rose magát keresi, utazik és nem a szerelem lesz neki is a mindenre megoldás.

Zsánerében megvannak az érdemei. Jól megfogja a lányok jellemét, érzelmeit. Mesélős, női, még meglepő cselekményelem is akad. Ahogy Phoebe-vel végez a lavina, azt ki nem találtam volna. A szerelmi történet sem tipikus. Csak éppen két dolog van benne, ami engem taszít: a szerelmi sokszög és a lányok önsajnálata egy-egy ponton.
Röviden: tudom értékelni, de nagyon nem szerettem.