Fülszöveg: 

Britney Spears végre saját maga mondja el történetét szabadságról, hírnévről, anyaságról, túlélésről, hitről és reményről.
2021 júniusában az egész világ a bíróság előtt beszélő Britney Spearsre figyelt. Történetének – igazságának – ereje tagadhatatlan volt, és beszéde nem csupán az ő életét változtatta meg, hanem számtalan más nőét is. A bennem lévő nőben Britney most először tárja elénk elképesztő életútját – és a popzene történetének egyik legnagyobb előadójában rejtőző belső erőt.
Britney Spears megalkuvás nélküli nyíltsággal és figyelemre méltó humorral megírt memoárja rávilágít a zene és a szeretet erejére, és annak fontosságára, hogy a nők végre a saját szavaikkal mondhassák el történetüket.

Szerintem: 

Britney idősebb nálam, így én még igencsak kiskamasz voltam, amikor berobbant. Nem is esett közel hozzám a zenéje, a sokadik dala, ami megmaradt bennem és a refrént máig tudom. A Lucky. Christina Aguilera hangja és dalai jobban tetszettek, de a Lucky után elhallgattam Britney-t is.

Így aztán pár dolgot tudtam róla a kötet

előtt is. A Mickey Mouse Klub, Justin Timberlake, az a pöffeszkedő, tehetségtelen férje, a hírhedt szétesése és a feje kopaszra borotválása. Aztán valahogy eltűnt és most rájöttem arra, hogy jó ideje fogalmam sincs, mi van vele és mit csinált az utóbbi évtizedben.
Így azt vártam ettől a kötettől, hogy belülről mutatja meg, milyen volt sztárgyereknek lenni, hogy készültek a nagy sikerek, esetleg a családi életéről bennfentes infók. De leginkább a slágerek, a klipek és a dalok történetei érdekeltek.
Így aztán jó nagy puffantam is.

Mert szinte semmi ilyet nem kaptam. Annyira átrohan évtizedeken és szerintem fontos dolgokon, hogy egyik pillanatban még gyerek, aki szenved a szülei háborús kapcsolatától, a másikban meg együtt él Justinnal és világsztár. Pont az, ami nekem érdekes lett volna, ebben egyszerűen nincs benne. Szinte csak címszavakban említ meg dolgokat.

A felén túl kellett jutnom, hogy meglássam, miért így van megírva. Mert nem igazán az a cél, hogy Britney Spears életét és karrierjét megismertesse. Ez egy női eposz akar lenni arról, hogy milyen küzdelmet folytatott azért, hogy visszaszerezze az élete felett az irányítást. Hogy közel 2 évtizedig milyen elnyomott, nyomorult módon kellett élnie, de sikerült kitörnie. Még kicsit azt is érzem benne, hogy bemondás a szüleinek, a húgának, hogy 'tessék, most mindenki elolvashatja, mit csináltatok velem'.
A múltja, Timberlake és a karrierje szinte csak azért kellett bele, hogy az első összeomlást elmagyarázza. Hogy miképpen vezettek onnan a dolgai a tényleg nagy összeomlás felé, amit szintén alig ír meg. Az is azért fontos, mert azzal kapott az apja lehetőséget, hogy átvegye az élete és a karrierje felett az irányítást.

Nem tudott nem eszembe jutni az Elvis-film, amelyben szintén volt egy nagyon hasonló eseménysor. Ahogy Elvis ott ragad Vegasban, más aratja le a munkájáért a sikereket, és ahogy ebbe a folyamatba odalesz a belső tűz, a kreativitása. Itt kb. ugyanezt olvastam, csak annyi különbséggel, hogy a Spears-papa volt itt az, aki mozgatta a szálakat. Ilyenkor meg nem tud nem eszembe jutni, hogy milyen jó, hogy volt honnan ihletet meríteni…

Ez nem csökkenti annak a tényét, hogy milyen küzdelmet nyert meg, hogyan harcolt magáért. Nagyon mélyen volt, de visszajött. A feminista vonal, meg a 'benne lévő nő' vonal még szinte ezoterikus is, meg is lettem volna nélküle, de az élete visszaszerzése, a felépülése példa tud lenni. Még inkább, mint amivel befutott. Helyes szőke volt popdalokkal – máig állítom, hogy pop hercegnő és nem egy nagy énekesnő –, viszont túl kellett élnie a bulvárt, függőséget, a szüleit.

Azt persze nem lehet tudni, hogy mennyire szellemíró munkája. Bevallom, nem nagyon nézem ki belőle, hogy leül és ezt így megírja. Azt sokkal inkább, hogy mesél egy életrajzírónak, aki aztán összerakja a kötetet.
Az intimitása meg is van, és nagyon élőszavasnak tűnik. Mintha tényleg csak mesélne, hogy mit élt meg. A végére meg jön az a guru attitűd a belső nővel, ami nagyon nem tetszett. Az olyan… nem pontos a szektás jelző, de jelenleg nem jut jobb eszembe.

Különben van egy másik hiányérzetem is. Azt a sorok között kiolvastam, meg vannak emlékeim is – az Álmok útján kapcsán olyan cikkekre emlékszem, amiben azt fejtegették, hogy ezzel a filmmel akarják átalakítani a kialakított képet, hogy felnő, pasizni kezd, stb. –, hogy milyen PR volt körötte. Az amerikai, ártatlan pop hercegnő. Ezzel a kötet nem foglalkozik, csak egyetlen résznél említi meg, a Justinnal való szakítás után, hogy 14 éves kora óta aktív volt szexuálisan, Timberlake-kel együtt is éltek, a világ előtt meg szűzlány imidzse volt. Mégis, mennyire álszent ez már? Mondhatnám, hogy az egész látszat, a Britney Spears jelenség egy hazugság volt. Nekem simán belefért volna ennek kapcsán a kötetbe, hogy miképpen működik a sztárgyár, mennyire álságos és hazug képeket alakítanak ki, és mi van igazából mögötte. De persze, ez sincs a könyvben.

Zárásul, csak egy utolsó gondolat. Volt benne egyetlen olyan filmes anekdota, amitől azért égnek állt a hajam. Hogy szerepet ajánlottak neki a Chicago musicalfilmben. Mégis, kinek lett volna jó benne? Roxynak? Hát, nem tudom elképzelni.

Én nagyon nem ilyen kötetet vártam, ez igencsak célirányos memoár. Az életrajz vázlatpontokban, de a belső nő megtalálása és kitörése az aztán benne van.