Fülszöveg: 

A ​Csodakönyvek igazán különleges könyvesbolt. Nemcsak azért, mert egy régi vasútállomás épületében működik, hanem mert a tulajdonosa, Nora Pennington gyógyszer helyett könyveket „ír fel receptre” azoknak, akiknek szükségük van rá. Márpedig a gyógyfürdőjéről híres kisvárosban, Miracle Springsben sok gyógyulni vágyó lélek akad. Ugyanezt tapasztalja a szomszédos pékségben – a Mézeskalács Házikóban – Hester is, aki személyre szabott vigaszsütivel vidítja fel letört vendégeit.
Egy napon egy üzletember kéri Nora szakértő segítségét, de a férfi nem jut el a megbeszélt találkozóra, mert elgázolja a vonat. Norát megrázza az eset, ezért Hesterrel és két barátnőjükkel elhatározzák, hogy kiderítik az igazságot, ugyanis biztosak benne, hogy nem baleset történt, hanem gyilkosság. Nemrég indult könyvklubjuk így egy csapásra nyomozóklubbá alakul, és belevetik magukat a szövevényes ügybe. Hamar ráébrednek, hogy ehhez a feladathoz minden bátorságukra és leleményességükre szükség lesz, és hogy a támasz, amelyet egymásnak nyújtanak, sok mindenen átsegíti őket. Mert nem csak a bűnözőknek vannak ám titkaik…

Szerintem: 

Meglepődtem, de ez a regény

engem elbájolt. Krimire fura ezt írni, de szinte végig mosolyogtam az egészen és léleksimogató olvasmánynak éltem meg. Azonnal rá se jöttem, miért.

Aztán a könyvespolcomra néztem, és egy gerincen megakadt a szemem. A Waverley-kert sorozatban volt meg ugyanaz a varázs. Itt azért nem hívnám mágikus realizmusnak, de közel áll hozzá. A címbéli Titkok Könyvklubját megalakító lányoknak mintha meglenne a plusz érzéke, egy hatodik vagy hetedik érzék. Nora úgy ajánl könyveket, hogy az életproblémád oldja meg vele. Hester olyan sütiket süt, amelyek visszaidézik a múltat és szinte megütnek, felemelnek, kinek mire van szüksége. Estella újravarázsolja az emberek külsejét a fodrászatában. Talán csak June, a fürdőben dolgozó nő lóg ki a sorból, mert ő leginkább fül jelen pillanatban – a fürdőben sok pletykát és elsuttogott igazságot meghallani. El tudom képzelni, hogy egy krimiben ez a szinte mágikus háttér és barátnős téma egyeseknek zavaró lehet, de én most nagyon élveztem. Ha nem is lett volna bűnügy, csak egymáson segítenek a lányok, akkor is szívesen mentem volna velük a klubba.

De van bűnügy is, és az humorosan, jópofán meg van írva, hogyan állítja mindenki a képességeit hadrendbe, hogy rájöjjenek, mi történt és miért. A történet elején Nora találkozik egy ingatlanfejlesztővel, aki valamitől nagyon szenved. De mire segíthetne rajta, kilökik a vonat elé. A lányok szerint megölték, nem öngyilkos lett. Maguk kezdik el felmérni a férfi életét, az abban szereplőket és a lakópark fejlesztést. Itt van ötlet abban, ahogy nyomoznak. Estella használja a szépségét, June hozza a fürdőt és a kihallgatást, és a lányok összedolgoznak, együtt gondolkoznak. Van komolyság az ügyben, van benne dráma és mégis könnyed, jópofa az egész.

Ad a történetnek az is, hogy minden nőnek van egy-egy titka. Nem véletlenül kötöttek itt ki, a múltjukban van valami fájdalmas, amit nagyon rejtenek is. De egymásnak elkezdenek megnyílni, és attól lesznek igazán barátok, ahogy bíznak egymásban, ahogy elfogadják a többieket. Talán kicsit mesei, hogy szinte idegenekből ilyen messze jutnak nagyon hamar. De attól még jól esett olvasni, hogy milyen az, amikor egy barátság működik, és az emberek számíthatnak egymásra. Az a lélekmelengetés van benne, amit már emlegettem.

Nagyon meg tudtam szeretni a hősnőket, és szimpatizáltam velük. Pedig nem mondanám őket sok dimenziósnak, kedves nők, akiket a múltjuk formált sebzettre, de egyben erősnek is. És kiváló alapanyagot jelentenek a folytatásokra. Akár azt is el tudom képzelni, hogy elkezdik majd összerakni maguk, rendezik a családi kapcsolataikat és új életet építenek maguknak, vagy éppen a régiből visszaszerzik, ami fontos volt.
Vannak negatív szereplők is mellettük, még meglepetés is akad benne. Nagyon tudtam drukkolni, hogy Bob, a szimpatikus csapos végre elérje, hogy Estella felfigyeljen rá. Aztán jó nagyot koppantam, amikor kiderült, hogy nem mindenki olyan, amilyennek elsőre látszott. De még ezt is bírtam, mert volt meglepetés benne.

Hangulatos is, nagyon mesélős, és kifejezetten csajos. De nincs túlhúzva, kellemes a hangulata a drámák ellenére is. Sokat beszélgetnek, vannak humoros kalandjaik és mindez nagy kedvvel van elbeszélve.

Én kifejezetten jól éreztem magam ebben a Könyvklubban és most drukkolok is, hogy legyen sikeres a kiadónál, és hozzák a következő részt is. Én szerettem.

Idézet: 

A történetek minden kontinensen, minden évszázadban nagyjából ugyanazok. Összetört szív, megsebzett büszkeség, elkóborolt, majd elveszett lelkek, tévútra lépő, rosszul döntő emberek. Magány, gyász, elvágyódás, megváltás, megbocsátás, remény, szeretet.

Mert az még senkinek sem ártott meg, ha szenvedélyesen falta az emberi történeteket. Meg a tanulságokat, amelyeket azok szűrtek le, akiknek volt bátorságuk tollat ragadni.

Mi a legrosszabb, ami történhet az emberrel, ha kinyit egy könyvet?