Fülszöveg: 

London. A nyílt utcán halálos lövés ér egy tizennyolc éves fiút, aki egy okosszemüveg segítségével azonosított és üldözni kezdett egy körözött bűnözőt. Cynthia Bonsant újságírónő kutatni kezd az ügyben, amely elvezeti őt az ünnepelt közösségi oldalhoz, a Freemeehez. A feltörekvő alkalmazás adatokat gyűjt és elemez – és ennek révén jobb, sikeresebb életet ígér milliónyi felhasználójának. Csak egyvalaki figyelmeztet használatának veszélyességére, és arra, micsoda hatalommal ruházunk fel egy ismeretlen szervezetet adataink önkéntes átadásával: Zero, a világ legismertebb internetes aktivistája. Ahogy Cynthia egyre mélyebbre ás az online világ sötét mechanizmusában, ő maga is üldözötté válik. Márpedig egy kamerákkal és okoseszközökkel teli világban nincs menekvés…

Szerintem: 

Elsberg első könyvét nagyon szerettem, és ebben is

látom ugyanazt a szellemiséget, amit a BlackOutban olvastam. Vagyis, rámutat arra, hogy milyen törékeny a civilizációnk, és milyen könnyen lehetne valami elképzelhetetlen katasztrófa.

Itt azzal a gondolattal játszik el a szerző, hogy a világ virtuálissá válása milyen irányba mehet tovább. Nagyon hasonló technika van benne, mint amit mi is használunk, csak már egy kicsit továbbfejlesztve. Okos eszközeink már nekünk is vannak, de azért még olyan szemüvegünk nincs, ami tud kb. annyit, mint egy okostelefon.
De, ami a fő irányt viszi majd, az adatgyűjtés. Hiszen mi is tisztában vagyunk vele, hogy miképpen gyűjtik az adatainkat, elég csak a reklámokra gondolni. Megnézel a neten egy könyvet, egy ékszert, egy autót? Biztos lehetsz benne, hogy hamarosan megtalálnak a személyre szabott hirdetések.

A Zero világában egy olyan nőt követünk, aki eddig igyekezett kivonni magát a világ virtuális feléből. Így vele együtt mi is megismerhetjük, ott hol tart a technika és mit tudnak már a cégek, eszközök. Ha nem is tudom nagyon elhinni, hogy valaki annyira kimaradjon a világból, amiben él, mint ahogy Cyn a történet elején, arra kiválóan alkalmas a módszer, hogy Elsberg rajta keresztül magyarázzon az olvasónak. Ahogy a lánya elmeséli neki, hogy miképpen gyűjtheti az ember az online adatait, és hogyan kereskedhet velük. Milyen először felvenni az okosszemüveget. Mivel ezek nekünk is újak, Cynnek is, így együtt lépdelhetünk az asszonnyal egyre mélyebbre a nyuszi barlangjába.

Nekem kissé sok is volt a világépítés, és a több magyarázó rész. Néhol már szinte tudományos szövegbe, vagy inkább esszébe csap át, ahol technikát és azok hatásait magyarázza a szerző. Értem, hogy szórakoztató regényen túl figyelmeztetés is, de azért mégis csak szórakoztató thrillert olvastam volna elsősorban.
De az is megfordult a fejemben, hogy azért toleráltam nehezebben az ilyen részeket, mert 10 év alatt azért elég sok víz lefolyt a Dunán. Ezek már nem új ötletek, hanem visszafogottabb ahhoz képest, amit közben már megvalósítottak. A Black Mirror sokkal durvább jövőképeket mutatott már, és nem egy szerző megírta már, milyen lenne egy ilyen technikai irányba fejlődő világ. Tényleg az lehet csak az erőssége, hogy éppen csak a mi világunk előtt van egy lépéssel, így könnyebben elképzelhető, hogy rövid időn belül ide jutunk.

Olyan nagyon Cyn nyomozása, a Zero ténykedése se kötött le. A végére szépen összeáll minden, meglesznek a válaszok és addig is zajlik a cselekmény. Ez nem egy unalmas könyv, sőt. Mozgalmas. Egyedül a már említett magyarázó részek lassítják többször is, különben van cselekménye is, nyomozással, veszéllyel és magánéleti szálakkal. Bár, ez utóbbi nélkül is meglettem volna. Abszolút nem tudott érdekelni, hogy Cyn miképpen figyel fel és csábítaná el az új, informatikus kollégát – bár azon jót tudtam mosolyogni, hogy a beüzemelt profilja és a technika milyen tippeket ad neki, hogy Chander felfigyeljen rá.

Most az sem jött össze, hogy szimpatizáljak a főszereplővel. Nem tudnám megmondani, mi idegesített a nőben, de nem egyszer volt olyan érzésem, hogy egészen rosszat kívántam neki. Ő a történetben a jó, aki keresi az igazságot és valami jobbá tenné a dolgokat. És mégis – nem helikopter-anya, jó a szakmájában és valahogy mégsem bírtam.
Pedig még ő van legjobban megírva. Ez nagyon nem karakterépítő regény, mindenki csak pár vonást kap. A világ, a technika veszélyei és a thriller-szál, ami fontos benne.

A magyarázó részeket leszámítva egész olvasmányos is. Sok a párbeszéd is. Még csak szaknyelv felé se hajlik ki, teljesen követhető.

Még kicsit merengek rajta, mert nem rossz könyv, de valahogy most nem jó hangulatban talált meg. Elment, de nem találtam emlékezetes történetnek.