Fülszöveg: 

Szenteste ​nagy a sürgés-forgás a Stahlbaum-házban. A kis Marika és testvérei izgatottan várják a karácsonyt – leginkább az foglalkoztatja őket, vajon milyen meglepetésekre számíthatnak. Az ünnep fénypontjai mindig az ajándékok, és a sok becses kincs közül előbukkan egy furcsa fababa is, egy vitézt mintázó diótörő. Marikának egyből a kedvence lesz a színes figura, s miután az a nagy diótörésben megsérül, odaadó szeretettel ápolja. Éjjel aztán Diótörő és az üvegszekrényben lakó népes babasereg életre kel, és ezzel kezdetét veszi a kalandok sora. Elsőként a harc a gonosz, hétfejű Egérkirály és a bátor Diótörő között.
Marika képzelete szárnyain, Diótörő kíséretében beutazza babaország csodás tájait: a Karácsony-erdőt, a Rózsa-tavat, a Méz-folyót és a Tortavárat. Diótörőnek pedig meg kell szabadulnia az átoktól, hogy életre kelhessen.

Szerintem: 

Annyira szerettem volna

szeretni ezt a klasszikus meseregényt – próbálkoztam is, de ehhez túlságosan számolom a részleteket és fennakadok sok elemen.

Talán ezt akarom először kiírni magamból. Úgy indulunk neki a cselekménynek, hogy megismerünk egy kisfiút, és a húgát, Marikát, aki éppen 7 éves lett. 7 éves – gyerek! Ami ahhoz megy is, hogy átkiránduljon egy mesebirodalomba és megmentse az elátkozott fiút. Vagyis, nem az a baj, hogy gyerek a főszereplő – olyan cselekmény van, átokkal és egerekkel való csatával, amihez teljesen passzol, hogy egy kislány az egyik főszereplő.
Viszont, a vége. Diótörő visszaváltozik helyes kisfiúvá – mert azért a fiatalembertől messze van ő is. Azonnal jön a lánykérés, 1 év múlva meg az esküvő. Rendben, mese, de elvileg a keret valós. Akkor most komolyan egy 8 éves kislány megy férjhez? Az még az ókorban is durva lett volna, nemhogy a modern korban. Ha már ez az elem belekerült, nehezére esett volna Hoffmannak duplázni a szereplők korát? Még Shakespeare Rómeó és Júliája is 13-14 évesek voltak, és nem 7-8.

A másik, ami rosszul esett, a fordításban Marika neve. Aranyos akarhatott lenni ez a becéző forma, jobban kifejezi, hogy ő egy kislány? De akárhányszor megláttam leírva, kizökkentett. Ki nem állhatom, amikor magyarosítják az eredeti neveket. Egy Marie sokkal jobban esett volna, mint egy Marika. Pláne, hogy emlegetve vannak német városok, meg a felnőtteknek jó bonyolult német neve van, mint a Stahlbaum meg a Drosselmeier. Vagy inkább örüljek annak, hogy azok nem kaptak magyar beszélő nevet?

Amit tudok a történetben értékelni, az a gyermeki kaland és a fantázia sok megnyilvánulása. Hoffmann telepakolta a cselekményt mesés eseménnyel, csatákkal és még mese is van a mesén belül. A felosztása olyan, hogy akár esténként fejezetenként fel lehet olvasni is, mint egy összefüggő mesét. Könnyed, egyszerű, és valóban gyerektörténet, nem allegória, mint a virágcserép a maga fantasy elemeivel és kígyócskájával.

A Libri – Scolar közös kiadvány is kifejezetten szépre sikerült. Betűméret, szedés, keménytábla – mind sugallja, hogy kisebbnek szól, mesekönyvet idéz. Ennek megfelelően illusztrált is. Ráadásul a szebben rajzolt kötetek közé tartozik. Azért nem egy Disney mese, de kellemesek az emberi alakok, a gonosz egerek is annyira meseszereplőnek tűnnek, hogy leginkább a piros szemük ijesztő bennük.

Sajnos nem kedveltem meg a Diótörő történetét, de azért nem bánom, hogy el is olvastam, és nem csak a balettet és mesefeldolgozásokat ismerem. (Nem bírom ki: azokban jó érzékkel idősebbek szoktak lenni a szereplők. Senki nem akar egy 8 éves friss feleséget vászonra tenni.)