Fülszöveg: 

Christie-t ​karácsonyra!
Így hirdette az angol kiadója évtizedeken keresztül Agatha Christie új könyvét. Bizonyára nem csak üzleti fogásról volt szó: maga a krimi királynője akart boldog ünnepeket kívánni az olvasóinak egy új könyvvel minden évben. Mert Christie számára a karácsony különösen fontos volt, ami abból is tudható, hogy több regényében és elbeszélésében is az ünnep szolgáltatja a hátteret az eseményekhez.
Az egyikben Hercule Poirot vidéken tölti a karácsonyt, és az ünnep reggelén holttestet talál a hóban, amely aztán eltűnik…
A második történet főhőse szintén Poirot, aki majdnem negyven évvel később megint kénytelen egy vidéki kúriában karácsonyozni, és a herceg ellopott rubinját kell megkeresnie.
Majd megint csak Poirot következik, és egy gyűlölködő család emlékezetes leírása. A szeretet ünnepén a családfőt holtan találják, és a jelenlevők közül senki sem sajnálja.
Végül azért Miss Marple is kap egy emlékezetes karácsonyi szerepet. Egy vidéki szállodában gyilkosság történik az ünnepek alatt, és csak a szelíd, kék szemű vénkisasszony lát át a gonosztevő mesterkedésén.

Szerintem: 

A kiadói sorozatba külcsínre nagyon illeszkedik ez a rész is. A borító, a mérete, az egésznek a hangulata és az ünnepi tematika.

Ahogy azonban kinyitottam, szembesültem vele, miben

más a karácsonyi rész. Itt nem ünnepi novellák sorát találjuk. Az előző kötetekhez képest szegényes a kínálat: benne van Poirot egy karácsonyi nyomozása, ami akár önálló regényként is kiadható, létezik is ilyen kiadása. Mellette bekerült a karácsonyi puding esete, szintén Poirot tálalásában, két verzióban is. Végül, egy rövidebb Miss Marple történetet zárja a kötetet. Ha úgy vesszük, 3 történet van benne.

A karácsonyi regény legalább jó. Hozza a szerzőnél megszokott, felső középosztálybéli és problémás családot. Zárt szoba rejtéllyel meggyilkolt, családjára rátelepülő zsarnok halálára keresik majd a választ. A különféle személyiségű gyerekek, amilyen szakmákat választottak, mind tipikusan Agatha Christie. Még az is, hogy a most megjelenő, fiatal és csinos rokon, Pilar milyen érzelmeket vált ki. Mert nem szerelmes regények, de szinte minden történetébe kell egy fiatal, életre való lány, aki a végjátékra párra is talál.
Egy ideje már a korszak társadalmát, a felső középosztály ábrázolt életét szeretem ezekben a regényekben és emberismerettel, jellemző típusokkal ezt megkaptam most is. Pl. élveztem, hogy a Lee-fiúk milyen feleségeket választottak, és hogyan illeszkedett az asszony a férje mellé. Pl. a léha ingyenélő, aki képtelen a politikusi fizetéséből megélni, fiatalabb és költekező feleséget választott. Annyira érezni, hogy ez volt a szerző közege, és legalább annyira ismerte is, mint Miss Marple a falujából az emberi jellemet.
Vannak humorosabb percei, vannak jól meghúzott kihallgatások, és vannak nyomok is. A végére talán húztam a szemöldököm felfelé, ki és miért ő a gyilkos, de aztán belegondoltam, és menet közben Poirot ténykedése árulkodó lehetett volna. Pl. a festmény átpakolása és a különös vásárlása, amit a családtagok észrevesznek. És igen, elhangzanak azok a kulcsmondatok, amelyeket majd Poirot helyén tud értelmezni, és a többieknek is megvilágítja velük az esetet a végére.

A karácsonyi puding se lenne rossz történet, csak éppen nem élveztem, hogy hasonlóan bekerült duplán is. Talán szórakoztathattam volna magam a történet evolúciójával, hogyan írta többé, mert a második verzió társadalmi nézetében tényleg több, más a fogása, de akkor is erős volt az érzésem, hogy maga a történet lényegében ugyanaz, és ha kicsit más, éppen most olvastam. Nagyon ismétlő így.

Végül, Miss Marple. A szokott forma, a baráti összejövetelen egy eset elmesélése. Túlságosan felismertem benne a mintát. Vagyis, ugyanilyen elemekből felépülő novellát már olvastam a vénkisasszony főszereplésével. Csak itt mások a körülmények. Van egy olyan, amiben a férj hasonlóan szabadul meg a feleségétől, csak akkor nyaralás van, és a vizes fürdőruha lesz a nyom, ami itt a kalap. Teljesen ugyanaz a dinamika, ugyanilyen ívben lesz meg a megoldás. Ahogy az indíték, a tettestárs is egyezik. Vagyis, itt is megvolt az ezt már ismerem hatás.

Ez nem változtat azon, hogy Agatha Christie megvan, és hatásos. A történetet átvezető párbeszédek, a lélektani részek szóbeli megfogalmazása, az a nosztalgikus, más korszakot idéző hangulat.

Még nem döntöttem el, megérte-e a korábbi összeállítási elveken változtatni. Az a biztos, hogy a polcon jól néz ki a korábbi kötetek mellett.

Idézet: 

A világ kegyetlenül bánik a nőkkel – válaszolta józanul Pilar. Mindent meg kell tenniük magukért – amíg fiatalok. Amikor már öregek és csúnyák, senki nem fog segíteni rajtuk.