Fülszöveg: 

„A Jóbarátok, szerelmek és az a Rettenet nyers, kíméletlen önvallomás, aminek a megírásához komoly bátorság kellett. Mint kiderül, Matthew Perry nagyon bátor. Őszintén ír a függőségéről, betegségeiről és a keserves magányáról. Matthew az élete során valahogy mindig képes volt arra, hogy mások számára szórakoztató módon dolgozza fel a fájdalmát, de ennek, mint mondja, ára van. Végig vezet minket a saját »poklán«, de nem dagonyázik az önsajnálatban. A kötet így reményt ad a jövőre nézve. Ha tudni akarjátok, ki az a Matthew Perry, hanyagoljátok a szennylapokat, és olvassátok el ezt a könyvet!” – MARTA KAUFFMAN , az NBC Jóbarátok című szitkomjának társalkotója

Szerintem: 

Így már más volt olvasni. Már nem csak egy memoár, már nem lesz több olyasmi, amit egy életrajzba érdemes lenne beleírni. Vigasz, bár nem vigasztal, hogy

legalább egy jobban sikerült kötet őrzi a színész emlékét.

A cím különben tökéletesen lefedi, miről fogunk olvasni. Matthew Perry elmeséli az életét, amelyben kiemelt helyet kapnak a Jóbarátok, a szerelmi kapcsolatai és a nők, akiket szeretett. Valamint, nem véletlenül nagybetűvel a Rettenet, vagyis a függősége. Alkohol és drog, önpusztítás. Ez a legfontosabb a háromból, mert ez az, ami azokra is döntő hatással volt. Elég csak arra gondolni, hogy Chandleren hol lógtak a ruhái, hol meg valóságos macivá változott, aki mellett Monica eltörpült. Igen, volt olyan évad, ahol egyszerűen látni lehetett rajta, hogy valami nagyon nem ok vele. Most elmeséli, mi is volt az.

Mivel az életrajzával nem voltam tisztában, nekem sok volt benne az új elem. Azt pl. tudtam, hogy kanadai származású, de arról fogalmam sem volt, hogy miért és hogyan költözött az Államokba. A filmjei, amiket ismertem és persze a Jóbarátok. Ezekről is vannak benne háttérinformációk, de senki ne arra számítson, hogy mindent meg fogunk tudni a Megint 17-ről vagy éppen a Bérgyilkos a szomszédomról. Említi őket, szerette-e őket csinálni, milyen volt a fogadtatása a nézőknél, de nagyon gyakran inkább az jön ki belőle, hogy éppen a Rettenet mennyire tartotta markában a forgatáson. A Bérgyilkos első része a kivétel, mert Bruce Willis személyként és barátként, példaképként az életébe kerül, és abból a filmből Bruce volt számára a leginkább meghatározó.

A nők. Az első, hogy nagyon kitárulkozó. .Az első szexuális élménytől kezdve a nők hajszolásán át nem fél semmiről sem beszélni. Meglepően intim, ugyanakkor tele van megbánással. Hogy visszacsatoljak, itt is az lesz a fő elem, hogy a függősége miatt hogyan vesztette el a számára fontos embereket.
Pozitív, hogy a nyíltsága ellenére nem lett bulváros. Tisztelettel és gyakran szeretettel beszél élete fontos asszonyairól. Lehet az úgymond hétköznapi ember, vagy olyan világsztár, mint Julia Roberts. Ami különben meglepő számomra, a viszonzatlan vonzalma Jennifer Aniston felé. Nem is tudtam eldönteni, hogy ez igaz, vagy csak a szomorú bohóc humora?

Az őszinteség és kitárulkozás a kulcsszó akkor is, amikor a függőségéről ír. Olyan mélységig belemegy, amit előzetesen nem is gondoltam volna. Élethelyzetek, és az is benne van, ami közben a fejében játszódott le. Kicsit olyan is volt olvasni, mintha magában tenné helyre, hogy miket csinált. Az meg a tragikus benne, ahogy ördögi körként nem tudott szabadulni. Gyógyulni akart, és visszatérő fájdalomként jelenik meg, hogy nincsenek gyerekei, felesége. A Rettenet nem engedte.

Fura ezt írni egy sikeres emberre, de ebben a kötetben benne volt, hogy a pénz nem egyenlő a boldogsággal. Nem tudom, mennyire magyarázom bele, de nekem a magány és a megbánás, ami sütött a sorokból.
Igen, leírja, mi mindene van, mennyire jók lehetnének a dolgai és mégsem.
Az már más kérdés, hogy sajnálatot mennyire érdemel. Így különösen nehéz, hogy idén elhunyt a színész. Mert senki nem kényszerítette drogozni vagy inni, a maga rossz döntései. Én inkább azt találom tragikusnak, hogy hiába tudja, hogy mi a baja és mégis visszazuhan.

Olvasmányos, érdekes kötet, amiben még az is összejött, hogy cselekménye is van, meg a lélektani részeket is hozza. Megtudjuk azt is, hogy miként élt Matthew Perry, meg azt is, hogy fejben mi zajlott benne közben.

Ami memoárként még erőssé teszi, hogy ebben valóban éreztem a színész stílusát. Ha szellemíróval dolgozott, akkor nagyon jót talált, mert benne volt, ami jellegzetesen Perry. Végig őszintének is éreztem, ami egy memoárban szintén fontos. Nem kimosdatja magát, elmeséli az életét tettben és fejben.

Biztos vagyok benne, hogy a 2024-es Oscaron majd ott lesz a RIP szekcióban, akiket 2023-ban vesztettünk el. Nagy színésznek különben nem tartom, de sok kellemes percet köszönhetünk neki. Nyugodjék békében.