Fülszöveg:
Wicklow, ez az emberléptékűen kicsi település az alabamai hegyek árnyékában terül el. Ide érkezik Anna Kate, hogy eltemesse szeretett nagymamáját, Zét, a Feketerigó kávézó tulajdonosát. Úgy tervezte, hogy csak rövid időt tölt itt, bezárja a kávézót, majd eladja nagyanyja ingatlanát. Ám hiába szánja el magát, hogy nem alakít ki szoros kapcsolatokat a helybeliekkel, és hogy elkerüli az apja családját, Anna Kate-et végül megmagyarázhatatlan módon elbűvöli a különös déli városka, ahonnan anyja sok évvel korábban elmenekült, és a rejtélyes Feketerigó-pite, amelyről az egész város beszél.
Ahogy lassan fény derül a múltra, Anna Kate-nek végül döntést kell hoznia, hogy ez a magányos feketerigó képes lesz-e rendbe szedni törött szárnyát, és megtanulni repülni.
Most már megfordult a fejemben, hogy
van ebben az amerikai Dél irányzatban valami, ami nekem tetszik. Kicsit a mágikus realizmus felé közelít, de a minimális mágián túl a kisvárosi hangulat, az ottani tipikus lakók és alakok is szimpatikusak számomra.
A Fekete Rigó kávézó egy déli kisvárosban nyit újra, és nem kevés titok lappang körötte. A kisvárosban kb. 25 éve két család nagy haragban van. Anna Kate pedig ott áll középen, aki most tér ide vissza először, mióta az anyja elhagyta a szülővárosát, még a gyermeke megszületése előtt. Hiszen a város aranyifja és Anna Kate anyja szerelmes pár voltak, de AJ anyjának nem tetszett a lány, aki messze nem volt olyan tehetős, mint az ő családjuk. Szét is választotta volna őket, de a fiatalok szerelmesek voltak, és egy tragikus autóbaleset megszülte a családok közti viszályt. Anna Kate abból a szerelemből született, de anyja elmenekült innen, mielőtt AJ szülei rájöhettek volna, hogy gyereket vár. A nagyszülei most szembesülnek vele, hogy van egy unokájuk, és így AJ halála ellenére valami maradt a fiukból. Meg is kezdődik egy nagyon fájdalmas folyamat, melyben keresik a választ arra, hogy pontosan hogyan is történt az a baleset 25 éve, és hogy képesek lehetnek-e megbocsátani egymásnak a múltat.
De nem csak Anna Kate számára ilyen fontos ez a nyár. A nagynénje, Natalie is most költözött haza a férje halála után kislányával. Ő már egy olyan anya mellett nőtt fel, akit összetört a fia halála. Natalie tele is van elfojtással, dühvel és félelmekkel. Neki is tisztába kell jönnie magával, a szüleivel és a férjével kapcsolatos emlékeit is rendbe kell tennie magában.
A két fiatal nő lesz az, akik legkönnyebben utat találnak egymáshoz. Mivel AJ jóval idősebb volt, mint a kishúga, Anna Kate és Natalie között 4-5 év van csak. Ez a barátság lehet majd egy olyan alap, amelyre lehet építkezni a többieknek is.
Már annak van egy húzása, hogy mi történt 25 éve és miképpen sikerül talpra állni a család tagjainak. Érzékeny, lelki folyamatokat is görgető történet, amiben minden szereplő megkapja az utat, amin végig kell mennie.
Az különösen tetszett benne, hogy mindenki küzd, mindenki hibázik – bár van, aki többet és nagyobbat, mint a többiek. De a regény nem veszi el a reményt, az emberek változhatnak és sok mindent rendbe lehet hozni. Szerettem is a mottót, ami többször előkerül: a múlton már nem tudnak változtatni, de magukat és a jövőt még alakíthatják.
Van benne szerelmi szál is, Anna Kate és Natalie körül is lesz egy-egy fiatalember, aki miatt kinyithatnák a szívüket. De Webber nem romantikus regényt írt, ennek inkább annyi jelentősége van, hogy az élet része a szerelem is, és megmutatja, hogy ebben a környezetben, ott minden értelemben újra tudja kezdeni a két nő, és lesz, aki szeresse őket, amikor készen állnak rá.
A történet nagy szerelme inkább Anna Kate szüleinek története, ami sajnos elég tragikus véget ért. Abban van is fájdalmasan lírai vonás, ahogy a nő anyja meghalt, és ahogy ezt Anna Kate látta. Hogy amint a nő biztos lehetett benne, hogy a lánya már boldogul, a szerelme után halt. Még azt is elérte, hogy titokban AJ sírján szórják szét a hamvait.
Hangulatot ad neki a kisváros, az egymást segítő és ugrató emberek közössége. Vannak közös programok, mint a mozizásaik, de nagyon tetszett az is, amikor jönnek segíteni az éttermet rendbe rakni, miután kigyulladt. Nem is kell sok vonást adni egy-egy szereplőnek, hogy jellegzetes és emlékezetes lehessen. Elég akár annyi is, hogy az idősebb hölgy mániásan párokat akar összerendezni.
De, a végére hagytam azt, ami nekem igazán különlegessé tette, ami mágia közeli. A Fekete Rigó kávézó pitéje azért olyan híres, mert aki evett belőle, aznap este egy-egy meghalt szerettétől kaphat üzenetet álmában. Lehet hinni benne vagy sem, de sokan eszik és szeretik, és rendszeresen be is számolnak a szereplők az álmukban hallottakról.
De szinte ide illik az is, ahogy Natalie és az anyja varrni tudnak.
Szépen van megírva is. A rejtély jól húzza előre a cselekményt, és alaposak a lélekrajzok anélkül, hogy szentimentális lenne. Még a szerkezet is fel van dobva egy riportot készítő újságíró anyagaival, ha azokat olvasás közben annyira nem is élveztem. Mintha feleslegesen megszakítaná a cselekményt, de abba is jut egy poén a végére.
Sok fájdalom és tragédia van ebben a kötetben, de éppen annyi szeretet és remény is. Egyszerűen jól esett olvasni, léleksimogató kötet a tragédiákkal együtt is.
