Fülszöveg: 

Folytatódnak Nancy alaszkai kalandjai: Bess-szel és George-dzsal elhagyják a rejtélyektől hemzsegő Sarkvidéki Csillag óceánjárót, hogy felfedezzék a 49. állam festői szárazföldi helyszíneit: Skagwayt, a Yukon folyó területét és a Denali Nemzeti parkot. Lenyűgöző látványban van részük, de szinte azonnal a feje tetejére állnak a dolgok, Nancy pedig úgy hiszi, bárki is áll a hajón történt megoldatlan rejtélyek mögött, bizonyára követte őket a szárazföldre is. A vagány csajdetektívek jobb, ha vigyáznak magukra is – ezúttal ismeretlen, feltérképezetlen területre hívja őket kopóösztönük!

Szerintem: 

Ez nekem nem jön össze, pedig már a második kötetnél

igyekszem kiszámolni. Ifjúsági kötet, ha fiatal főszereplőkkel is, de biztosan nem gyerekekkel. Krimi is, bűnügy van benne. Akkor mégis, hogy lehet az, hogy legszívesebben gyerekkönyvnek minősíteném?

Egyszerűen képtelen komolyan venni, és nagyon bosszant a cselekmény. Egy nagyon gagyi filmben sem állná meg a helyét. Vagy csak ott? Visszasírom Enola Holmes kalandjait, ha már kamasz nyomozók. Nancy ráadásul idősebb is nála, de nem mondanám meg, ha csak a jellemüket és a teljesítményüket nézem.

Az első pont lehet ez. Annyira zseniális nyomozónak van mondva Nancy, akinek hírneve is van, de szerintem teljesen kókler. Találgat, semmi módszere nincs, és zseni meg pláne nem a lány. Az, ahogy meg a történet komolyan veszi, nekem egyszerűen fájt. Mégis, milyen nyomozó az, aki a legegyszerűbb következtetést sem akarja egyedül levonni, hanem nála is nyomozásban esetlenebb barátaival kell mindent megvitatnia?

És itt lehetne azt írni, hogy micsoda jó baráti kört ábrázolnak. Pedig nem. Ennek a csapatnak az a dinamikája, hogy támogatják Nancy-t. És sokat elmond róluk az is, hogy simán maguk közé engednek valakit, aki valójában ellenük dolgozik és rosszat akar. Ez különben megint olyasmi, ami minősíti mennyire jó nyomozó és megfigyelő Nancy. Ennél már csak az lett volna kínosabb, ha nem a barátnője szerelme, hanem a saját párja vezeti meg ennyire.

Untam az ügyet is. Sőt, olyan szinten elegem lett a csapatból, Nancyből és mindenből, hogy én már fejben azért drukkoltam, a merénylő nagyon merényelje meg a hősnőt. De hát ő is annyira ártalmatlan és úgymond buta elkövető, mint amilyen nyomozó Nancy. Zsák a foltját? Körülbelül. Egyik bénább, mint a másik.

Keene még humoros is próbál lenni, de kb. annyit ér el, mint a krimivel. Nem lehet komolyan venni és nagyon erőltetett.

Ami pozitívumot találni tudtam benne, hogy szép helyszínen játszódik. Ha át is rohanunk rajta, arrafelé még nagyon nem jártam, de filmen se láttam. Így engem a helyi állatvilág, természeti környezet jobban lekötött, mint maga a cselekmény.
Plusz: gyorsan lehet olvasni, és agytevékenységet sem igényel különösebben. Annyi cselekménye van, hogy haladjunk vele, ha buta is. De könnyed, súlytalan, és egy percre sem kell aggódni a szereplőkért.

Könnyen lehet, hogy ezzel elköszöntem ettől a sorozattól. Engem bosszant, és annyira gagyinak, butának érzem az egészet, hogy ez csak önkínzás.