Fülszöveg: 

A tizenkilenc éves Zoé nyári munkát vállal egy állatparkban, ahol a flamingókerttel szemközti pultnál árusít pereceket a látogatóknak. A monoton napok fénypontját eleinte csak a reggeli HÉV-ezés jelenti számára, ahol megtetszenek egymásnak egy vele egy időben utazó, de eltérő megállónál leszálló sráccal. Az idő előrehaladtával azonban Zoé a reggeli utazáson túl egyre több örömét leli az állatparki munkájában is. Zárkózottsága ellenére szép lassan összebarátkozik az állatparki dolgozókkal, különösen Szakóval, aki egyediségével és különleges gondolkodásmódjával tökéletesen kiegészíti az érettségi után megrekedt lányt, és segít tisztán látni önmagát.

A felnőtté válás előtt álló két fiatal útjainak kereszteződéséből egy nem mindennapi kapcsolat alakul ki, ami nem csupán végigkíséri, de nagyban meg is határozza Zoé állatparkban töltött negyven nyári napját.

Szerintem: 

Ez nem az a tipikus Leiner Laura-kötet. Ami különben nem baj, az

olvasói is felnőnek, és abszolút olyasmivel foglalkozik most, amin a kamaszok átmennek. El kell indulni az életben, megtalálni önmaguk, és nem kell mindennek a szerelemről szólnia.

Nem véletlenül került az bele a végébe, hogy azt beszélgetik a szereplők, hogy ha a nyaruk egy mozi lenne, milyen zsánerű lenne, miről szólna. Zoé simán coming of age filmet mond, és a regény is az volt. Ott össze is van foglalva, mi jellemző ezekre a történetekre, és aki nem ismerte volna a műfajt, rá tud ismerni onnan.
Itt nem az a lényeg, hogy Zoé összejön-e valakivel az állatparkból, vagy a helyes sráccal a HÉV-ről. Itt az a fontos, hogy nyár elején bizonytalanul, elveszetten vágott bele a szünidőbe, és nyár végére már kész tervei vannak, jobban ismeri magát, mint korábban.

Mielőtt ijesztő lenne, azért ide szúrom, hogy azért van szerelmi szál benne, csak nem olyan intenzitással, mint amit tipikusan Laura könyveiben vár az olvasó. Nekem még tetszett, hogy egy csavart is bedobott a megszokotthoz képest: a nyitástól a titokzatos srác tetszett a lánynak a tömegközlekedésről. Még trükközés is lesz, hogy ismerkedjenek meg, és lehet-e köztük valami. Az a tipikus első látásra belebolondulás, ahogy Reni beleesett Cortezbe. Csakhogy, nyáron ott lesz végig mellette Szakó, akivel mindent meg lehet beszélni, akivel közös témáik lesznek, akivel barátok lesznek. És az, hogy Zoé elengedi az ismeretlen fiú iránti vonzódását, a végére Szakót csókolja meg, nekem sokkal jobban tetszett. Ott tényleg volt alapja annak, hogy összejöjjenek, nem csak látták egymást a HÉV-en és ennyi. Még akkor is, ha azért kérdéses, mi lesz ebből, mert azért elég másfele mennek majd tovább. De nem is jövőt kell nekik tervezni. Nekem tetszett így, a jelen pillanatot megélve.

Ami azonban fura volt, hogy mennyire kevésnek találtam a tényleges cselekményt. Össze lehet foglalni az egészet azzal, hogy Zoé munkába megy és beszélget Szakóval. Az jelent változatosságot, ha jön egy furább vagy problémás vásárló perecért. Különben reggel Tibi a pereceket, kánikulában majd megsülnek, a szabad idejükben meg Szakóval beszélgetnek.
Iszonyatosan sok a párbeszéd ebből adódóan, szinte az egész könyv abból áll.
Körkörös, sok visszatérő elemmel, mint a perecek átvétele, vagy a HÉV és a pótló buszozás.
Nekem inkább ez volt az, amiért annyira nem tudok lelkesedni ezért a regényért. Szomjaztam, hogy valami izgalmas is történjen velük, ne csak beszélgessenek a perecek mellett. Közben meg értem is, ez most nincs elszállva, nem fikciós jellegű, simán el tudom képzelni, hogy ilyen lehet a nyári munka egy perecesnél.

Mellékszereplők akadnak, de szépen oldalvonalon megállnak. Zoé mellett Szakó az egyetlen, aki kiemelkedik a tömegből és többet szerepel. Olvashatunk ugyan Zsani randijáról, vagy helyenként betoppan Melinda, meg persze Tibi, de ennyi.
Ilyen szempontból Zoé különben tipikus Leiner-hősnő: az introvertált kedves, szomszéd lány típus, akit a fiúnak meg is kell ismerni, mielőtt beleszeretnek.

Megvan a hipertextualitás is, amit szeretek az írónőtől. Ha nincs is tele ráutalásokkal, azért benne van, hogy miket olvasnak vagy néznek, téma a tömegkultúra. Most különben más lesz a visszatérő elem, a rajongás tárgya. Szakó Nessie-fan, és a nyári munka célja is az, hogy egy skót nyaralásra összejöjjön a pénze. Annyira kedvcsináló az egésznek a hangulata, hogy tényleg meghozza az ember kedvét, hogy menjen ki Skóciába és maga is nézze meg.

Nem annyira humoros, ez keserédesebb történet, de a zsánerhez illett. Vagyis, itt is azt mondanám, hogy kicsit más, mint amit megszoktunk, de tudtam értékelni pont ezért. Hiába bírom nagyon az előző regényeket és sorozatokat, én értékelem, ha egy író úgy igyekszik bővíteni a repertoárját, hogy azért ne hátat fordítson a korábbi munkáinak, hanem építkezzen azokból. Itt ez megvolt.

A végére megszerettem a könyvet, azért bevallom, Zoé első pár munkanapjával küzdöttem. Én nagyon cselekményfüggő vagyok, és arra rá kellett állnia az agyamnak, hogy itt inkább beszélgetni fognak, mint ebbe-abba belesodródni és kalandokat megélni.

Idézet: 

Nem. Ott a különbség, hogy minden magányos ember egyedül érzi magát, de nem minden egyedül lévő ember érzi magát magányosnak…

[…] mindig meglep, hogy tizenkilnc-húsz évesen mennyiféle út van, és milyen nagy a szakadék az érettségi szintek között. Amit te is mondasz. Egykorúak, de az egyik már felnőtt, a másik még gyerek. Az egyik régóta tudja, mit akar, a másik úgy néz ki, mint aki sosem fogja tudni.