Fülszöveg: 

Liv ​egyedül neveli neurodiverz kisfiát egy csendes norvég kisvárosban. Sötét múltját titkolja a gyerek előtt, mert csak így tudja megvédeni őt. Adrian néha furcsállja, hogy elzárkózva élnek a világtól, de édesanyja mellett semmitől sem fél. Anastasia élete óriásit változik, amikor Jekatyerinburg külvárosában egy ügynök felfedezi, és rövid időn belül sztármodell lesz. A luxusmárkák bemutatóinak, a pezsgős vacsoráknak, az elit napsütötte olasz palotáiban rendezett vég nélküli partijainak azonban van egy sötét oldala is. A lány hamarosan bármit megtenne, hogy elmeneküljön. Selma újságíró Oslóban. A modellszakmában zajló botrányok után nyomoz, de cikkét nem engedik lehozni. Aztán egy nő rejtélyes körülmények között eltűnik Sandefjordban. Egy dúsgazdag olasz arisztokrata feleségét meggyilkolják, egy körözött bűnöző megszökik szicíliai börtönéből. A szálak egyre jobban összeérnek, Selma nyomozni kezd, amit viszont többen nem néznek jó szemmel…

Szerintem: 

Bár amerikai a szerző – bár, ahogy nézem, norvég születésű, nem kicsit volt olyan ezt a könyvet olvasni, mintha egy

skandináv krimit vettem volna kézbe. Ez magyarázza is, miért az Animus adta ki, bár nem ez benne a lényeg.

A történet egyetlen nagy csavarra épül, ami nélkül nehéz is a cselekményről írni. Sok szereplőt mozgat a történet, és több idősíkon is, bár az sokáig nem lesz felfedve, hogy egyik a másikhoz képest hol helyezkedik el. Különben sok mindenre jól ré lehet érezni, és ez igaz a személyazonosságokra is. Ez nem vett el a regény értékéből, mert azért több tud benne lenni, mint a meglepetés a végén, hogy ki kicsoda, és kivel milyen a viszonya.

Elég távolról is indít a történet. Egy kisfiúval, akiről nehéz megmondani, pontosan milyen zavarban szenved. Nekem még az aspergeresekre hasonlít legjobban a viselkedése, de ez más zavar. Ő él az anyjával kettesben, és hamar kiderül, hogy jó okokuk van ennyire elzárkózni. Amikor Livet elrabolják, és a kisfiúra egy különös férfi talál rá, az már a regény fő szálához visz közel, és onnan lehet összerakni, hogyan is kapcsolódnak össze a történések.

Mert van egy szupermodell is, aki átszenvedi a szakma minden átkát. Még feminista hang is csúszik be abba, hogy a lányoknak semmi joguk nincs, a gazdagok és hatalmasok kihasználják őket. A lányok legfeljebb annyit dönthetnek el, hogy belemennek a játékba és áruk lesznek, vagy próbálnak a kivétel lenni, ami erősíti a szabályt. Anastasia egy gazdag, olasz férfi mellé sodródik majd, és kicsit tovább épül ez a nő – férfi téma. Dahl eljátszik azzal, hogy Anastasia mit érez a férfi iránt, az idillből hogyan jutnak el oda, hogy Giorgio is olyan legyen, mint az erőszakoló gazdagok, csak más módszerekkel éri el ugyanazt.

Végül, van egy újságíró is, aki a modellek és a kihasznált nők helyzetéről ír. Ő is belesodródik ezekbe a történetekbe, és az ő személye lesz az egyik, aki összeköti majd a pontokat és a történeteket. Különben neki van a legkisebb szerepe, a legkevesebb oldalszáma, és gyakran éreztem is úgy, hogy kissé felesleges is ekkora súly is neki.
Bár ezen a szálon is megvan a hatalom és pénz korrumpáló ereje. Még a leleplező cikket is le lehet tiltani, ha elég befolyásos ember nem akarja, hogy megjelenjen. Ennyit a sajtószabadságról – mert bizony nincs olyan, hogy emberi egyenlőség. Orwell szellemét ide idézve vannak egyenlőbbek.

Az egésznek a komorsága, a nyomott hangulata az, ami miatt nekem a skandinávok ugrottak be. Az egyik helyszín, Liv és Adrian szála ráadásul egy norvég kisvárosban játszódik, de az olasz helyszínre tett szálak is ilyenek.
Megvan a társadalmi problémamegjelölés is benne: a gazdagok azt tesznek, amit csak akarnak. A sajtó sem szabad, ha annak is nevezik.
A nyomorult sorsú rendőr hiányzik csak a mesterhármasról, de Liv elég nyomorult anélkül is, hogy rendőr lenne.

Kicsit lassú, sokat alapozza a hangulatot, de ebben a zsánerben ez elfért. Kicsit filmszerűbben pereghetett volna, és néha egy-egy ugrást finomítani is lehetett volna, de a részletek így is szépen összeálltak.
Van benne sok érzelem, női szemszög, bár az érzelmeket igyekszik nem túlmagyarázni. Ami kriminél előny is, de ez a történet karakterekben is építkezik, nem csak eseményekben.

A jó – rossz felálláshoz elég sokáig el kell jutni a regényben, mert vannak olyanok, akiket egészen más fényben kezdhetünk el látni, ahogy egyre előrébb jutunk a cselekménnyel. De amikor már mindent tudni, nagyon tiszta, hogy ki jó – rossz. Az eldöntés alapja is egyszerű: a másokat bántók, a hatalmukkal visszaélők és csatlósaik a rosszak, az áldozataik és a velük szembeszállók lesznek a jók.

Végül, el lett találva a borító és a cím is. Itt tényleg van egy olyan szójáték – szólásra való utalás, ami jól megfogja a cselekményt. A borító meg hozza a regény hangulatát.

Idézet: 

– És Adrian igazán különleges kisfiú. Felteszem, rájött, hogy nem egészen olyan, mint a többiek. Bár tanári munkám során bőven volt lehetőségem megtapasztalni, hogy nincs olyan, hogy „a többiek”. Mindannyian csodálatosképpen különbözünk.
– Teljesen egyetértek.