Fülszöveg: 

Öt ​elválaszthatatlan barátnő fog össze, hogy létrehozzanak egy remek éttermet, amely rövid idő alatt Portland egyik legfelkapottabb helyévé válik. A Csábítás azonban nemcsak egy menő étterem, hanem a lányok szerencsehozó kabalája is. Először Addie találja meg élete párját, most pedig, úgy tűnik, Camire talál rá a szerelem.
Landon Palazzo mindig is dögös pasi volt. Amikor az érettségi után búcsú nélkül ment el, hogy pilóta legyen a haditengerészetnél, Cami úgy érezte, megszakad a szíve. Tizenkét év telt el azóta, ő mégsem tudta elfelejteni. Pedig tényleg mindent megpróbált, hogy sikerüljön: randizgatott, felhalmozott egy egész gardróbnyi magassarkút, segített sikerre vinni az éttermet, még egy kóbor macskát is befogadott, de semmi sem tudta betölteni az űrt, amelyet az első szerelme hagyott maga után.
Miután Landonnak egy légi baleset miatt le kell szerelnie, visszatér Portlandbe, és az apja építőipari cégénél kezd dolgozni. Micsoda kellemes véletlen, hogy a Csábítás bővítési munkálatait éppen a „kis” Cami LaRue irányítja, aki már kamaszkorában is megmozgatta a fantáziáját! Landon eleinte próbál ellenállni a szexi, szőke szépségnek, de be kell látnia, hogy menthetetlenül belezúgott. Aztán történik valami, ami mindkettejüket arra készteti, hogy átértékeljék a múltat, a jelent, sőt talán a jövőt is…

Szerintem: 

Ez annyira románc, hogy menet közben azt kérdeztem magamtól, hogy tényleg

ennyi az egész regény? Proby még csak nem is cifrázza, simán elmeséli két ember egymásra kattanását.

Tudom, mindig szidom a románcokat, ha túlzottan a séma szerint íródtak, minden plusz fűszer nélkül. Most rájöttem arra, hogy az legalább biztosít valamiféle cselekményt. Mert a Közel hozzád kb. arról szól, hogy két ember, akik mindig is tetszettek egymásnak, most újra találkoznak és pillanatok alatt viszonyba bonyolódnak.
Minden olyan egyszerűen és magától értetődően történik, hogy egyszerűen nincs cselekmény. Pedig a sorozat első része nem csak egy kevésbé realisztikus erotikus könyv volt, de most olyan érzésem volt, hogy ez arról szól. Landon és Cami, különféle pózokban. Mert persze kamaszkoruk óta odavannak egymásért, csak egyik se mert szólni a másiknak. Most bezzeg úgy összejönnek, hogy kb. 1 hónap alatt az 'évek óta először látlak'-ból eljutnak az oltárig és gyermekvállalásig.

Ebben a regényben találtam meg különben minden idők egyik legerőltetettebb vitatémáját. Mert tudjuk, amikor a pár már nagyon együtt van, kell valami, amin veszekednek kicsit, hogy aztán békülhessenek. Itt konkrétan azon borul ki Cami, hogy az unokaöccse bevonul katonának, és Landon, aki 10 évig tengerészgyalogos volt, elmesélte neki a tapasztalatait. Bátorította és nem lebeszélte. Ennél már csak az lett volna cifrább, ha azon vesznek össze, ki szereti jobban a másikat.

A cselekményben egy elem volt, ami azért meglepett. Cami véletlenül esik teherbe, de nem lesz gyerekük. Méhen kívüli terhesség. Gyorsan lerendezik, és visszakanyarít a szerző mindent a happy end felé, de ennél több meglepetés nem volt benne.

A szereplők bántóan tökéletesek. Hűségesek, szépek és szexik, jók a szakmájukban. Nincs is mélységük, legfeljebb egy rossz döntésük, amiből tanultak. Az is a mútlban. A főszereplő páros kitölti a cselekményt. Ugyan az étterem vezetősége, a barátnők jelen vannak, de szinte csak említés szintjén. Ami már csak azért is fura, mert az egyikük egyenesen Landon húga és Cami nagyon jó barátnője. Ennek ellenére csak végszavaznak, és nincs lényeges szerepük a cselekményben.

A stílusa is olyan semmilyen. Nem okoz fájdalmat olvasni, de az sem merült fel bennem, hogy milyen jól van megírva.

Még van része a sorozatnak, remélem, azok jobban sikerültek. Mert ez leginkább semmilyen, érdektelen limonádé.

Idézet:

– Egy kicsit mintha meg lenne szeppenve – mondja Lori, miközben együttérzően megpaskolja a vállamat.
– Ez az egész kicsit gyorsan történik – felelem mosolyogva.
– Mióta jegyesek?
– Két napja.
Lori fölvonja a szemöldökét.
– És mikor lesz az esküvő?
– Tizenegy nap múlva.
Most már az álla is leesik.