Fülszöveg: 

Karácsony napján veszélyes szállítmány érkezik Angliába, és amikor köddé válik, a csütörtöki nyomozóklub sokkoló hírt kap: valaki megölte egy barátjukat.

A banda a gyilkos nyomába ered. Műkincshamisítók, internetes csalók és drogdílerek keresztezik útjukat, ráadásul a halottak száma is egyre nő, de az eltűnt csomagnak továbbra is hűlt helye.

Vészesen fogy az idő, egy gyilkos tart Coopers Chase felé, a csütörtöki nyomozóklubnak pedig fel kell tennie a kérdést: végül mégiscsak kifogytak a szerencséből?

És vajon ki lesz az, aki utoljára marad?

Szerintem: 

Még mindig nem értem, miért olyan nagy szám ez

a sorozat. Látom, mennyien szeretik és olvassák, én meg csak próbálom megérteni a varázs okát.

Olyannyira gondban vagyok vele, hogy a számomra legemlékezetesebb és egyben leginkább fájdalmas jelenet az volt benne, amikor a kis fehér fülvégű róka nem érkezik meg az esti körútjáról, keresni kezdik, és megtalálják a hóban megfagyva. Azzal gyönyörűen előre van vetítve, hogy a történet hova fog majd kilyukadni. Hogy most már lesz, akitől el kell köszönni végleg. Mondjuk, Stephen már egy ideje ide tartott.

Részben krimi, és a csapat megint nyomoz. Van benne drog, bűnbanda és hatalomátvétel, csempészet is. És mondanom se kell, hogy Elizabeth kell majd a megoldáshoz, mert a rendőrség szokás szerint nem ér semmit. Akkor sem, ha már az öregek barátja, főleg a nő. Attól még teljesen haszontalannak és fogalmatlannak tűnnek. Zavar is, hogy ennyire buták benne a rendőrök.

Jobban viselném, ha az öregek szimpatikusabbak lennének. De sajnos, még mindig meghagyta a történet Joyce narrálását és saját fejezeteit. Leírni nem tudom, mennyire idegesít részről részre jobban ez a nő. Most nem is tudtam eldönteni, mi volt a mélypont. Amikor a lányával és annak barátjával karácsonyozott vagy amikor egy öregurat akart felszedni, akit látványosan nem izgatott Joyce nőként, mert egy ukrán szépséggel levelezgetett és egyre várta, hogy mikor jelenik meg személyesen is a nő.

Igen, ezzel elérünk oda, hogy a kötet humora még mindig nem az enyém. Sejtem, hogy a netes átverés kellene, hogy vicces legyen. Mert az öregúr el nem tudja képzelni, hogy álmai hölgyeménye nem is létezik, csak mindenféle okkal pénzt kérnek tőle, amit az elvakult férfi igyekszik is utalni. Ahogy a csapat győzködi, aztán fogják a fejüket, hogy valaki hogyan lehet ennyire naiv. Átverhető.
Én meg bosszankodtam, ez annyira klisé esetnek tűnik. Felmerült bennem, hogy ki is a célközönség. Mert a netes csalásokról mi már ki vagyunk okosítva, és eszünkbe sem jutna afrikai hercegnek utalni vagy hasonlók. Ha meg idősebbeknek írta Osman, akkor ez lenne a tanulságos netes biztonság oktatás?

Most is van több szál, több eset és több nézőpont. Nincs ez rosszul megírva, de nekem mégis annyira ellenszenves tud lenni. Szeretném az egészet Joyce személyére fogni, de ennél mélyebb a regény és köztem levő ellentét.
Nem érzem logikusan levezetettnek, ahogy Elizabeth majd mindent összerak és elrendez. Ok, hogy CIA ügynök volt, de itt kb. az van, hogy ő mindenre rájön, mindent el is rendez, másoknak meg hagyja learatni a babérokat. Mintha ő lenne az egyetlen potens nyomozó és tetterő a kötetben.

Noha egy hasonló kötetben a krimi szokta nekem eladni a történetet, ebben jobban tetszett a magánéleti szál drámája. Elizabeth és Stephen párosa, a búcsújuk, ahogy Osman már a kezdettől vezet ide, és a kis rókával még fájdalmasabbá teszi egy fokkal.

A cím is jó. Elizabeth a munkája kapcsán mereng el azon, hogy mindig van egy újabb megbízatás, mert mindig jön majd egy új gonosz, akivel le kell számolni. Mindig lesz még egy utolsó ördög, akinek az útját kell állni.

Végül, mivel karácsonyi regény is. Még valami, amin nagyot néztem. Joyce ott is túlteljesített. Simán elcsomagolja az ajándék mellé a blokkot is. Ez nekem annyira furcsa. Gondolom, a becserélhetőség lenne így a lényeg, de akkor meg adjon ajándékutalványt.
Jó, befejeztem, de annyira rühellem azt a nőt!