Fülszöveg: 

Tizennegyedik ​születésnapján nem csak a gyertyák lobbannak lángra Csen tortáján. Szülei az ünnepi asztalnál ülve esnek áldozatául egy lakásukba tévedt gömbvillámnak. A trauma hatására a fiú egész életét a különös és pusztító jelenség tanulmányozásának szenteli. Kutatásai az egyetemi évei után nem maradnak észrevétlenek, és a tudományos közösség mellett a katonaság is felfigyel eredményeire – Kína felett a háború sötét fellegei gyűlnek, mindennél lényegesebb, hogy olyan új, különleges védelmi és támadó fegyverzettel álljanak elő, ami már a harcok elharapózása előtt megsemmisíti az ellenfelet. A gömbvillám természetének megismerése pedig csakis a hadászati célokra való alkalmasságának kísérleti feltárása révén érhető el Csen számára. Az útja viharos hegyormokon, fegyverfejlesztési bázisokon és egykori szovjet föld alatti laboratóriumokon át vezet, mígnem az univerzum szerkezetét feltérképezni igyekvő kvantumelméletek titokzatos határvidékére téved – egyben egy terrorista merénylet révén a technológia etikai vetületeivel is kénytelen számot vetni.

Szerintem:

Ez nem egy könnyed sci-fi. Cixin Liútól olvastam már

nagyon olvasmányos és közérthető regényt, ez annál nem egy fokkal elvontabb és tudományosabb közegből táplálkozik. De nem is annyira nehezen feldolgozható, mint a híresebb trilógiája.

A történet középpontjában egy fiatalember van, aki gyerekként látta, ahogy a szüleit elhamvasztja egy gömbvillám. Ennek a jelenségnek a megszállottja lesz, erről tanul és a vezető tudósok közé küzdi fel magát. Ám a gömbvillámban rejlő lehetőségek nem csak tudományos áttöréseket hoznak, de a hadászat figyelmét is felkeltik. Alapvetően Csen pályáját követjük, amelynek központi elemei közé tartozik a gömbvillám, de ő aztán mással is fog foglalkozni. A magánélete nagyon kevés mellette, ahogy a kitörő háború eseményeit se testközelből tapasztalja meg.

A regény váltogatja a cselekményt, érthető elemeket és a magasabb fizikát. Nem is állítom, hogy mindent értettem belőle. Az, hogy mindenki ugyanaz az üresség és hajlított tér, azzal egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Nekem a Schrödinger macskájára vonatkozó utalások és az ezzel magyarázott jelenség volt meg, azt értettem. Valószínűsítem, aki nálam jobban szereti a fizikát, annak jobb szórakozás, én nem egyszer küzdöttem vele.

A központi szereplő Csen, de nem mondhatnám, hogy túlzottan megismerjük. A kötetben van egy hasonlat, amivel Csen Lin Jünt jellemzi. Azt mondta neki, olyan, mint egy hajó a nyílt tengeren, ami látja a világítótornyot, és halad afelé, semmi más nem érdekli. A nő visszadobja a labdát, hogy Csen is ilyen jellem. Valóban, ezzel van a két legfontosabb szereplő legjobban jellemezve. Megszállottak, tudósok, akik mindent hátrahagyva, bármin átgázolva haladnak a céljuk felé. Ők maguk is felismerik egymásban a lelki társat. Mindketten egy családi tragédiából táplálkozva váltak ilyenné. Ám van egy nagy különbség, és ezért válik majd két ágra a történet: Csen többet tudni, javítani akar a dolgokon, míg Lin Jün a fegyverek megszállottja, és teljes mellszélességgel a hadászati megoldások embere.

Nem döntöttem el, tetszett-e, ahogy a szerző szétválasztja őket, és ahogy a két utat leköveti. A fókusz Csen tevékenységére kerül, és majd egy közös tudóstárs és barát lesz az, aki később elmeséli neki, a nő miképpen folytatta a karrierjét, hogyan dolgozott a gömbvillámmal és mi lett a végeredmény. Egy hatalmas beékelés, visszaemlékezés kerül a történet végére, ami valahogy fura.

Különben nincs sok szereplő, esetleg egy-egy tudós tud mellettük feltűnni, de róluk se tudunk meg szinte semmit. Ez nem egy szereplőkre koncentráló történet. A cselekmény már egy fokkal hangsúlyosabb, van benne feszültség és többféle konfliktus, egy háborút is megvívnak menet közben. De a lényegnek a történet mögötti elveket érzem. Amit a fegyverfejlesztésről beletesz. Világosan látszik, hogy pesszimista a világgal. Bármi új dolog születik, biztosan a katonaság kitalálja, hogyan lehet hadászatra használni. Nyomja azt a témát, hogy miért éreznek kényszert arra, hogy új és erősebb fegyverük legyen, mint másnak. Ugyanakkor láttatja, ez miképpen válik ördögi körré. Mert, ha tied az erősebb és jobb fegyver, az ellenfeled biztosan extra erőfeszítést tesz, hogy beelőzzön. Ezért neked még erősebb és nagyobb fegyvert kell kitalálnod. Soha nincs vége.

Attól függően, hogy tudományos területen vagy a szereplők tetteinél járunk, másabb a stílus. Végig egy száraz, lényegre koncentráló elbeszélőt kapunk, de a fizikai részeknél ráépül egy tudományos színezet is. Hitelesnek hat, elgondolkoztató, felkészült. De akinek ez annyira nem érdekes vagy nem tudja, mi a Schrödinger macskája kísérlet, gondban lesz.

Erre nem tudom egyértelműen azt írni, hogy tetszett. Azt sem, hogy nem szerettem. Lekötött, érdekes volt, de nem igazán tudott megmozgatni vagy lelkesíteni. Nálam az a középszint, ami nem is jó, nem is rossz, elment.

Idézet: 

Az ember már csak ilyen… néha öntudatlanul lenyűgözi valami, amitől egész életében hiába próbál megszabadulni.

Életemben először felfogtam, milyen kincs az élet.