Fülszöveg: 

A skóciai erdő közepén áll egy ház, úgy hívják: Lichen Hall, vagyis Zuzmó Palota.
A szóbeszéd szerint a hely szellemek, boszorkányok birodalma. Az ötvenes és hatvanas években ide járnak titokban a hajadon lányok szülni, hogy aztán gyermekeiket örökbefogadó szülőknek adják. Félelmetes híre ellenére állítólag jobb hely, mint az ugyanazt a célt szolgáló „intézmények”.
Pearl Gorham 1965-ben érkezik a kastélyba. Ő is itt akarja világra hozni a gyermekét, mint előtte sok más fiatal lány. Ám hamarosan gyanút fog, hogy a ház lakói titkolnak valamit, és a Lichen Hall valójában nem olyan biztonságos menedék, mint ahogy remélte. A falakon belül különös penészgombák tenyésznek, a környező erdőkben furcsa jelenések leselkednek, a sötét titkokat rejtegető ház lakói pedig mindent elkövetnek, hogy titkaikra ne derüljön fény.

Szerintem: 

400 oldalnyi szöveg, és nagyon gyakran kérdeztem magamtól, hogy ebben most

történik is végre valami? Szinte inkább kesergős női regényként, mint bármi másként tudtam értelmezni.

Hiszen, a történet két hősnője két lányanya. A jelenben Pearl, aki elkövette azt a hibát, hogy amikor a barátja szakított vele, belement egy random kalandba és terhes maradt. A férfi még csak nem is tudta meg, hogy a lány terhes maradt és abban a korban nem volt divat egyedülálló anyának lenni. Pearl kénytelen lesz egy intézetbe bevonulni, ott szülni és örökbe adni a babát. Nyomorultat több szinten is tudtam sajnálni: a megszülető babát hiába szereti meg, nem tarthatja meg. Plusz, hiába az egész helyzet, titkon reménykedik abban, hogy a szerelme, aki szakított vele, visszajön hozzá. Fel tudtam volna rázni érte: a fiú családja nem tartotta elég jónak magukhoz, ráadásul nyílt titok volt, hogy mástól szült gyereket. Ami esélye korábban volt, az is elszállt ezzel. Annyira felesleges önáltatásba menekült, hogy azzal csak még jobban összetöri a saját szívét.

Pár évvel korábban pedig hasonló eset miatt került ide Mabel, aki a múltat hozza párhuzamosan elbeszélve Pearl történetével. Majd össze is ér a kettő, hiszen itt nem évtizedek, mindössze 5-6 év különbség van. Mabel és a fia majd belép Pearl történetébe. Ők hozzák a misztikus szálat: Mabel állítja, hogy még szűz és a fiának nincs apja. A kisfiú pedig majd különös dolgokat produkál: időnként világító folt jelenik meg a bőrén, ezért nem is tudják örökbe adni, az anyja megtarthatja. Másrészt, nagyobbként képes lesz a jövőbe nézni.

A közös pont, hogy mindkét fiatal nőnek megvan a fájdalma, a reménye és itt át kell értékelnie ezt, miközben igyekeznek megfejteni, mi zajlik a Lichen Hallban. Mert vannak különös jelenségek. Mintha kísértetjárta lenne, és a múltjában is titok van. Ezek azonban a kisebb vonalat viszik, sokkal fontosabb témának éreztem, hogy érzelmileg kiegészüljenek a lányok. Szembenézzenek az áruló szerelmekkel és a kihasználóikkal – mert valójában nincs fantasy elem a történetben, mindenre kapunk magyarázatot. Ha más zsánerhez kellene közelíteni, az inkább a sci-fi lenne a gombákkal. Mert gombaspórával fertőzték a gyerekeket, ezért lettek egyesek mások. Vagy haltak bele. Mert nem volt szűznemzés sem, Mabel családon belüli erőszakot szenvedett el, de az agya sikeresen kizárta, hogy a mostohaapja kiskamasz korától kezdve szexuálisan zaklatta. Pearl szívszerelme is árulónak bizonyul, aki egyszer még reményt ad a lánynak, de csak kihasználni jött el még egyszer utoljára.

Lassú az egész tempója, ráadásul olyan színekkel lett színezve, mint egy másik itteni lány, aki majd Mabelhez kerül közel. Lesz egy LMBTQ-vonal is így benne, újfent női témát behozva: a lányt, aki nem is igen értette, milyen a szexuális orientációja, mielőtt túl késő lett volna. Ő sem szabadosság miatt került ide, a bátyja barátja erőszakolta meg és ejtette teherbe. Nem mintha esélyük lett volna felvállalni mindezt, az 1950-60-as évek Angliájában ez nem volt lehetséges.
Nem véletlen, hogy a Hallba került lányok szégyenbélyeget kapnak, noha nagyon sok esetben ők voltak az áldozatok. Megerőszakolták, kihasználták őket, és cserébe a férfiak élték tovább az életüket, míg a nőknek be kellett ide vonulni, és az egész családjuk szégyellte őket miatta.

Cserébe legalább a hangulat megvan. A házzal, a rejtéllyel és a misztikummal a gótikus horror elemeit szépen hozza. Csak sajnos valóban ijesztő elem nincs a történetben, és ahogy fentebb írtam, majd a válaszok is megérkeznek. Az atmoszféra meg nem elég önmagában, hogy jobban szeressem érte a könyvet.

Hiába vannak kis trükkök, amikkel a szerkezetet feldobja – mint a két elbeszélés elválasztása, és két idősíkon felvezetett történet, nekem unalmas maradt a cselekmény. A lányokat is legfeljebb sajnálni tudtam, drukkolni nekik nem. Egyáltalán nem voltak lehetőségeik, nem volt jövőjük. Pearl ugyan elér pár dolgot a végére, de abban is érzem a tragikus ívet és a bizonytalanságot.

A hangulat jó, különben nem fogott sem. A lányokat sajnáltam ugyan, de a történeteik nem kötöttek le. Lehet, valódi fantasy elemekkel jobban tetszett volna, de nem azok kerültek a cselekménybe.