Fülszöveg: 
A Harry Potter-filmekből, az Értelem és érzelem moziváltozatából és az Igazából szerelemből jól ismert Alan Rickman világszerte elismert színészként, fáradhatatlan politikai aktivistaként és az utazás szerelmeseként lép elénk a huszonöt éven át saját és mások szórakoztatására vezetett naplója lapjairól, amely bepillantást enged a kulisszák mögé és Rickman magánéletébe is.
Alan Rickman máig az egyik legkedveltebb színész a világon, számos műfajban. Népszerűsége első filmes szerepe, a Drágán add az életed aljas Hans Grubere óta töretlen, tart Perselus Piton bonyolult alakjának megformálásán át és még tovább. Méltóságteljes alakja, sztentori hangja és a valamennyi szerepében megmutatkozó szellemessége belopja magát a nézők szinte minden korosztályának a szívébe.
Tehetsége azonban nem csupán a színészetben mutatkozott meg. A film- és színházrajongók, valamint a memoárok szerelmesei nagy élvezetet lelhetnek abban az „anekdotikus, leleplező, szellemes, bennfentes és kifejezetten kendőzetlen” írásmódban, amellyel Rickman a hétköznapi és a különleges dolgokat elénk tárja. Megosztja bölcs gondolatait színházi előadásokról, filmekről, a színjátszás művészetéről, politikáról, barátságokról, szakmai vállalkozásairól és általában az életről.
Az Őrülten, mélyen egy nagy nyilvánosságnak szánt napló, amelyet úgy olvashatunk, mintha Rickman egy közeli barátjával csevegne a jelenlétünkben.
Szerintem:
Hát, keresem a szavakat. Az a helyzet, hogy ez tényleg az, amit
a címben megfogalmaztak. Alan Rickman naplói. Se több, se kevesebb.
Nem irodalmi alkotásnak van szánva, nem is kiadásra készült. Tényleg, a napi kis jegyzetek és megjegyzések, amiket a brit színész lejegyzett. Ebből adódik, hogy nagy élvezeti értéke, vagy történet mögötte nincs is.
Nehéz is olvasni, mert szinte minden bejegyzés szituációhoz kötött, amit az olvasó nem ismer. Olyan, mintha egy töredék lenne. Akad benne pár kész helyzet, azok között vannak a kedvenc és kívülről értékelhető részei is. Mint az utolsó Harry Potter megjelenése, és Rickman kalandja a megvásárlásakor. De különben… olyan volt, mint valakinek a személyes terében leselkedni, és részleteket elcsípni.
Próbáltam valamit keresni, ami legalább tudott érdekelni. Rickman rengeteg hírességet ismert, találkozott velük. De nem mondhatnám, hogy őket közelebb hozta volna ez a kötet. Inkább csak a megjegyzések itt is, egy-egy jellemzőjük, vagy sima feljegyzés, hogy együtt ebédelnek.
Visszatérő téma a színház, regények és filmek. Sokat járt színházba, moziba és egy-egy benyomását a naplóiba is rögzítette. Ez már érdekesebb volt, ha nagyon töredékesek is a leírások. Az kiderül belőle, mi tetszett neki és miért. Illetve, a fordítottja is: másban mit látott hibának.
És újfent azt kellett éreznem, hogy ennél több történetet szeretnék. Visszatérő elem az Oscar is, ami érdekelt volna, de itt kimerül annyiban, hogy fűz egy-egy megjegyzést, a baráti körből vagy a munkái kapcsán kit jelöltek. Semmi anekdota, semmi történet.
Ami viszont átjön, hogy mennyire odafigyelő, pörgős ember volt Rickman. Még olvasva is beleszédültem, hogy mennyire járta a világot és akár egy hónapon belül is hány helyszínen megfordult. A nagy munkamorál, ahogy szenvedéllyel dolgozott, és neki számítottak a filmjei, darabjai, a barátai.
Érződik a humora, az intelligenciája.
Ahogy mélyen szerette a feleségét, és valóban az élete társa volt.
Egy szimpatikus, érzékeny és okos ember bújik meg a sorok között, és ez valóban ott van.
Vagyis, élvezeti vagy irodalmi értéke nem nagyon volt, de abba enged betekintést, hogy Alan Rickman milyen ember volt. Ettől még nem szerettem meg, de legalább ezt valami céljaként el tudom fogadni. Megmutatni, kit vesztett a halálával a filmszakma.
Idézet:
JÚLIUS 20.
AZ UTOLSÓ HARRY POTTER-KÖTET MEGJELENÉSÉNEK NAPJA.
Este 11:15 → Tunbridge Wells és a Waterstone’s.
20-30 várakozó emberre számítottam. 300-400 várja, hogy éjfél legyen. A sor lassan halad. Egy óra ácsorgás után ideje akcióba lépni. Odalépek egy barátságos biztonsági őrhöz. „Olvasta a regényeket?” Nem. „Látta a filmeket?” Egyet. „Én játszom bennük.” Ó, igen! „Kitör a zűrzavar, ha beállok a sorba.”„Szólok a főnöknek.” (Boltvezető megérkezik.)
