Fülszöveg: 

München, ​1897. Anton Randlkofer és a felesége, Therese két éve együtt vezetik a népszerű, rendkívül elegáns Dallmayr csemegeboltot a Diener utcában, és nevelik három gyermeküket. Miközben a jómódúak ínycsiklandó édességeket, egzotikus gyümölcsöket és kiváló kávékat vásárolhatnak náluk, az egyszerű polgárok a pompásan elrendezett kirakatok előtt álldogálva arról álmodoznak, hogy a Dallmayr vevői lehessenek.
Amikor azonban Anton Randlkofer váratlanul meghal, az a veszély fenyeget, hogy a családi vállalkozás ragyogó felívelésének hirtelen vége szakadhat. Anton öccse ugyanis már néhány nappal később azon mesterkedik, hogy jogellenesen megszerezze a virágzó üzletet. A rendkívül határozott és elszánt özvegy eltökéli, hogy nem engedi át a terepet a sógorának, és bátran a vállalkozás élére áll. Akkor még nem tudja, hogy a saját négy fala közt is titkok lappanganak…

Szerintem: 

Először is, ez másképpen lesz családregény és vállalati mese, mint elsőre gondoltam. Azt hittem, generációk követik majd

egymást, de ez a kötet alapján mégsem.

Az alaphelyzet és konfliktus, hogy a családfő, Anton egy betegségben elhalálozik. A felesége, akinek a tehetsége is esze is megvan hozzá, vinné tovább a családi céget, de a sógora el akarja venni tőle a vezetést. A családban pedig az okoz gondot, hogy a nagyfiúk beleszeret a magukhoz vett unokahúgába. Az apja meg a halálos ágyán, utolsó levelében bevallja a feleségének, hogy az a lány nem a húga lánya, csak hazudták ezt. Anton az egyik eladólánnyal viszonyt folytatott, és Balbina az ő lányuk. Vagyis, a fiúk nem veheti el, hiszen a húga. Vagyis, cégvezetésben és családban is van dráma, amit Therese kell, hogy kezeljen.
Még egyikre sem születik megoldás ebben a részben, sok idő sem telik el. Vagyis, jelen pillanatban arra tippelnék, hogy ez a történet lesz még ragozva, és nem egyik gyerek története követi majd a másikét.

Nagyon kényelmes a tempó, és enged elmerülni az egyes hangulatokba. Legyen az egy étterem pompája, az üzlet nyüzsgése vagy a bajos utcák hangulata. Kellemes is ezért olvasni, kikapcsol. Annyira el tudtam merülni most ebben a környezetben, hogy a családi drámák ellenére is mosolygós, pihentető volt számomra az élmény, nem csúszott át a történet reménytelen románcba és szerelmi szenvedélyekbe.

A fontos elemei a szereplői. Azt több kiemelt alaknál is építi, hogy gondolkodnak, mit éreznek és mit titkolnak. A mindentudó címkét megkapja az olvasó: mi lehetünk azok, akik mindent ismernek, olyasmit is, amit a szereplők egymás előtt még nem feddtek fel. Mint Balbina igazi származása.
Az visz bele mozgalmasságot, hogy váltogatva vannak a szereplők részei. Így még akkor is olyan érzetem volt, hogy haladunk, ha igazából alig történt valami.

A két konfliktus közül egyelőre a családit éreztem hangsúlyosabban megírtnak. Ugyan vannak arra utalások, hogy miképpen működik az üzlet, hogyan akarják bővíteni és pl. micsoda munka az áruk beszerzése, vagy a vásárlókkal miképpen kell kapcsolatokat kialakítani, azért még ez az a rész, ami csak a hátteret adja az egyéb eseményeknek. Érdekel is, hogy mennyire lesz később téma, hogy birodalommá építik a csemegeüzletet. A jó hír az különben, hogy nem válik a történet szappanoperássá annak ellenére sem, hogy bőven van olyan elem benne, ami ilyenné tehetné.

Szerettem azt is, hogy ad történelmi hátteret. El van helyezve korszakban, fontos nekik a politika és pl. az uralkodó személye. Emlegetik a korszak jelentős alakjait, és úgy tudnak beszélgetni II. Lajosról vagy Sisiről, ahogy a ma embere pl. az angol királyi családról. Kis adalék, de ettől éreztem a könyvet hitelesnek, hogy tényleg, így zajlanak a mindennapok és ilyesmi témák merülnek fel egymás közt beszélgetve.

Eddig kellemesek a benyomásaim, de a végső ítéletet majd akkor, ha több részt is elolvastam. Mert ezek nagyon összefüggenek, ez a történet megy majd tovább, és kis önismétléssel megjegyzem, a kötet konfliktusai még megoldásra várnak.

Idézet: 

Előbb szilárdan kell ülni a nyeregben, csak aztán lehet vágtára fogni a lovakat.