Fülszöveg: 

A ​kétkezi munka során könnyebb kiönteni a lelket. És az IKEA országában mi más is lehetne a legnagyszerűbb barkácsolás, ha nem a saját koporsód összeállítása…
Samuel Miller kéthetes nyári kurzust szervez Készítsd el a saját koporsódat! címmel. Samuel szerint koporsókészítés közben felszínre tör a halálfélelem, és azzal, hogy a résztvevők kénytelenek beszélni az érzéseikről, önkéntelenül megbarátkoznak a halál gondolatával is. A jelentkezők közül a szervező nagy műgonddal válogatja ki azokat, akik részt vehetnek a tanfolyamon: egy pár, akik idős korukban ismerték meg és szerették meg egymást, egy haldokló, fiatal művész, egy haláltól szorongó férfi, egy stresszes drámaíró, egy volt profi futballjátékos és annak felesége, valamint egy külföldről hazatelepült nő, akinek újra meg kell tanulnia a svéd normákat. Senki sem tudja pontosan, mibe vágott bele, de mindenkinek megvan a maga célja a tanfolyammal. Ahogy a koporsók kezdenek formát ölteni, egyre nehezebb elfojtani a belső feszültséget. Titkok, rejtett indítékok, elfojtott vágyak törnek a felszínre, és már semmi nem lehet olyan, mint azelőtt…

Szerintem:

Azok közé tartozom én is, akik nem értik az angol humort. Az utóbbi években felfedeztem, hogy van még egy vidék, ahol igencsak egyedi, mi számít szórakoztatónak és viccesnek. A skandináv vicces történetek,

nem is tudom. Sírva nevetősek?

Az utolsó szögnek olyan alapötlete van, hogy elsőre el sem hittem, mit olvasok. Ebben a történetben emberek vannak, akik jelentkeznek és el is mennek egy koporsókészítő tanfolyamra. Olyasmiket olvastam, hogy pl. megbeszélik egymás között, a szőni tudó nő milyen kis szőnyegeket készít majd a maguk faragta koporsóikba. Elég fekete a humorom, de itt azért merengtem rajta, nem-e morbidabb ez a történet egy fokkal, mint amit én el akarok olvasni.

Csak éppen Larsson mindig hozott valami olyasmit is, amin tényleg jókat tudtam derülni. A beszólást, hogy ez a tanfolyam a szövegezése alapján mintha vámpíroknak lenne becélozva. Amikor a tanfolyam színhelyén, egy szigeten bujkáló nő elnézi a ténykedésüket, és felmerül benne, hogy valami nagyon öngyilkos szektát vagy sorozatgyilkos klubot lát. Ok, kicsit túlzok, de megvan benne ez a szellemiség is, és ezen viszont tényleg jól szórakoztam.

Larsson eljátszik azzal is, hogy egyes szereplők miért vállalták be ezt a tanfolyamot. Jön a szituációs humor a nyelvi mellé. Mert volt, aki azt mondta, csak félreolvasta a hirdetést. Azt hitte, korsókészítő tanfolyamra jön. Más viszont behazudta a barátnőjének, hogy profi lakásfelújító, de valójában azt se tudja, a kalapácsnak melyik végét kell megfogni. Gondolta, ha már az ezermester tanfolyamot nem indították el, valamit a koporsókészítőknél is tud tanulni.

Végig van egy finom egyensúly a morbid, a humoros és a drámai között. Mert természetesen nem arról fogunk jó sokat olvasni, hogyan is készül egy koporsó. Helyette a résztvevők mindenféle lelki problémái kerülnek elő, és egy önsegítő csoport generálódik a történet végére. Nagyon sokféle esetet oldanak majd így meg, és segítik egymást sok mindenen, például a gyászon. A teljesség igénye nélkül van itt olyan, aki végzetes betegséggel néz szembe, és minden nap ajándék neki. Van, aki képtelen bevallani, hogy milyen kór támadta meg, és lassan elveszti önmagát. De van itt olyan férj is, aki gyötrődik azzal, hogy elrejtse a felesége elől, hogy valójában a férfiak vonzzák. Nem lenne igazán skandináv történet, ha egy kis bűnügy nem keveredne bele – az egyik résztvevő ugyanis csaló, aki a tanfolyamvezető vagyonára pályázik. De itt az emberi lesz a hangsúlyos, és mindenki lelki kínokkal jön, hogy aztán megtisztulva vagy koporsóban távozzon.

Nem egy könnyen emészthető darab, de könnyedebb formában enged szembenézni elmúlással, betegséggel, gyötrő titkokkal. A barátságot, az élet teljes megélését és az elfogadást ünnepeli. A skandináv mentalitásba bele is fér, hogy éppen a halál mellett, koporsót faragva ébrednek rá, hogyan és mennyire kell megélniük az életüket.

Jól van megírva. Bár az igazi események a szereplők lelkében zajlanak, le tudott kötni. Az ilyesmin gyakran unatkozom, de itt vártam, kivel mi lesz, mit titkol, hogyan alakul vagy ér véget az élete. Átérezhető, és minden kemény vagy szomorú téma ellenére is életigenlő, gyakran mosolygós szöveg.

Más, mint a megszokott és emberi történetekkel, emberi alakokkal dolgozik. Megvoltak a magam kedvencei, és több jó ötlet is volt benne. Talán kicsit morbid, de bírtam ezt a könyvet.

Idézet: 

– Egy virág nem hazudik – tette hozzá Agnes.
Most Charlie volt lemaradva. Agnes elmagyarázta:
– Ha egy növény nem kapja meg, amire szüksége van, elhervad. A világon semmi nem tud rávenni egy szomjazó virágot, hogy tegyen úgy, mintha minden rendben lenne. A legjobban a virágokban nem a színpompájukat vagy az illatukat szeretem, hanem az őszinteségüket. Hogy mindig igazat mondanak.

Készítsd el a saját koporsódat – ez olyan, mint egy tanfolyam vámpírok számára.

Élete során azt már megtanulta, hogy a teljes kontroll illúzió, és mindig beférkőzik valami váratlan. Ha az ember az ajtót beszögelve próbálja kizárni a véletlent, a véletlen ledönti a falat.