Fülszöveg: 

Amikor Samuel, a német tanszék magányos egyetemi oktatója felébred az új év első napján, biztos benne, hogy ez az esztendő sem hoz számára mást, mint szenvedő igéket és jelentéktelen pillanatokat. Pedig még túl fiatal ahhoz, hogy élve eltemesse magát. Egy nap váratlan vendég surran be barcelonai otthonába, aki nem hajlandó egyhamar távozni. Misima, a kóbor macska események láncolatát indítja el, ami kibillenti Samuelt a kedvenc könyveivel, német művészfilmekkel és komolyzenével körülbástyázott élete kényelméből, a pillangóhatás pedig legnagyobb megrökönyödésére megállíthatatlannak bizonyul. A négylábú jövevény olyan helyekre repíti a férfit, ahol még sosem járt, valamint olyanokkal ismerteti össze, akiket másképpen biztos nem sodor az útjába a sors. És ami még jobb, Samuel azt is megtanulja, hogy a szerelem néha a legapróbb írásjelekben rejlik.
Humor, romantika és varázslat keverednek ebben a különleges hangulatú regényben, amely visszaadja a hitünket a szerelem mindenkit megváltoztató és mindent legyőző erejében.

Szerintem: 

A méltatások és a fülszöveg, a borítóval együtt félrevitt. Azt hittem, egy

macska – gazdi kapcsolatról fogok olvasni, amelyben a cica változtatja meg Samuel életét. A macskát is fontos szereplőnek hittem. De nem így van.

A cica, Misima az elején megjelenik, miatta Samuel kénytelen kilépni a komfortzónájából, de utána már nincs jelentősége. A kezdőlökés volt, de utána már a férfi saját története következik, amelyben Misima alig kap szerepet.
Mivel állatos olvasmányra számítottam, ez kissé csalódás is volt. Hiszen annak indult: mosolygós jelenetekkel, hogy mit tesz a cica, és erre hogyan reagál az újdonsült gazdi. A kedvenceim voltak az oltással kapcsolatos részek. Ahogy elbújt, amikor jött az állatorvos, vagy amikor Samuel a hordozóba akarta pakolni, hogy bevigye a klinikára. Ezt valójában is így lehet? Kutyám van, ő nem tud a doki elől így elbújni, pedig elég nagy kertem van…

Azt viszont korrekten felépítette és elmesélte Miralles, hogy miképpen változik meg Samuel és az élete attól, hogy elkezd változtatni. Új embereket ismer meg, változtat a szemléletén és egy sokkal tartalmasabb, boldogabb élete kezd lenni. Samuel, ha talán nem is érezte, nem fogalmazódott meg benne, magányos ember volt. Most viszont nyit a többi ember felé, kimozdul – nem csak a macska kellett a változáshoz, hanem hogy ő maga próbáljon meg más lenni. És ez segít.

Ez különben a regény üzenetének is felfogható. Vedd kezedbe az irányítást! A szomszéd ad egy nagyon jó tanácsot, amit mi is magunkkal vihetünk a könyvhöz. Ha valamihez nagyon nincs kedved, akkor tedd éppen annak az ellenkezőjét, amit legszívesebben tennél! Samuel társas kapcsolatait ez teszi majd teljesen rendbe.

Könyves könyv is, hiszen Samuel szívességből majd könyvet szerkeszt a kórházba került szomszéd helyett. Sok idézet és gondolat van benne, de maga a folyamat is a lapokon van. Még érdekes is olyan szempontból, hogy miképpen születnek az ilyen típusú tematikus kötetek. Azért az megfordult a fejemben, hogy ahogy más kötetekből kölcsönöznek hozzá, az nem a szerzői jogok megsértése? Mert ok, Buddhától szabadon lehet kölcsönözni, de egy kortárs életmód könyvből? Azt már nem hiszem.

A cselekményben az nem tetszett, ahogy Samuel majd a szerelmi életét is rendbe teszi. Túl romantikus és mesés, hogy a kisgyerekkori első szerelme sétál vissza az életébe. Túl sok véletlen van a kapcsolatukban, és nem is érzem reálisnak arra alapozni egy kapcsolatot, hogy 30 évvel korábban bújócska közben adott a lány neki egy pillangó-puszit. Volt olyan szereplő, aki mellett sokkal jobban el tudtam volna képzelni. Az állatorvosnő, aki a cica miatt kerül képbe. Az tetszett volna, ha Gabriela elutasítása után rájön, hogy az csak egy gyerekkori ábránd, és észreveszi, hogy a doktornő a neki való ember. Nem csak barátok lettek volna, amit Miralles írt meg.

A hangulata, a megírása korrekt. Pluszt ad neki az énelbeszélő és jó húzást. Átélhetően hozza, hogyan fejlődik Samuel személye. Személyes, de nem túl intim. Nincs túlírva, pörgeti a fejezeteket. Az is növeli az értékét, hogy Samuel tanárként kifejezetten művelt, sok irodalmi anyagot és elemzést beleemel a történetbe. Goethe és Kafka kapcsán is vannak olyan megállapításai, amin szívesen gondolkodtam. De ez nem fújtja agyon a regényt, nem veszi el annak könnyed, szórakoztató voltát sem.

Jó volt olvasni, kellemes, tényleg csak két bajom van vele: Misima keveset szerepel és a cselekmény alakulása romantikus oldalon nem a szájízem szerint való volt.

Idézet: 

– Ugyanazokat a köveket használhatja Gaudí a Sagrada Familia építéséhez, vagy ahhoz, hogy megépítse Auschwitzot. Most már tud követni?
– Azt hiszem.
– Amikor építőkockákról, betűkről vagy atomokról beszélünk, akkor az számít, hogy ki rendezi el őket, és mire használja.Más szóval az egyáltalán nem fontos, hogy mik vagyunk. Az atomi részecske lényegtelen. Az a lényeges, hogy mit kezdünk azzal, amik vagyunk. Az órák semmit sem érnek, hacsak nem tudjuk, mihez kezdjünk velük.

A kutyáknak gazdájuk van. A macskáknak szolgáik.

[…] annyit érünk a világban, amennyi jót teszünk másokért.