Fülszöveg: 

Nasrin ​gazdag katari családba született, és jómódban nevelkedett, ámde sehogy sem tudott megbékélni helyzetével és kiszolgáltatottságával. Miután kiharcolta, hogy férjhez menetel helyett egy angol egyetemre járhasson, „megfertőzte a nyugati kultúra”, és nem tudott többé visszailleszkedni saját világának elvárásaiba. Mielőtt akarata ellenére házasságba kényszerítették volna, Amerikába szökött, és Los Angelesben telepedett le. Nem volt könnyű, de pár év alatt sikerült bekerülnie Hollywood csillogó világába, és ha szupersztár nem is lett belőle, egyre több filmben játszott Nina Wonder művésznéven, és immár főszerepeket is kapott. A szerelemre és a nyugodt életre is rátalált Conrad, a fiatal, ambiciózus rendező mellett, aki élete nagy filmjét készül leforgatni, az Ezeregyéjszaka egyik meséjének átértelmezését, kedvesével a főszerepben – Katarban.
Nasrinnak döntenie kell. Cserbenhagyja-e jótevőjét és eltűri-e, hogy feltörekvő kedvese elveszítse élete álmát, avagy a Délibáb forgatása miatt igent mond a szerepre és hazatér szülőföldjére, ahol, ha felismerik, halálos veszély vár rá.
Vagy egy új szerelem…

Szerintem:

Ahhoz nem is tudok mit szólni, hogy ez a kötet igaz történet alapján készült. Azt lehetne feszegetni, hogy mennyi benne az igazság – de az biztos, ha ez nincs a borítón, én simán elkönyvelem egy eléggé elszállt

női ponyvának.

A történet hőse ugyanis egy sikeres színésznő, aki azzal szembesül, hogy rendező párja az élete ajánlatát készül visszadobni miatta. A film ugyanis csak akkor készülhet el, ha Nina a főszereplő, de a kijelölt helyszín Katar. Nina számára odamenni pedig életveszélyes – bár a világ előtt texasinak mondja magát, valójában előkelő arab család sarja, eredetileg Nasrin volt a neve, és pont onnan szökött meg. Ha visszamegy, az apja elkaphatná. De a szerelem és egy kis kompromisszum csodákra képes: Egyiptomban indul meg a forgatás. A családi és magánéleti viharok azonban így is felcsapnak. Lesz a történetben emberrabláson át szerelmi viszonyokon át kommandós akcióig minden.

Azzal nem lehet vádolni a történetet, hogy ne lenne mozgalmas. Annál már inkább, hogy elég következetlenül vannak egymásra dobálva az események. Itt a semmiből történnek hatalmas változások, és nem kicsit megtévesztők a leírtak is. Csak egy példa: Conrad és Nina úgy kerülnek elénk, mint akik nem is lehetnének szerelmesebbek és boldogabbak. A kötet elején ők a regény álompárja. Sok szex, vallomások, Nina még az életveszélyt is vállalja a férfiért. Aztán már a forgatáson hozzánk lesz vágva, hogy hónapok óta rossz a szex, Conrad meg is csalta párszor a nőt. Akkor miért is úgy ismertük meg őket, hogy le se bírják venni egymásról a kezüket és többet voltak ágyban, mint beszéltek? Az ilyesmik miatt éreztem nagyon ponyvának.

Ehhez hozzájön, hogy valami rémesen rossz filmötletnek tűnik az a bizonyos Délibáb, amit a történetben forgatnak. Még mesefilmként se tartom életképesnek, nemhogy élőszereplős románcként. Olyan, mint egy arab hatásokkal átitatott magyar népmese, aminek lehetetlen a cselekménye. Van olyan, aki azon akar izgulni, hogy a főszereplő lány időben meg tud-e tanítani egy dalt öt gyereknek? De a madárfészekben őrizni a tojásokat sem éppen olyan feladat, amit filmen eladhatónak éreznék.

A szereplők is ugyanolyan ponyvaregényes alakok, mint a cselekmény. Igazából senkit nem tudnék jellemezni, csak felszínes dolgokat tudunk meg róluk. Nina az egyetlen kivétel, hiszen a múltja adja a történet egyik konfliktusát, de mint nő és személyiség igazából nem ismertem meg. Plusz, az a bizonyos következetlenség itt is befigyel. Nina vegyészmérnök, komoly angol diplomával, és még szerette is a szakmát. Akkor mégis hogyan lett színésznő és minek? Hogy dobja az egészet, mire befutna és visszatérjen a kémiához? Különben az nem olyasmi, amit a biciklizéshez hasonlítanék. Azt sem tudom elhinni, hogy Nina simán visszamegy évek kihagyása után tudományos pályára.

A stílusa is ilyen, a ponyváké. Legalább nem obszcén, de igényesnek sem nevezném. Egyes visszatérő elemek, mint Nina selyem bugyijai, meg nem hiányoztak volna. Bár el tudom képzelni, hogy egy ponton már unalmas lehetett a szexjeleneteket megírni, van belőlük a zsánerhez képest elég sok, de jobban esett volna inkább az ugrás és a nem kifejtett jelenet – nem az erőlködés, hogy aztán ugyanaz legyen kicsit másképp, sok ismétlődő elemmel és szókinccsel.

Nem adott a helyszín sem pluszt, pedig elég egzotikus helyeket megidéz a cselekmény. De csak a nevében. Leírások és kifejtett jelenetek inkább a fentebb említett ágytorna kapcsán kerültek be.

De kiteszem itt a pontot. Én elkönyveltem ezt a sztorit egy csajos, erotikus ponyvának, amihez az agyam annyira ki kellene kapcsolni, amihez minimum be kellene rúgnom.

Idézet: 

[…] az élet borzasztóan rövid. Főleg ahhoz, hogy olyan dolgokkal töltsük el, ami nem tesz boldoggá. És ez a kapcsolatokra is igaz.